SzJG Oneshotok

Robogóó

- Reni jössz?- kérdezte Cortez, Ricsi robogóján ülve.
- Öhm- pillantottam Arnoldra, aki nemlegesen a fejét rázta. Azonban ott volt Cortez is, életem szerelme, rám várva.- Igen, jövök!- mosolyodtam el, majd élveztem a sisakot Virágtól, és Cortez mögé ültem.
- Reni! Ne menj!- szólt Arnold.
- Ne szólj bele!- dörrentem rá. Az én életem, az én döntésem, nem?
- Kardos csalódni fog benned!
- Csak egyszer élek!- vágtam vissza, majd átöleltem Cortez derekát, aki lassan elindult, majd felgyorsult.
- Hogyhogy leszóltad Neményit?- kiáltott hátra Cortez egy idő után.
- Nem akarom, hogy helyettem döntsön!- kiáltottam vissza.
- Tudod, jól döntöttél!- felelte.
- Miért?- kérdeztem.
- Neményi csak beleugat az életedbe, egyfolytában!
- Lehet, hogy igazad van!
- Neményi mindenki életébe beleugat, sőt, még más érzéseibe is!
- Mi?- kérdeztem.
- Semmi!- felelte.
- Ó... Oké- komorodtam el. Majd megálltunk egy nagyon szép, erdős helyen.
- Most mi a baj?- kérdezte.
- Csak az érdekel, hogy mit értettél az alatt, hogy beleugat más érzéseibe...- vizslattam a Conversem.
- Inkább hagyjuk- felelte a száját harapdálva.
- Oké- bólintottam.
- Na? Hogy tetszik?- kérdezte.
- Gyönyörű- feleltem megbabonázva, majd újra megismételtem, sokkal komorabban.- Ezt még soha nem láttam...
- Én sem! Azt se tudom, hol vagyunk!- nevetett Cortez, mire majdnem elájultam.
- Miért hoztál ide?- kérdeztem komoran. Igen, fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon mit értett azon, hogy Arnold mindenki érzéseibe beleszól...
- Beszélgetni- felelte.
- D-De miről?- kérdeztem, egy padra leülve.
- Nem tudom. Mindenről- huppant le mellém elég közel. Így egy kicsit arrébb csúsztam, hogy ne vegye észre.
- Mi van Vikivel?- kérdeztem.
- Szakítani akarok vele- mondta.
- Miért?
- Mert betelt a pohár. Unom már, hogy baromsággal akarja felhívni magára a figyelmet.
- De mindig róla beszéltek!- doboltam a combomon.
- Azt Ricsi direkt csinálja- felelte.
- De miért?- eskü, mint Ábel a fluimucil reklámból XD
- Azért.... Mert- zárta le a témát.
- Oké- feleltem.- Tudod, hogy szeretlek?- mondtam ki hirtelen.- Mármint semmi! Ugye nem hallottál semmit? Nem, nem mondtam semmit!- kezdtem el futni a nem messze lévő kilátó felé, és gyorsan szedni kezdtem a lépcsőfokokat. Az a baj, hogy a kilátó nem az égig ér, max. Két emeletes, így nem tudtam kifutni a világból. Sajna.
- Reni, várj meg- ért be Cortez, azonban gyorsan lefutottam, és az erdő felé vettem az irányt. Konkrétan kergetőztünk, mint az ötévesek, de ezzel most semmi probléma nem volt, a lényeg, hogy vezettem. Egy ideig, ugyanis nem sokkal később Cortez rám vetette magát.- Megvagy- sóhajtott fel.
- Leszállnál rólam?- motyogtam lihegve.
-  Nem, kényelmes vagy- kezdett el nevetni.
- Cortez!- kiáltottam rá.- Szállj le rólam... Vagy.... Vagy kiheréllek!- szabadítottam ki a kezem.
- Oké! Csak nem bántsd a kis Cortezt!- gurult le rólam.
- Milyen kis Cortez?- ráncoltam a szemöldököm.
- Tudod...
- Ja!- esett le.- Ti tényleg elnevezitek?- kérdeztem.
- Általában az a neve, ami a nevünk. Kiegészülve a Kis előtaggal- világosított fel.
- Öhm... Oké- bólogattam vörös fejjel.- Hazaviszel?- kérdeztem.
- Nem, nem menekül a kisasszony!
- Ahj. Mit szeretnél?- sóhajtottam.
- Tényleg szeretsz?- kérdezte.
- Öhm, haza kell mennem!- keltem fel.
- Nem!- kapta el a kezem, majd visszafektetett a földre.
-  Olyan szépek a felhők- próbáltam témát váltani.
- Ugye tudod, hogy nem menekülsz?- vigyorgott rám.
- Igen, tényleg szeretlek, és Viki K... Rohadtul zavar- motyogtam.
- És ha én ezért akarok Vikivel szakítani? Mert kurvára beléd estem?- kérdezte.
- Őőő... Úristen, most tényleg azt mondtad, szeretsz? Azta!- keltem fel.- Ez egy álom. Egy álmom. Nem, ez nem történhet meg. Szerintem álmodom...
- Reni! Hahó!- kiáltott Cortez, aki még mindig feküdt.- Visszajönnél? Lusta vagyok felkelni!
- Persze- ültem le mellé.
- Na elkezdhetem ezt, amit be szeretnék fejezni?- kérdezte.
- Ühüm- bólintottam.
- Reni, szeretlek- simította meg az arcom. Majd mosolyogva megcsókolt.
- Én is- motyogtam.