SzJG Oneshotok

Nem Bírom Tovább

Nem. Egyszerűen nem bírom. Teljesen egyedül vagyok. Corteznek ott van Viki, és mindenki vele foglalkozik, Virágnak pedig Dorián, aki teljesen kkfordította Virágot. Nem ilyen volt az én barátnőm. És nem tudom elviselni, hogy akármit mondok, nekem ugrik. Hogy nem akarom hogy boldog legyen. De én nem látom boldognak. És ez fáj. Ezek az impulzusok juttattak arra, hogy elmenjek. Anyuékkal megbeszéltem, mellettem állnak, mivel elmeséltem nekik min mentem keresztül (mint ha nem kellett volna nekik eddig). És hogy hova megyek? A lehető legmesszebb. Az apai nagyszüleimhez Kanadába. Ott él az uncsitesóm Norbi is (igen, az a Norbi, akit már láthattatok, csak nem jár vissza Magyarországra), és sokkal több barátra tennék szert. Amúgy is szeretek franciául beszélni, az ott élő nagyiékat is imádom, egyszóval tökéletes. És a legfurább, hogy ez az úgynevezett "életem elfért egy bőröndben. Mivel könyveket nem viszek, hiszen ha megkérem a nagyiékat rendelnek nekem bármit amazonról, így jelentősen kevesebb cuccom volt. Csak egyet tettem el. A könyvet, amibe Cortez beleírta. Vagyis az Öreg Halász-t, és a John Lennon életéről szólót. Emellett elraktam a kedvenc CD-im, a zenelejátszóm, a notebookom, és a kilencedikes jégpályás képünket. Amin még minden rendben volt. Ennyi az életem. Ez a része az életemnek itt lezárult. Vége.

Cortez szemszöge

Mivel Reni napok óta nem jött suliba, és senki nem is tud róla semmit, valamint nem veszi fel, és az üzeneteinkre se reagál. Úgy döntöttem, megkérdezem a szüleit, vagy magát Renit, hogy mi a baj.
- Majd Zsoltiéknál találkozunk!- kiáltották oda Ricsiéknek.
- Ok!- mutatta fel a hüvejkujját Zsolti, majd Kingára borította a tonhalat (?) Aki elkezdett vele ordítozni.

- Öhm, jó napot- köszöntem Reni szüleinek.
- Már számítottunk rád- mosolyodott el az anyja.
- Reni napok óta nem volt suliba... Minden rendben? Nem válaszol az üzeneteinkre, nem veszi fel a telefont...
- Szerintem egyszerűbb, ha ezt odaadom- vett ki az apja egy borítékot, majd a kezembe nyomta.- Ebből mindent megtudhattok- csukta be az ajtót. Sóhajtva a levélre néztem, majd ledobtam a deszkámat, és Zsoltiék felé vettem az irányt.
- Na?- kérdezte Zsolti, ahogy bejöttem.
- Nem mondtak semmit, csak nekem adták ezt a borítékot- lengettem meg az említett tárgyat.
- Add oda te barom!- vette el tőlem Kinga.- Az van ráírva, hogy akárki olvassa is ezt a levelet, az egész 10/b- nek olvassa fel- fürkészte.- Zsolt! Hívd fel Virágot, aki lehetőleg az Emós barátja nélkül jöjjön, valamint Zsidákot, és Chatelint!- utasított.

- Na! Most hogy mindenki itt van- állt fel egy székre (?).- Renáta szülei csak egy borítékot adtak, amiből megtudjuk, hogy hova lett Renáta! Bencze add oda a telefonod, az emós pojácád várhat!- ugrott le a székről, majd elvette a telefonját, és visszaállt.
- De Dorián- suttogta, majd felkelt.
- Dórika megvár! Most Renről van szó!- lökte vissza Virágot.
- Na- bontotta ki Kinga a levelet.-Kedves 10 B! Ha olvassátok ezt a levelet, valószínűleg hiányoltok. Már ha hiányoltok. Vagy netán nincs ki, aki megírja a házit, meg a dogát, és súg felelésnél? Nagyon úgy érzem ezért hiányoltok. Különben észre se vettetek volna. De rátérek a lényegre: elmentem. El, az apai nagyszüleimhez Kanadába. Hogy miért? Egyszerű. Nem bírtam már. Virágnak minden mondatomért hű de szar barát voltam, aki a boldogságába állt. A többiek? Mindenhonnan Viki. Viki így, Viki úgy, Viki ezt csinált, Viki azt csinált, Viki jaj de menő, elegem van. Értitek? ELEGEM VAN!- ordította Kinga az "elegem van"-t.- Ez minden nap egy-egy darabot kivágott a szívemből. Rohadtul fájt, hogy minden a punk barbieról szólt. Ezeket, az utolsó szavakat, négy embernek szeretném mondani. Virág, remélem magadhoz térsz, és rájössz, hogy nem álltam a boldogságod útjába, csak segíteni akartam. Remélem megérted, hogy mit akartam mondani azzal, hogy Dorián rossz hatással van rád. Kinga, rengeteget köszönhetek neked. Csak sajnos ez sem tudott visszafogni. Remélem sikerül az osztályátlagot felhúznod, annak ellenére, hogy én nem vagyok. Ennek apropója, biztos kérdeznétek hogy odlom meg a hiányzást. Magátanuló vagyok, vagyis az osztályátlag nem lesz drasztikusan rossz ezután sem. De ezt most hagyjuk. Ricsi. Kösz, hogy a legjobb barátom voltál, bár ebben az időben csak a háziért voltam. Nem is tudom mit köszöngetek. Ahogy az utolsó embernek is nem tudom mit köszönök. Aki speciális helyet élvezett a szívemben, hiába nem tudott róla. Cortez. Köszönöm, hogy szeptember nyolcadikán betoppantál az életembe, valamit össze is törted a szívem. Nem egyszer. Ilyenkor Kinga volt az, aki felránott, amit még mindig nem tudom hogyan háláljam meg. De visszatérek rád. Köszönöm, hogy sok átsírt éjszakát, és délutánt okozták nekem. Azt is köszönöm, hogy a sírás miatt nem tudtam beszélni sem. De én feltétlenül szerettelek. Még akkor is, amikor összejöttél Vikivel. Sajnálom, hogy így kell megtudnod, de az életben nem tudtam volna máshogy elmondani. Bár sejtem, hogy titokban Ramonest hallgatva le se tojsz, és a barátnőddel chatelsz, de ennyivel tartozol. Reni- csukta be a lapot Kinga.
- Baszki. Elcsesztem- hajtottam le a fejem.
- Bocsi Reni!- sírt Virág.
- Gratulálok Cortez- csapta meg a vállam Kinga.
- Kinga, ne most- szóltam rá.
- Esetleg, Reni valaha visszajön?- sírt tovább Virág.
- Nem hiszem- rázta meg a fejét Rics.- Elvetettük a sujkot. Jó messzire.
- Nee!- dörzsölte meg az arcát.
- Ki lesz az evőtársam?- rökönyödött meg Zsolti.
- Ki fog minket békíteni?- kérdezte Andris és Robi.
- Qui me parlela?- kérdezte Zsák (Ki fog velem beszélgetni?- írói szerk.)
- Ki fog velem fotózni?- kérdezte Dave.
- Na!- csapta össze a tenyerét Kinga.- Most, hogy így elüldöztétek Reni... Renátát, húzzatok haza, és gondolkozzatok!- vette fel a táskáját.
- Valahogy csak elérhetem- vettem elő a telefonom kifelé menet, és felhívtam. Nem vette fel. Megint megpróbáltam, mire nem vette fel megint. Ez addig ment, mire végre felvette.
- Mi van?- szólt bele durván.
- Olvastuk a leveled- kezdtem.
- Aha.
- Sajnálom- mondtam.
- Biztos. Rohadtul sajnálsz. Bocs, de most Metallica koncertre megyek az unoktesómmal.
- Te meg a Metallica?- nevettem fel.
- Segített kiadni a fájdalmam. Megtaláltam benne magam- felelte.
- Öhm, amit írtál... Nos, én is ezt gondolom. Szeretlek és sajnálom.
- Bocs, de James Hetfield vár, Bruce Dickinsonnal karonöltve. Szia- tette le
- Ne!- néztem a telefonra.- Faszomat!- kiáltottam el magam.