SzJG Oneshotok

Ki ez a hapsi?

Timike0193

(C.)

A nap szokásosan unalmasan telt, végig zenét hallgattam, NA DE. A ma délután az elég érdekesen telt.

Reni egész délelőtt és délután is mosolygott. Amit imádtam. De amikor délután kiderült, hogy mi miatt... Hát ja. Picit sem voltam ideges. Reni széles mosollyal rohant a srác felé, aki Metallicás pólóban ácsorgott, a karjával több tetkóval. Az első, ami szembe jött, hogy ez a hapsi idősebb. Jóval. A másik pedig az, hogy Reni vajon honnan ismeri. A harmadik pedig, hogy ki ez a hapsi?? Hát.. igen. Mérő féltékenység öntött el, de nem akartam odamenni, kicsapni a balhét. Csak hagytam, hogy Reni elmenjen. Boldogan beszélgetve a sráccal. Na ez az, amit velem soha sem fog csinálni.

***

Nem tudtam mit csinálok. Csak a lábaim vittek. Így kötöttem ki délután Reniék háza előtt. A kezemmel autómatikusan bekopogtam, mire halottam egy kisebb beszélgetést bentről, és Reni végül kinyitotta az ajtót, mellette a hapsival.
- Öhm... Szia Cortez- tűrte hátra egy hajtincsét vörös arccal.
- Szia Reni. Tudnánk beszélni egy kicsit?- kérdezte.
- Aham, persze- csukta be az ajtót.
- Ki ez a hapsi?- csaptam a közepébe.
- Milyen hapsi?- ráncolta a homlokát.
- Hát ez a hapsi!
- Várj... Norbiról beszélsz?- kérdezte.
- Nem t'om hogy hívják. De akkor róla igen.
- Féltékeny vagy?- kerekedett ki a szemem.
- Nem tudom... Lehet- vontam meg a vállam. Nem akartam bevallani. De igen. Féltékeny voltam erre a Norbi gyerekre.
- Ő az unokatesóm- mondta.
- Várj mi?- ráztam meg a fejem.
- Az unokatesóm, Rentai Norbert.
- Nem mondod- ráztam meg a fejem.
- De- bólintott.
- Nos... Azért voltam féltékeny- túrtam bele a hajamba.- Mert szeretlek- hunytam le a szemem.
- Te... Te most nem mondod- mondta, mire ránéztem, és láttam, hogy könnyezve rázza a fejét.
- De. Komolyan mondom.
- Azta... Ez egy álom. Álmodom... Én is szeretlek- suttogta alig hallhatóan, majd felém kezdett futni, és konkrétan a nyakamba ugrott. Majd vigyorogva (és könnyezve) megcsókolt.

SZEPTEMBER 1...