SzJG Oneshotok

Furcsa

Azt még itt az elején szeretném leszögezni, hogy ez a nyaralós oneshot folytatása, úgyhogy ha azt olvastad, csak azután kezdj ehhez!

Egy hete kezdődött el a tizenegyedik. És mi, Cortezzel, azóta a nap óta tökéletes titokban tartjuk kettőnk dolgát. Nem mondom, hogy kicsit sem furcsa, mert baromira az. Napközben titokban sms-ezünk, vagy msn-en várom őt, ugyanis nem rázhatja csak úgy le Ricsit, vagy a többieket. Rendszerint Ő jön hozzánk, ugyanis a fiúk Cortez felé gyakrabban járnak, mint felém. Sőt ha belegondolok nem sokszor voltak itt. De ez most mellékes. Inkább leírom, hogy tellik általában a napunk. Kezdjünk is bele.

Nagy nehezen elértem a telefonom, és kinyomtam az ébresztőt. Mostanában teljesen álmosan kelek, ugyanis Cortezzel éjszakáig webkameráztunk, anyuék tudtával, ugyanis csak Ők, és Cortez nagyija tudja, hogy együtt vagyunk. És mivel nem tudjuk mikor mondjuk el, valamint félünk, hogy mit reagálnának, még egy ideig így is maradunk. De már kezdek belerázódni. 

A lépcsőn lebotorkálva megcsináltam az ultra egészséges kávémat (aha...) majd egy tál műzli kiséretében visszavonultam a szobámba, hogy megreggelizzek, és felöltözzek. Megállapodva a fekete fehér kockás ingemen, és egy fekete farmeron, felöltöztem, és a szokásos hajkefélés után az anyu által rámtukmált szempillaspirált és szájfényt tettem. Csekkoltam magam utoljára a tükörben, majd a táskámat felkapva Virággal az oldalamon elindultam a suliba. Közben mindent megbeszéltünk (kivéve azt a témát...) hiába beszéltünk egész hétvégén. Még simseztünk is, na meg a szokásos tiniteszteket töltöttük ki. Ahogy megérkeztünk, a fiúk már ott áltak, szokásosan a lépcső előtt. Cortez zenét halgatott, tényleg csak állt a fiúk között, majd egy bárgyú sziasztok után sandán rámosolyogtam, ő meg hidegen nézett rám. Direkt csinálja, a többiek úgy tudják haragban vagyunk.

Máday minden hiba nélkül elengedett, csak Virágra szólt rá, hogy ne viseljen ennyire virító ruhákat, mert kiég a szeme. Tényleg nem tudom honnan szedi ezeket, de egy neonzöld póló volt rajta, sárga buggyos gatyával, és valami színes (?) tarisznya (?) volt a vállára dobva. 

- Te figy- nyitotta ki a suliboxát.- Cortez továbbra sem beszél veled?- nézett rám szomorúan.

- Nem- ráztam meg a fejem.- Túlélem, megy amúgy is, megismertem egy aranyos franciát, amikor Justinnél voltam. Már nem érdekel Cortez- hazudtam. Ugyanis semmi franciát nem ismertem meg, Ő meg nagyon is érdekel <3

- Akkor Kinga miért mondja azt, hogy együtt vagy egy francia gyerekkel?- kérdezte.

- Féltékennyé akarja velem tetetni Őt. De már nem érdekel, úgyhogy majd valamikor Kingát leállítom- vontam meg a vállam.

- Aha- bólogatott Virág. Szerintem egyáltalán nem értette.

Az órák hihetetlen gyorsan elmentek, bár minden tanár szaladt az anyaggal, nekem meg majdnem leszakadt a kezem, de észre se vettem, hogy délután lett. Ebédszünetben élveztük a vénasszonyok nyarát, és próbáltam még egy kis D-vitamint nyerni a télre, hiába van még messze, és Virággal beszélgettünk. Az utolsó óra is elszaladt, majd Virág társaságában indultam haza. Akármennyire szeretném, hogy töltsön több időt Ricsivel, nem akar, mert nem szeretne elhanyagolni, mint annak idején, amikor Dorián elvette az eszét. Hiába mondom neki, de viszont olyan aranyos, hogy nem akar elhanyagolni, hogy az már fáj. :)

Elköszönve a kapuban, a siető Virágot nézve láttam, hogy siet haza, mert Ricsivel indult moziba. Anyuéknak elmesélve a napom, felmentem megtanulni (rekordidő alatt kész lettem) írtam egy üzenetet neki, hogy jöhet végeztem. De vigyázzon, nehogy összefusson valakivel az osztályból. Egy öt perc múlva megérkezett, majd egy hosszú csókkal köszönve (<3) a babzsákfotelembe leülve sok-sok csók társaságában beszélgetni kezdtünk. Cortez még az idegesítő humorával is villantott, amin elolvadtam, mert olyan cuki is volt egyben.

- Ricsi olyan ideges volt ebédszünetben, mert Virág elmondta neki azt a franciás szart, hogy majdnem leütött, de sikerült megnyugtatnom, hogy rohadtul nem érdekelsz, csinál amit akarsz- nevetett.

- Szegények, itt hazudunk nekik, mégis mennyire lesz Ricsi ideges, amikor elmondjuk nekik, hogy hónapokon át hazudtunk nekik?

- Nem...

- Reni! Itt Kinga!- nyitotta ki anyu résnyire az ajtót, mire magamhoz ragadtam az irodalmam, és Cortez kezébe nyomtam.

- Elolvastad?- kérdeztem idegesen, amint Kinga bejött.

- Aha- bólintott.

- És mit gondolsz róla?

- Nem sokat- vonta meg a vállát.

- Renáta! Késnek a képeid! Azt mondtad, ma küldöd!- rivallt rám.

- Bocsánat- mondtam.- Holnap reggelre ott lesz a mailjeidben- legyintettem.- Mi volt a vers témája?- kérdeztem Cortezt, akivel ehhez az elterlő hadművelethez neten felkészülünk hétvégén.

- Pár csókáról, akik azon tűnödnek, hova lett a money- mondta.

- Háát, nem teljesen erről, de haladunk. Olvasd el még egyszer- nógattam, majd Kingához fordultam.- Szeretnél még valamit?- kérdeztem.

- Nem, de holnapra ott legyenek a képek a mailjeimben!- fenyegetett meg, majd elment. Cortezzel egymásra nevettünk, majd a könyvet visszaraktam a fiókomba, és folytattuk a délutáni programot. Annyira nagyon hamar elment az idő, hogy észre se vettem, de sajna mennie kellett, és egy hosszú csók után eltűnt az éjszakában.