SzJG Oneshotok

Szilveszter után

Miután anyu elvitte a telefonomat és a laptopomat, abba hagytam a sírást. Mást nem tudtam szuggerálni, csak a sötétben világító mutatós órámat, ami tíz perccel éjfél előtt járt. Tudtam, hogy anyu vendégei hajnali egyig maradnak maximum, addig kiüneplik magukat, ahogy apu biztosan leissza magát, és anyu is iszik egy keveset, ami elaltatja őket talán egy reggel tízig. Tudtam, hisz ez minden évben így megy, ezért pillanatok alatt össze is állt a tervem. Felpattanva a babzsákfotelemből, halkan a fürdőszobába settenkedtem, és gyorsan megmostam az arcom. A könnyeim már elapadtak, és csak mosolyogtam, tudva hogy mit fogok tenni.
A szobámba visszatérve visszaültem a babzsák fotelembe, és vártam a hajnali kettőt. Csak hogy az idő gyorsabban teljen, felkaptam a könyvet amit most olvastam. Időközben feljött apu is, hogy boldog új évet kívánjon, és felém nyújtott egy pohár gyerekpezsgőt. A hangján halottam, hogy már ivott nem is keveset, amiért magamban ugrálni kezdtem, de kívül azt játszottam, mintha duzzogtam volna. Apu látta, hogy semmi értelme az engem való békítésnek, így gyorsan le is lépett, egyedülhagyva engem.

Amint belecsöppentem a történetbe, észre se vettem, hogy elérkezik az a hajnali kettő. De szerencsére észrevettem, a könyvemet lehelyezve halkan kinyitottam az ajtómat, és lesettenkedtem a lépcsőn. Ahogy sejtettem, anyuék szobájából már apu hangos horkolás a hangzott (amikor iszik, akkor horkol, de szerencsére anyu elaludt, legalábbis nem halottam mozgást). Egyenesen a konyhába mentem. Tudtam, hogy anya a gyógyszeres dobozba rakta a telefonom, valamint a távirányítóm. Csendben leszedtem a szekrény tetejéről a dobozt, és kivettem belőle a kikapcsolt készülékemet. Csendben visszaraktam a dobozt a helyére, és miközben bekapcsoltam a telefonom, felmentem a lépcsőn. Miután bekapcsolt, két üzenetet láttam az aprócska kijelzőn. Ahogy behoztam az sms-eket, megjelent egy, amin Cortez nem fogadott hívása volt, valamint egy üzenet.
„Reni hívj vissza. Fontos. Thx”

A szívem hevesen vert, látva hogy az üzenetét másfél órája küldte. És azzal, hogy odaírta azt, hogy fontos, elmosolyodtam, majd a fülemhez emeltem a telefonom, amit Cortez szinte azonnal felvett.
– Szia! Miért hívtál? – kérdeztem halkan.
– Szerinted? – kérdezett vissza. – És miért suttogsz?
– Anyámék elvették a telefonomat, vissza kellett lopnom, hogy vissza tudjalak hívni – hadartam.
– Értem – felelte. – Szóval. Szerinted miért hívtalak? – tért vissza az előző kérdésére, amit nem válaszoltam.
– A csókunk? – csuktam be a szemem és haraptak be a számat Cortez válaszát várva.
– Aha.
– Cortez mi most mik vagyunk egymásnak? – csúszott ki a számon az a mondat, amit nem akartam kimondani.
– Szakítanom kéne Vikivel – mondta szinte majdnem egyidőben velem.
– Csak miattam nem kell, mert nem akarok a boldogságod útjába állni – szóltam közbe.
– Viki áll a boldogságom útjába – jelentette ki, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
– Mi? – nyögtem ki.
– Tudod mióta vártam arra, hogy megcsókolhassalak? – folytatta.
– Mi? Mármint... Te engem? – kerekedett ki a szemem, habár ő ezt nem látta.
– Igen – erősítette meg a képzelgéseimet. Ezt hallva muszáj volt leülnöm az ágyamra, mert nem biztos hogy állva maradtam volna.
– Én is szeretlek – döntöttem a falnak a fejem, és nagyot sóhajtottam. Most fog valóra válni életem álma?
– Át tudok menni hozzád? Vagy ki tudsz jönni? – kérdezte.
– Anyámék alszanak, igazából semmi akadálya nincs, csak a telefonomat kéne visszavinnem – feleltem lassan a lépcsőn lefelé indulva.
– Oké. Akkor tíz perc és ott vagyok – mondta. – Szeretlek – tette hozzá egy kis hezitálás után.
– Én is – feleltem, majd letettem a telefont, és kikapcsolva visszahelyeztem a dobozba, és vártam Cortezt. Aki ténylegesen megérkezett tíz perc múlva.

Igen, tudom eltűntem, de már újra itt vagyok! :D