SzJG Oneshotok

Szülinap

Ma van Cortez szülinapja. Azonban Viki továbbra sem hívott meg. Mit csináljak? Szívem affelé húz, hogy elmenjek. De mi van, ha nem látnak szívesen? Ajjj. Nem tudom mit tegyek. Rohadt kétségek. Épp ezért döntöttem úgy, hogy inkább kitakarítom a szobámat. Legalább lefogalom magam.

Cortez.

Mindenki IS ott volt, akit nem akartam látni. És kitaláljátok kit nem láttam ott? Persze, hogy nem Vikit. Ő bezzeg ott volt. Reni nem. Az én kis szépségem... Ja, nincs közöm hozzá. Ezért döntöttem úgy, hogy felhívom. A telefonja hetet (!) csörgött, mire felvette, majd hallottam, ahogy lenyomja a porszívót. (?)
- Szia- köszönt.
- Tudod kit nem látok a születésnapomon?- kezdtem köszönés nélkül.
- Nem hívtak meg- motyogott.
- Igen, mert itt meghívó szerinti belépés van.
- A drágalátos barátnőd nem hívott meg- ismételte meg hangosabban.
- Az exem- helyesbítettem.
- M-mi? Mióta?- dadogott.
- Szilveszter. Elegem lett belőle. De miért nem jöttél el a szülinapomra?
- Nem hívott meg, így találtam magamnak elfoglaltságot.
- Mit?- nevettem fel.
- Takarítok. Már átrendeztem a gardróbom is.
- Aha- bólogattam. Nem elég, hogy okos, szép, de még házias is. Kell nekem ő! :D
- Mindegy, most megyek- tette le hirtelen. Érdeklődve néztem a telefonom, amint továbbra is Reni telefonszáma volt kivetítve, valamint egy kép, amit Virág telójáról vettünk át még kilencedikben. Már itt is gyönyörű volt. Megkíséreltem, hogy beállított háttérképek, de egy nem vagyok hülye, kettő már nem is mostani a kép. Óvatosan az ajtó felé sandítottam, de csak Dináék jöttek. Aztazúristentérkövét! Rejtve kell maradnom. Majd gyorsan el is raktam a telóm, mert lehuppant mellém Viki. Totál részegen jött, és száz százalék, hogy itt is iszik sunyiba, hiába kergeti Kinga. Elkezdte simogatni a kezem, meg az arcom, amit némán tűrtem, és fapofával bámultam rá, majd lelöktem magamról, mire Viki odébbált. Szerencsémre. Aztán valaki megérintette a vállamat, majd az illető leült mellém. Rákaptam a tekintetem, a mellém huppanó Renire, aki mosolyogva nézett rám. Egy piros kockás inget vett fel, egy fekete farmerrel. A haját kiengedte, és a zöld íriszeivel engem fürkészett.
- Szia- suttogta, egy hajtincsével játszadozva.
- Szia- feleltem az ajkait bámulva. Az a csók szilveszterkor...
- El akartam jönni, de Viki nem hívott meg... És totálisan abban a hitben voltam, hogy... Hogy még együtt vagytok- suttogott továbbra is, bár alig hallottam a zenétől.
- Már nagyon régóta közünk sincs egymáshoz. Most is ott smárol valakivel. Totál részeg. Ezt csinálta amikor együtt voltunk. Fűvel fával csalt.
- Tudod, ha én veled lennék, semmi ilyesmit nem csinálnék veled, hűséges lennék... Végig...
- Tudom... Te nem vagy olyan- mosolyogtam rá.- életemben most érzem azt, hogy boldog vagyok... Úgy igazán- csúszott ki a számon.
- Mi?- kérdezett vissza.
- Akkor érzem magam jól, ha a közelembe vagy. És tudod mikor éreztem magam jobban?- kérdeztem.
- Mikor?
- Amikor megcsókoltalak szilveszterkor... És akkor leszek a legboldogabb, ha most is megcsókolhatlak- fürkésztem továbbra is a kívánatos ajkait.- Én, Antai-Kelemen Ádám, téged Rentai Renáta, én nagyon nagyon szeretlek!- mondtam végig a szemébe nézve, mire ő megszüntette az ajkaink közötti távolságot.
- Én is szeretlek Antai-Kelemen Ádám- suttogta, majd újra megcsókolt. Hirtelen abbamaradt minden zaj (vagyis nem maradt több beszéd) és éreztem a tekinteteket rajtam. Majd mindenki egyszerre kezdett ordítani.
- Éljen a Reteeeez!- kiabált Zsolti.
- Grat C- csapott vállon Rics a csók után.- Csak másfél évig kellett hallgatnom a szenvedésed- nevetett.
- Igen, de legalább megérte, öleltem át szorosan a BARÁTNŐMET, Renit.