SzJG Oneshotok

Svájc leszek!

A zenét kinyomva mintha veszekedés ütötte meg a fülemet, így a szobaajtómat résnyire kinyitottam, és fülelni kezdtem. Igazam lett, anyuék lent vadul kiabáltak, egy perc szünetet sem tartva, és mintha valaki tányérokat dobáltak volna, amiben anyura tippeltem, hisz apa miért is dobálna? Nem tudom :D
- Mi történik itt?- próbáltam túlkiabálni őket.
- Anyád megcsalt!- mutatott anyára apa.
- Mert nem voltál itt, amikor kellettél nekem! Találtam valakit, aki törődik velem!
- Miért? Mikor nem voltam veled?
- Amikor hetekre elutaztál!
- Egy hét volt a maximum, és mindig örültél neki!- szóltam közbe én is. Erre megint összekaptak, és igyekezve elfeledkezni róluk, ittam egy pohár vizet, majd azt letettem a konyhapultra és elkiáltottam magam.
- Elég!
- Reninek igaza van. Elég. Nem akarlak látni. Menj ahhoz, aki annyira "törődik" veled! És holnap beadom a válópert! Főleg, hogy még terhes is lettél tőle! Elképesztő- rázta meg a fejét.
- Reni, gyere- kapta fel anya a táskáját.
- Nem- ráztam a fejed.
- Áh, apáddal maradsz. Mert elhiszem neki mindent!- fröcsögte.
- Nem! Egy, hogy fél tizenegy van! Kettő, nejem holnap iskola! Három! Csalódtam benned... De nem foglalok a helyet a vitátokban. Svájc leszek.
- De apáddal maradsz!
- Nem. Ott maradok, ahol élek- mentem fel a lépcsőn. Hm. Akkor tényleg igaz, hogy az Európaiak jobban bírják a vitákat. Csak én még nem pálinkáztam be, úgy ahogy a YouTube-on láttam :D
A szememet megdörzsölve benyomtam a gépemet (a fotonok majd' kiégették a szememet) és az msn azonnal betöltött. Ahogy láttam, mindenki offline volt, sőt ki is akartam lépni, amikor Cortez (?) Hívást indított.
- Mit csinálsz ilyenkor?- kérdezte.
- Összevesztek a szüleim- vontam meg a vállam.- És anya elment, apa meg holnap beadja a válópert- mondtam, majd hirtelen benyitott apu.
- Minden rendben Reni?
- Aham- bólintottam.
- Rendben- csukódott az ajtó.
- Olyan lazán kezeled. Biztos jól vagy?
- Aha, ez olyan európai dolog. Még be is tudnék rúgni vita mellett- húztam félmosolyra a számat.
- Aham.
- Miért vagy ébren?- kérdezte.
- Egy barátomat várom.
- Inszomniás?
- Három óra van nála- rázta meg a fejét.
- Ja, amerikai- esett le.
- Yap- vonta meg a vállát.

- Miért beszélsz velem? Máskor nem szoktál ilyen kedves lenni- kérdeztem egy idő után.
- Mert megérdemled. A szüleid most fognak elválni, te pedig ilyen lazán és és könnyen viszed a dolgokat. Tudod... Ha ilyen lánnyal lennék együtt, én lennék a legboldogabb, és legszerelmesebb ember a világon- mondta.
- Te most...?- töprengtem el.
- Sztem rendkívül imponáló ez a határozottság...
- Na, én meg a határozott- horkantottam egyet, nem túl nőisen.
- Hát amit elmondtál nagyon is az vagy... Vagy legalábbis az lettél a nyár alatt.
- Én nem gondolom.
- Hm... Mit is mondtál eddig? Ja igen. Szeretnéd a párizsi ösztöndíjat, ahol bölcsész szeretnél lenni, és könyveket írni, ifjúsági és fantasy kategóriában. Ez nem elég határozott?
- Te mind megjegyezted amit mondtam?
- Ja- ivott bele a kólájába.
- Tudod... Kedvellek egy ideje- vörösödtem el egy kicsikét.
- Ó!- kerekedett ki a szeme.- Nos... Én is- túrt bele a hajába.
- Lennél az alkami emberem? Jól tudnálak mutogatni- nevettem el magam.
- Naná!- szállt bele a hülyülésbe.
- Ó de jó! Ja, és a lájkokért még meg is csókolnál a képeken?
- Persze- bólintott- Akkor alkalmi szeretők?
- Jaja- bólogattam.
- Mindjárt ott vagyok- rakta le.
Erre a kijelentésére felugrottam, kibontották a hajam, elraktam a dugi pálinkám (nehogy elhiggyétek :D) és megigazítottam a sminkem, mert mégiscsak este volt már.
Leszedtem a mangámat is, és kimentem az ajtó elé, ne kelljen csöngetnie, majd csendben felengedtem a szobámba.
- Alkalmi szeretők mi?- nevetett fel.
- Sokkal komolyabb is lehet- vigyorodtam el.
- Gyere ide, te lökött- tárta szét a karját, mire szorosan átöleltem, és mélyen beszívtam az illatát. Majd felnéztem rá, és nevetve megcsókoltam.