SzJG Oneshotok

Valentin-nap

ÚRISTEEEN! Ez életem legjobb Valentin napja! De szerintem kezdem az elején.
Idén is elkezdődött a Valentin napi hét. Hiába kerestem Virággal a karkötőket, idén post-it tömböket lehetett kapni. Miután nagy nehezen odaértünk a büféhez- ugyanis olyan sorok voltak, hogy azt hittem ott halok meg, valamint mindenki ilyen tömbökkel szaladgált- azonnal bevásárultunk egyet-egyet (Virág egy neonsárga, én meg egy sötétkék ez vettem) siettünk is angolra, ugyanis a hatalmas sor ahhoz vezetett, hogy egy perc maradt csengetésig. És még le se pakotunk. Jól kezdődött a nap. :)

- Sorry- estünk be lihegve az ajtón. Vagyis azt akartam mondani.
- Ms. Rentai, Ms. Bencze- biccentett.- Sit down and...- Nos eddig értettem. Mindenesetre leültünk, remélve, hogy nem felelünk, de nem szólt, úgyhogy megúsztuk.
- Pszt- bökte meg Cortez a hátam- Hol voltatok?- kérdezte.
- Ítéletnap van ma eskü. Lehetetlen volt odajutni a büféhez- suttogtam, igyekezve elkerülni, azt, hogy mennyire cuki.
- A gyémántot csak a gyémánt vágja erős legyél ki az ütést is állja, és eljön majd minden jönnie kell, az ítéletnap és szabad leszel!- kezdtek énekelni (?) Andrisék. Aztán Robi elővette a telefonját, majd felhangzott egy rockzene. A rockerek óbégatni kezdték a dalszöveget, Virág nekiállta szétdobálni (?) A post-itjeit, Ricsi próbálta felismerni a zenét, Jacques keresztrejtvényt kezdett fejteni, és Gábor segített neki. Cortez dúdolta a dalt, én meg próbáltam Mr. O'Really mondanivalóját, de hát én és az angoltudásom... Tragédia :D
Ennek meg is lett a hatása, és az angoltanár eltünése után- akit Zsolti keresni kezdett, szinte azonnal- megjelent az ofő.
- Zenehallgatás angolorán és annak éneklése? Keresztrejtvény fejtés? Ordibálás?- nézett természetesen Kingára.
- Tanár úr, ezek a retardáltak nem hagytak tanulni! Csak rájuk szóltam.
- Igen, túlordítva a zenét? Mi is volt az? Andris és Robi!
- Ez?- indította el újra- Ossian Ítéletnap. Reniről jutott eszembe- mondta Robi.
- Miért pont Reniről?- törölte meg a homlokát Haller.
- Mer' azt mondta, hogy Ítéletnap. Ami ugye a szám neve- vonta meg a vállát.- Amúgy tényleg az van a post-it őrület miatt.
- Értem- bólintott, majd kiviharzott a teremből. Erre Robi előhúzott egy kazettát (?) És egy discman-t (?) Majd felordított a Tankcsapdától a Senki nem menekül. A sulirádióban meg Muse szólt. Tökéletes volt a nem cenzúrázatlan Tankcsapda számot, valamint Muse-t is hallgatni :)
A helyét rögtön átvette Kardos, és belekezdett Miszkáthba. Vagyis csak akart.
- Mi zenél?- fülelt.
- Semmi- tüntette el Andris másodpercek alatt a discman-t.
- Rendben, de Bernáth, ha ennyire jól érzed magad, akár ki is jöhetnél felelni- tette le a naplót Kardos. És... Andris kettesre felelt a segítségemmel.

Az ebédszünetben a post-itemmel sétálgattak a csokimat eszegetve, és sorba minden osztálytársam szekrényére raktam egyet-egyet, csak annyival, hogy "Szeretettel Renitől". Cortez szekrényén 27 (!!!) Lap helyezkedett el, így egy nagy levegőt véve visszamentem a terembe, ahol Cortez egyedül (!) Zenét hallgatott, és hirtelen egy szívet rajzoltam a lapra. Kissé meghökkentem, de aztán megvontam a vállam, és a szinte alvó Cortez vállára nyomtam a lapot, majd hirtelen felindulásból megpusziltam a homlokát, ami kissé forró volt. Mire leesett, hogy mit tettem, teljesen vörös lett a fejem, és gyorsan kislisszoltam a teremből. Vagyis csak akartam.
- Reni várj!- szólt, mire visszafordultam, és ránéztem.
- Igen?- suttogtam.- Jól vagy?- vágtam közbe mielőtt valamit mondhatott volna.- Azért mert kissé meleg a homlokod.
- Nem, nem vagyok valami fényesen. Ebédszünet után hazamegyek- mutatott az összepakolt táskájára.
- Láz- biccentettem.
- Ja, lehet- vonta meg a vállát.
- Biztos az. Van vagy harmincnyolc fokos. Hazakísérlek- dobálták bele a cuccom a táskámba.
- De lesz még egy francia.
- Mindent tudok, anyu majd igazolja- vettem fel a kabátom.
- Oké- kapta fel a táskáját, majd kijött utánam. A kabátján még mindig ott virított a kék szívecskés cetlim. Kicsit sem lehetett megalázó. Szóval gyorsan leszedtem róla.
- Hogyhogy leszedted?- vonta fel a szemöldökét.
- Mert... Mert ciki- dadogtam.
- Reni láttam már- nevetett fel.
- Oké...- bólogattam.
- Olyan aranyos vagy, amikor zavarban vagy- csúszott ki a száján.
- Mi?- kérdeztem.
- Aranyos vagy, ha zavarban vagy- ismételte meg.
- Ezt gondolod rólam?- kérdeztem nyelv egyet, hátha eltűnik a gombóc a torkomból. Nem tűnt el. :(
- Igen. Miért?- nézett rám a gyönyörű kék szemeivel.
- Csak... Csak nem gondoltam, hogy ilyet mondasz rólam- motyogtam vörös fejjel.
- Miért, nem mondhatom?- mosolygott rám.
- De... Csak fura, hogy te, aki a legmenőbb a suliban, sőt elég sok helyen, azt mondja egy olyan szürke kisegérnek, mint én, hogy aranyos...- magyaráztam, kissé dadogva.
- Mert az vagy- vágta rá.- Okos, szép, valamint aranyos.
- Én? Én szép? Jesszus, ez életem legfurább napja- temettem a tenyerembe az arcom.
- Jaj Reni, ne hülyülj. Hát persze, hogy szép vagy.
- Te tényleg ezt gondolod rólam?- néztem rá vörös fejjel.
- Igen- bólogatott.- Te? Te mit gondolsz rólam?- kérdezte.
- Háát... Már az első napodon elvetted az eszemet, azóta meg konkrétan megőrjítesz. De jó értelemben- kezdtem.- Szeretlek. Egyszerűen erre nincsenek szavak... Beleszerettem a mélykék szemeidbe is... Az egész személyiségedbe- mondtam. Majd leesett a tantusz.- Úristen, én kimondtam, hogy szeretem Cortezt, én egyszerűen nem vagyok normális, úristen! Most megyek, és elásom magam- indultam el az ellenkező irányba.
- Most hová mész Reni?- kiáltott utánam Cortez.
- Elásom magam!- kiáltottam vissza.
- És ha azt mondom, hogy én is szeretlek?- kérdezte.
- Mi?- indultam vissza.
- Szeretlek Reni- suttogta.
- I-Igen, én is- makogtam.
- Miért mit hittél?- kérdezte.
- Hogy egy púp vagyok a hátadon- mondtam.
- Lökött vagy- nevetett fel, majd lassan megcsókolt. Azonban nem viszonoztam a csókját.
- Mi lesz Vikivel?- kérdeztem.
- Miért?
- Hát még együtt vagytok, nem?- kérdeztem.
- Nem. Már szilveszterkor szakítottunk. Nem bírtam a tapadását, és a faszságát- vont vállat.- Viszont kérem a csókom- fonta össze maga előtt a karját.
- Jajj, te kis hisztis- csókoltam meg gyorsan.- Ajaj, el fogom kapni a bacijaid- kezdtem ugrálni.
- Csak láz, no para.
- De akkor is.
- Nem árt neked egy kis hiányzás- borzolta meg a hajam nevetve.
- De Ajjj- sóhajtottam.
- Itt vagyunk- nézett a házukra Cortez. Megyek, mert a nagyi szerintem fekvőbetegnek minősít- nevetett fel.
- Mint az én szüleim- bólogattam.- Szia- suttogtam, a nyakát átölelve.
- Majd hívlak- csókolt meg, és besietett a házukba. Hirtelen mázsás súly szállt meg, és azt sem tudtam hol vagyok. Hát, ez biztos életem legjobb napja. Egyelőre.