SzJG Oneshotok

Beteg

- Cortez van itt- nyitott be anyu a szobámba.
- Mi?!- ugrottam ki az ágyamból.
- Jól halottad- bólintott.
- Mit mondtál neki?- kérdeztem, a mangámat elrakva.
- Hogy megnézem alszol-e- takarta le az ágyamat, eltakarva a Shrekes ágyneműm. Tényleg. Miért nincsen nekem normális takaróm? Ami nem ennyire gyerekes? Nem tudom, de kell egy másik, ami nem ennyire ciki. Na, majd miután meggyógyultam, elmegyek anyuval venni.
- Oké- huppantam le a babzsákfotelembe, a könyvemmel a kezemben, valamint betakartam magam egy pókróccal, és olvasást imitáltam.
- Szia- köszönt Cortez, mire felpillantottm, és kirántottam a hajgumit a hajamból.
- Szia- túrtam bele a hajamba, majd tüsszentettem egyet.
- Jól vagy?- ült le a mellettem lévő fotelbe.
- Most már igen- vágtam rá túl hamar.- Mármint... Mondjuk úgy, hogy jól vagyok- mosolyodtam el óvatosan.
- Örülök- mosolygott rám ő is, mire egy kissé zavarba jöttem. Rám mosolygott!! OMG!
 -Öhm... Megírtam a beadandód...- álltam fel, és kivettem a fiókomból a papírokat.- Tessék- nyújtottam felé, mire elvette, és belemerült a lapokba, én pedig ott áldogáltam, a reakcióját várva. Aztán leültem, mert rájöttem, hogy tök furán viselkedem, és úgs bámultam tovább.- Őőő... elolvastad?- kérdeztem egy bő negyed óra várakozás után.
- Már rég- emelte fel a fejét nevetve.- Olyan vicces volt, hogy feszült vagy. És be kell vallanom cuki is- vakarta meg a tarkóját, nekem meg kikerekedett a szemem.- Mármint... Ahhj...Az életben nem jövök ki ebből igaz?- húzta el a száját.
- Nem...- ráztam meg a fejem teljesen sokkosan. Te. Jó. Ég. Cukinak nevezett... Azta... Asszem álmodok. Ez lázálom biztosan. Végülis van egy minimális hőemelkedésem.
- Gondoltam- nevetett fel sokkosan.- Amúgy a beadandó tökéletes. Majd átírom- rakta el a táskájába.
- Óóó... Köszi- bólintottam. És ránk telepedett a kínos csend.
- Reni, elhoztam a házikat- lépett be hirtelen Arnold, mire mindketten felé kaptuk a tekintetünket.
- Szia Arnold- haraptam meg a számat.
- Neményi- biccentett Cortez.
- Szerbusz Ádám- nézett rá gúnyosan Arnold.
- Asszem én lépek is- kapta fel Cortez a táskáját.
- Oké- biccentettem szomorúan. Jelentősen megváltozott a hangulatom egy pillanat alatt. És igen negatív irányba.
- Kardos jobbulást kíván- huppant le mellém.
- Kösz még egyszer a beadandót!- kiáltott Cortez vissza az ajtóból.
- Te megírtad neki a beadandót?- kerekedett ki Arnold szeme.
- Igen, de önszántamból tettem- feleltem.
- És mit kaptál érte? Egy debil kösz-t?
- Nem várok tőle semmit. Szívesen tettem- ráztam meg a fejem,
- Gratuálok Reni. Te is az egyik utánfutója lettél. Nem érdekled, de te szaladsz utána mint egy pincsikutya...
- Nem lettem az utánfutója! Szívből tettem!
- Értsd meg! Nem érdekled!
- Honnan tudod?- kiáltottam rá.
- Tudom és kész!- üvöltötte.
- Arnold most kérlek menj el- feleltem diplomatikusan, felfelé pislogva.
- Jó- állt fel.
- Szia- fordítottam el a fejem, és néztem, ahogy kilép az ajtómon. Majd letöröltem egy kósza könnycseppet, és előkapartam egy épkézláb farmert, meg egy pulcsit, a telefonomat, és a Conversem, és lesiettem a lepcsőn.

- Reni, hová mész?- nézett rám kérdőn anyu.
- Cortezhez- feletem.
- De hát most ment el!
- Igen ahogy Arnold is. Akivel elég durván összevesztem.
- Igen, valami beadandón- bóintott.
- Cortez beadandóján.
- Megírtad neki?- kérdezte.
- Igen. Nem szeretném, hogy megbukjon.
- És te kapsz valamit ezért?- kérdezte.
- Nem. Szívesen teszem- vontam meg a vállam.
- Arany szíved van- törölte meg (?) a szemét anyu.- Gyere ide kicsim- tárta szét a karját, és szorosan megölelt.- Bár ez csalásnak számít, de a gesztus fontosabb. Ugye?- kérdezte.
- Igen. És szívesen teszem- bólintottam.- Akkor elmeheteket?- kérdeztem.
- Rendesen fel vagy öltözve. Oké, mehetsz. De ne maradj sokáig, rendben?- kérdezte.
- Rendben- bólintottam.
De azért a pulcsimra még felkaptam a farmerkabátom, és a tükörben ellenőriztem a kinézetemet, majd bólintottam egyet, és sietősen elindultam, mielőtt anyu meggondolná magát. Cortezék háza előtt megálltam, majd köszöntem a nagyijának, akivel váltottam pár szót, és elfogadtam egy gyümölcslevet és felsiettem Cortez szobájába, és kopogtam párat.

- Nagyi! Hozol nekem még kólát?- kiabált ki.
- Nem a nagyid vagyok- léptem be a szobájába, felvéve egy gyors mosolyt. És viszonylag rend volt. Igen, ez szúrta ki először a szemem, hogy csak pár ruha van szétszórva, és nem Cortez döbbent arca. Ezt szúrtam ki másodjára.

- Őőő... Szia Reni- nyomta ki a PS-t egy pillanat alatt.
- Csak bocsánatot jöttem kérni Arnold miatt. Gondolom hallottad a vitánkat.
- Figy. Nem kell bocsánatot kérned, az ellen nem tudsz semmit tenni, hogy Neményi egy önelégült seggfej- rázta meg a fejét.
- Értem- bólintottam, és zavaromban nem tudtam mit csináljak. Mert hát Cortez szobájába voltam! Igaz, hogy nem először járok itt, de akkor is, na!
- Nem ülsz le?- méregetett furán.
- De!- ültem le a kanapéra. Egy kis idő múlva pedig Cortez is leült mellém.
- Nézünk filmet?- kérdezte.
- Ühüm!- csillant fel a szemem.- Választhatok?- kérdeztem.
- Nem, mert béna a filmes stílusod- lombozott le azonnal.
- Ajj- bigyesztettem le a számat.- Akkor mit nézünk?
- Vígjáték... Vagy zombihorror- mondta.
- Hmm... Nagyon egyik sem érdekel- vontam meg a vállam.- Válassz te.
- Akkor nézzünk horrort- kelt fel, és körülnézett (az elég nagy) DVD gyűjteményét, majd kiválasztott egyet, és berakta a lejátszóba, és visszahuppant mellém.

Háát... A film egész furavolt. Az elején még nem is féltem, majd úgy a tizedik percnélmegölték az első embert. És ez még ˝Enyhe˝ volt. Utána pedighatalmasat sikoltottam, amikor az egyik zombi beugrott a képbe, ésa fejemet a tenyerembe temettem. Utána pedig?

- Nem nézed a filmet?- kérdezte Cortez.
- Neem félek- motyogtam a tenyerembe továbbra is.
- Naa- fogta meg (!!) Cortez a kezemet, majd elvette az arcom elől, és leeresztette kettőnk közé. Sanda pillantással Cortez arcára pillantottam, aki óvatosan mosolygott. Nyeltem egyet (elég nehezen ment) majd hátradőltem. Egészen a következő jumpscare-ig (vagy miig) teljesen nyugodt voltam, utána ugrottam egyet (furán nézhetett ki, az biztos :D) és Cortez vállába fúrtam a fejem, mert ott biztonságban hittem magam, és nem képzeltem mindenhova véres szájú zombikat.
- Látom nem érdekel a film- suttogta a fülembe.
- Félek- motyogtam most a vállának.

Ezután pedig olyasmitörtént, amit soha nem gondoltam volna. Cortez óvatosan eltoltmagától, majd mélyen a szemembe nézett, és óvatosanelmosolyodott. Visszamosolyogtam rá, és jobban magamhozszorítottam, majd ő lehajolt hozzám, és lassan megcsókolt! Azegyik kezemmel ezután beletúrtam a hajába, és belemarkoltam neki.

- Ki akarod tépni a hajam, asszony?- vigyorgott rám.
- Áh, mellettem úgyis kihullik- nevettem fel.
- Igen?- folytatta a hülyülést.- Akkor odaragasztom a fejemre- mondta halál komolyan, mire nevetőgörcsöt kaptam, ami átment köhögésbe.
- Jól vagy? Nehogy meghalj itt nekem, én meg végignézzem tök nyugodtan!- kérdezte.
- Dehogy halok meg- ráztam meg a fejem, és kifújtam az orrom, mert nem kaptam levegőt.- Jól vagyok- biccentettem.- Viszont haza kéne mennem. Anyu azt mondta, ne maradjak sokáig- húztam el a számat.
- Hazakísérlek- mosolygott rám.
- Oké- keltem fel, és felvettem a farmerdzsekim, majd megvártam Cortezt, aki még cipőt húzott, és a kezét megragadva lementem a lépcsőn, és miután végighalgattuk a nagyija gratulációit, ténylegesen hazaindultunk. A kapunkban megállva pedig hosszan megcsókoltam (ekkor még nem gondoltam bele, hogy átadom a bacijaimat), majd tüsszentettem megint egyet.
- Szia- simította meg az arcom.
- Szia- suttogtam, az arcom a kezébe döntve, majd lehunytam a szemem.- Szeretlek...
Cortez pár pillanatig habozott, majd így válaszolt.
- Én is- biccentett, majd elindult. 

Levakarhatatlan mosollyal azarcomon gyorsan besiettem a házunkba, majd miután becsuktam azajtót, nekidőltem, és lecsúsztam egészen a földig.
Azt hiszem őrülten szerelmes vagyok... :)