SzJG Oneshotok

Elmondom!

Igen, lehetséges hogy Kinga egy kicsit telibeszélte a fejemet, az egyik "Cortez ignorál, és ez szarul esik" hisztim után. Hasonlókkal, hogy "ne legyek gyáva, mondjam el neki" "igenis vonzó egy férfi számára ha egy nő lép" és hasonlók. Ettől megnőtt az amúgy ötven százalékos önbizalmam, de amint Kinga elment, le is esett, és újabb sírásroham tört rám, de most amiatt, hogy mennyire egy toprongy vagyok. Meg, hogy miért ilyen Cortez. Még azért is, hogy miért beszélt ilyeneket Kinga. Jó-jó befejeztem :D
Szóval a gardróbomból kiszedtem a kedvenc kék pólómat, valamint egy farmert, és persze felvettem a szokásos Conversem. Elköszöntem anyuéktól, majd a telefonomat felvéve elindultam Cortezékhez. Viszonylag gyorsan mentem, bár tudtam, hogy Cortezzel haragban, vagy miben vagyunk. Ez nem nagyon érdekelt, meg akkor nem is jutott eszembe. A házuk előtt megállva nagyot sóhajtottam, majd becsöngettem.
- Szia Reni! Nagyon rég láttalak!- üdvözölt.
- Csókolom! Cortez itthon van?- kérdeztem.
- Igen, ahogy a punkhercegnő is- forgatta meg a szemét.
- Nem tetszik szeretni Vikit?- kérdeztem.
- Nem- rázta meg a fejét.
- Akkor ezen is egy hullámhosszon vagyunk- nevettem fel.
- Gyümölcslé?- kérdezte, bezárva az ajtót.
- Ühüm- bólintottam.
- Tessék- adta oda.- Lehívjam, vagy felmész?
- Felmegyek- sóhajtottam, majd felindultam a lépcsőn, ami az ómunizmus Ramones plakátos ajtóhoz vitt. Kopogtam kettőt, és megálltam át ajtó előtt.
- Mi van?- szólt ki Viki.
- Nagyi, hozol fel kólát?- szólalt meg Cortez is.
- Helló- dugtam be a fejem az ajtón.
- Á csak ez- huppant vissza Viki az ágyra.
- Nem vagyok tárgy- mondtam mogorván.- Mindegy is, az ember soha nem tud senkivel se komolyan beszélni- legyintettem, és becsuktam az ajtót.
- Ez ritka szánalmas volt- hallottam Viki hangját.
- Jaja- nevetett fel Cortez. Bennem pedig eltört egy nem kis dolog. A könnyeim végigfolytak az arcomon, ezekkel nem törődve lementem a lépcsőn.
- Mi a baj Reni?- kérdezte a nagyija.
- Semmi, csak...- kezdtem el halkan sírni.- csak Viki- néztem fel.
- Jaj, gyere ide- tette le a vizet, ami a kezében volt, de hogy az igazat megmondjam, a keze nagyon remegett. Széttárta a karját, én pedig szorosan átöleltem. Ekkor olyan történt, amit nem nagyon hittem el. Cortez nagyija összeesett, magával rántva engem is.
- Jól van?- kérdeztem a pulzusát ellenőrizve, ami rendkívül gyenge volt
- Hirtelen megszédültem... És nem tudtam állni a lábamon- suttogta erőtlenül.
- Maradjon itt, segítek- ültettem fel óvatosan.
- Nagyon nagyon szédülök- dőlt vissza a kezeimbe.
- Hé! Valaki! Segítség!- kezdtem kiabálni.
- Mi van?- sétált le Viki a lépcsőn, mögötte Cortezzel.
- Mi történt?- kérdezte Cortez idegesen.
- Nem tudom... Lejöttem, és megöleltük egymást... Ekkor összeesett, magával rántva engem is. Azt mondta, hogy nagyon szédül, most nem beszél... Hívd a mentőket!- sírtam el magam, és felvettem egy pohár vizet. Eközben Viki ott állt, amíg Cortez idegesen telefonált, én pedig lassan felültettem újra Cortez nagyiját, és óvatosan a szájához emeltem a vizet.
- Igyon egy kicsit rendben?- suttogtam sírva.
Azonban nem válaszolt.
- Jönnek - gugolt le mellém Cortez, a nagyiját vizslatva.- Ne sírj, minden rendben lesz, oké?- simította meg a hajam Cortez, bár kihallottam a hangjából, hogy bizonytalan, és aggódik a nagyija miatt.
- Minden oké?- kérdezte félénken (!) Viki.
- Szerinted minden oké?- kiáltottam rá.- Cortez nagyija nagy valószínűséggel életveszélyes állapotban van, fe pedig ott állsz! Mi van? Nem megy a segítség? Csak megalázni tudsz másokat?- kiabáltam, mire Cortez, és a nagyija is összerezzent.
- Szerintem én megyek- pillantott a telefonjára, majd sietősen távozott.
- Hű. Nem is tudtam, hogy tudsz ilyen lenni- nézett rám Cortez.
- Igenis tudok- vetettem oda, és agresszíven letöröltem a könnyeimet. Majd szirénázva megjött a mentőautó. Cortez kiment, hogy beengedjék a mentősöket, én pedig óvatosan visszafektettem a nagyit, és lassan felálltam.
- A fiatalember elmondta mi történt, megvizsgáljuk a hölgyet- mosolygott rám az egyikük.
- Rendben- bólintottam.
- Figyelj- suttogta a hátam mögül Cortez hirtelen, mire felé fordultam.- Ha bármi is történik, megadom a másik számom.
- O-Okhé- vettem ki a zsebemből a telefonom.
- Tessék- adta vissza.
- Sajnos rossz híreim vannak. A hölgyet bevisszük. Lennének szívesek összepakolni pár ruhát?- kérdezte az egyik mentős.
- Igen, mindjárt hozzuk- indultam fel. Cortez rekordgyorsasággal elővett egy utazótáskát, majd elém lerakva, elkezdte szórni a ruhákat, amiket másodpercek alatt összehajtottam, és bepakoltam. Végül tíz perc múlva levittük. A nagyi ott feküdt a hordágyon, és már infúzión volt. Cortezt meglátva elindultak ki, mi pedig követtük, és nagy nehezen beszálltunk. Cortez pedig követte a mentősöket, és a telefonját a fülében emelve beszállt az autóba. A könnyeim újra utat törtek, majd elindultam hazafelé.

***

- Reni, jött egy vendéged- nyitott be anya, mire letettem a füzetem, és a papucsom felvéve kimentem az ajtó elé, ahol ő állt. Cortez.
- Nem tudtam kihez jöjjek- ült le, én pedig mellé.
- Minden rendben a nagyiddal?- kérdeztem, hirtelen ötlettől vezérelve megsimítva a hátát.
- Enyhe szélütés- suttogta.
- Rendbe fog jönni?
- Elvileg. De a héten biztos bent tarják- rázta meg a fejét.- Amúgy miért jöttél?- húzódott hozzám közelebb.
- Már nem lényeges. Nem akarlak terhelni- ráztam meg a fejem.- Nem jössz be?- kérdeztem.- A szobámba...
- Oké- állt fel, és mindketten bementünk, és egy pár kínos beszélgetés után felmentünk a szobámba, és leültünk a (most lila, szerencsére nem ciki huzatú) ágyamra.
- Mit is kérdeztél?- néztem rá.
- Azt, hogy miért jöttél- feküdt az ölembe, mire eléggé vörös lett a fejem - Zavar? Tolakodó voltam? Nem szeretnéd?- kérdezte hirtelen.
- Dehogy, semmi baj- ráztam meg a fejem.
- Oké- sóhajtott egyet.- Szóval miért is jöttél? Mármint nem azért kérdeztem, mert zavar... Csak... Csak úgy- hebegett össze vissza.
- Mint mondtam, nem érdekes...- suttogtam.- Nem akarlak terhelni- ráztam meg a fejem, és az íróasztalomat bámultam. Mire visszanéztem, Cortez békésen szuszogott az ölemben.
- Szeretlek- simítottam ki a haját a homlokából, mire minta elmosolyodott volna. Kimásztam alóla, hogy megbezéljem anyuékkal, hogy itt aludhasson. Apu eléggé krákogott, és a kanapéra akart küldeni, de sikerült kiharcolnom, hogy az ágyában aludhassak, Cortez mellett, valamit garantálva, hogy semmi nem fog történni. Az emeletre visszajőve lefürödtem, és a takarót Cortez alól óvatosan kihúzva, lefeküdtem mellé, betakarva őt.
- Nagyon-nagyon szeretlek- pusziltam meg hirtelen a homlokát, mire szerintem reflexből, de Cortez átölelt. Mondtam már, hogy szeretem?