SzJG Oneshotok

Halloween után

(C.)

Nem akarom, hogy elvesszen ez a valami köztem és Reni között. Igen, kiderült, hogy hazugság volt a francia sztori, el is küldtem volna a melegebb éghajlatra, ha nem szól vissza... Geci, milyen aranyos ez a csaj, ha mérges... Csak az a probléma, hogy ő is elküldött melegebb éghajlatra, és még hozzácsapta azt is, hogy szeret, majd otthagyott. És akármennyire is el akarom felejteni, hisz átbaszott, mégiscsak jó volt ez a két hónap kb.

Sz'val úgy döntöttem, hogy visszaszerzem Renit, akit el se vesztettem, hisz nem voltunk együtt. De majdnem összejöttünk!

- Jó napot!- köszöntem.- Reni itthon van?
- Szia Cortez! Reni itthon van, gyere, bár nem hiszem hogy beenged!- állt el az ajtóból.
- Köszönöm- akasztottam fel a pulcsimat.
- Kérsz valamit?- kérdezte.
- Öhm, most nem- mosolyogtam rá, mert nem akartam megbántani a leendő anyósom, csak ne főzne ilyen szarul.
Reni ajtaja előtt hezitáltam egy kicsit, hisz nem tudtam, hogy mennyire van kibukva rám, vagy mennyire se. Tök abszurd módon eszembe jutott a szilveszteri csók, ami igazából ki se jött a fejemből, mert Reni nagyon durván felhánytorgatta, hiába volt az az életem legédesebb pillanata, és hiába basztam el utána a dolgokat. 

- Gyere!- szólt ki, miután kopogtam.
- Szia- sétáltam be.
- Szia. A beadandóért jöttél?- kérdezte unottan.
- Nem. Hozzád- sétálgattam.
- Itt vagy- sóhajtott.
- Figyelj... Én sajnálom a tegnapit- ültem le az ágyára.
- Ja, én is sajnálom a lelkemet- bólintott.
- Reni...
- Cortez az isten szerelmére!- csattant fel.- Tegnap elküldték a melegebb éghajlatra, most meg ide jössz... Mi a bajod?- nézett rám idegesen.
- Te is- ráztam meg a fejem.
- De én nem mentem oda!
- Igazad van- dörzsöltem meg az arcom.
- Miért jöttél?- kérdezte egy kicsit békésebben.
- Miattad- mondtam, mire elpirult, majd megrázta a fejét.
- Egy pill, csak fáj a fejem, hozok magamnak gyógyszert- kelt volna fel, hogyha nem nyomom óvatosan vissza.
- Majd én- mosolyogtam rá, majd egy anyjától szerzett Advillal, és egy pohár vízzel jöttem vissza.
- Köszönöm- vette el.
- Azért jöttem, hogy megbocsátást nyerjek- mondtam ki hirtelen, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Gyónni jöttél?- törölgette a könnyeit.
- Igen- ráztam a fejem röhögve.
- Akkor várj, gyorsan papnak megyek- dőlt hátra.- Szóval komolyan. Aszt szeretnéd, hogy bocsássam meg a bűneidet. Iderakom a könyvet, ez lesz a gyóntatófülke. Mi a problémád gyermekem?- kérdezte halál komolyan.
- Sok hibát vétettem az elmúlt időben- sóhajtottam, igyekezve visszatartani a nevetést.
- Mesélj gyermekem, mesélj- mondta nevetéssel a hangjában.
- Az a problémám, hogy a lány, akit szeretek, nem szeret viszont, vagy csak nem mutatja ki, és nem tudom, hogy mivel vétettem neki- fürkésztem az arcát, amin vegyes érzések váltakoztak.- Valamint kevesebb mint egy hete mind ketten elküldtük egymást melegebb égtájakra, mondjuk Olaszországba, mert ott jó a kaja- tettem hozzá.
- Tudom kiről beszélsz- suttogta, totál kiesve a szerepéből, hisz nem gondolta, hogy igazat fogok neki mondani.
- És ki az?- vettem ki a könyvet a kezéből.
- Én ugye?- dörzsölte meg az arcát szomorúan.
- Ki tudja?- simítottam el a haját, hogy láthassam az arcát.
- Én rólam beszélsz- nézett rám. Az arcán folyamatosan változtak az érzések, de semelyik se volt nagyon bíztató.
- Igen- vontam meg a vállam. Nagyon hamar fordult a jó hangulat... Csak abszurd a dolog. Konkrétan "gyónás" közben szerelmet valottam egy lánynak. Hihetetlen :D
A következő pillanatban, amikor elkaladldoztam elmém legmélyebb bugyraiban (Kardos büszke lenne rám, hogy ilyeneket mondok :D) kalamdoztam, arra lettem figyelmes, hogy Reni a mellkasomba fúrja a fejét, és a pólómat szorítja.
- Bocsi a tegnapiért- sírta el magát.
- Naa, nem kell bocsánatot kérned. Hahó- emeltem fel a fejét.
- De, mert az én hibám- szorította össze a szemét.
- Reni, így jött ki, nem kell semmi se...- öleltem magamhoz.
- Szeretlek- hajolt hozzám, és megcsókolt.
- Én is magát pap néni- vigyorogtam, mire mindketten elnevettük magunkat.