SzJG Oneshotok

Ez a lány... ///

(C.)

Az első randinkon felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy miért ne, legyen egy második is, és ezt msn-en irogatva Renivel meg is kérdeztem, hogy eljönne-e velem valahova. Szerencsémre igent mondott, Ricstől pedig megkaptam, hogy "nem is vagyok olyan szerencsétlen, mint amilyennek tűntem" nos kösz :D
Sz'val ja. Személy szerint örülök, hogy egy ilyen lányt fogtam ki mint Reni, aki nem olyan mint a többi lány, vagyis nem tetteti magát előttem, hanem önmagát adja, amit én rendkívül értékelek. Na meg azt, hogy elfogad úgy, ahogy vagyok. És nem a vagány, deszkás srácot látja bennem, hanem egy 15 éves srácot, aki csak Amerikában élt pár évig. És ez egy pozitívum számomra :)

***

- Mindened megvan?- aggódott a nagyi.
- Miért ne lenne?- kérdeztem vissza.- Telefon és pénztárca. Szerintem több nem kell- vontam meg a vállam nevetve. A nagyi kicsit aggódós :)
- Legalább egy virágot vehetnél annak a lánynak- nógatott vigyorogva. Miközben én egyik lábamról a másikra állva gondolkodtam... Hm... Nem is olyan rossz ötlet.
- Múltkor kapott karkötőt, legyen neki elég. Ráadásul csillagokat nézni megyünk, vagyis ő még nem tudja, de ott honnan vegyek neki virágot?- elmélkedtem (LoL, nem)
- Reni kedves lány, Ricsi mesélt róla, valamint képet is mutatott- szólta el magát a nagyi, mire kikerekedett a szemem.
- Ti szövetkeztek?- kérdeztem. Ricsi is the second enemy. From now. Hát szövetkezik a nagyanyámmal! Mi ez már! Elvileg az én legjobb haverom! Megcsal geci! :D
- Dehogy is- rázta a fejét vadul, és inkább elsietetett mosogatni.- Nem segítesz?- kérdezte.
- Neeem! Még elmegyek virágot venni inkább!- nevettem fel. Neményin kívül még egy dolog van amit utálok (ja, meg Ricsi mostantól. Hát kibeszél! :D) az pedig a mosogatás. Inkább megyek kajálni Kardoshoz (akit már most megszerettem LoL) minthogy a nagyival mosogassak. Sry nagyi, de én, és a mosogatás két külön világ vagyunk :)
A virág azonban, ahogy ajánlotta szinte lyukat ütött a fejembe, hisz Reniből kiindulva (aki totálisan oda van az ilyen dolgokért, mint kiderült, mert kifaggattan Virágot) biztos örülne neki, és egy telitalálat lenne. Na de mit szerezzek? Egy nyamvadt rózsát? Túl nyálas. Vajon a tulipánt vagy a gebrerát szereti? Vagy napraforgó? Azt már nagyon nem lehet kapni. Hisz ősz vége van. Talán egy fehér tulipán tökéletes lesz neki... Hisz ő is olyan ártatlan, mint a fehér. Igaz, több két hónapja ismerem csak, de ezt még tudom állapítani. Mindig mindenét odaadja, nem kér érte semmit, mindenkinek segít, valamint már korrepetál is. És ezt elfelejtettem mondani. Elviseli Neményi seggfej természetét, de tud Virággal együtt nevetni. Ez a lány egy angyal. Nincs három hónapja, hogy ismerem (hisz október vége van) de ezt meg tudtam állapítani.

- Szia!- ölelt át óvatosan a kapujukban.
- Szia- nyújtottam át neki a fehér tulipánt. Ezt vettem végül. Arca pedig teljesen felvidult, és egy széles mosolyra húzódott a szája (imádom, amikor mosolyog) ahogy megszagolta a tulipánt.
- Nagyon köszönöm!- ujjongott, szinte már ugrált. Fekete farmberben, és egy piros pólóban volt, a hátán egy farmerdzsekivel.
-

Mehetünk?- kérdeztem elidőzve az arcán. Az apró szeplői, ami szeptember első heteiben rendkívül látszott, viszont most már nem annyira, de így is pont jól, hogy rendkívül aranyossá tegye az arcát. Ajkai viszonylag teltek voltak, amin széles mosoly húzódott. A haja aranybarna, ami néha az arcába lógott, amiből az egyik tincset szinte folyamatosan tekergette, de amikor az egyik tincset az arcába hullott, akkor az vagy aranyosan arrébb fújta, vagy a füle mögé tűrte, így a hosszú tincs visszasimult a többi közé.
- Persze- bólogatott, és elindult mellettem. Megfordult a fejemben, hogy esetlegesen megfogom a kezét, de nem tudtam, hogy vajon nem gondolná túl nyomulósnak két hónap ismeretség után. De ha megölelni megöleltük egymást, akkor miért ne lehetne?
Ezt szakította félbe Reni, aki remegő kézzel megragadta a kezemet, és mosolyogva belekezdett, hogy mennyire tetszett a nem tudom milyen nevű regény. Persze meghalgattam, habár nem érdekelt nagyon, de Renitől egy szívesen halgattam, hisz az ő hangját bármikor szívesen hallgatom. Boldog leszek tőle.

- Egy rét?- Lepődött meg. Tényleg nem volt más, csak egy pad, amihez tartozott egy asztal, valamint panoráma.
- Aham- bólintottam.- Csillagokat nézni jöttünk- mosolyodtam el, mire hirtelen a nyakamba ugrott.
- Imádooom! Kösziii!- kulcsolta a lábait a derekam köré, mire elkaptam, és úgy szorítottam magamhoz. A fejét a vállamba temette, az arca többi részét pedig eltakarta az odahulló haja.- Bocsii! Nem akartam így rádakaszkodni!- ugrott le rólam, és hatrasietett egy bő fél métert.- Nézem a csillagokat, oké?- kérdezte.
- Nem kell megkérdezned- feküdtem le mellé a fűbe, mire a fejét a mellkasomra helyezte, és onnan csodálta tovább a csillagokat. A szeme csillogott, tükrözte azt a sok csillagot. És ahelyett, hogy a csillagokat néztem volna, benne gyönyörködtem. Szája egy kicsit nyitva volt, a haja egy része pedig az arcába lógott.
- Ott vagy- mutatott fel.
- Mi?- ráncoltam a szemöldököm.
- A csillagjegyed! Halak- mutatott fel.
- Te ezt tudod?- kérdeztem nevetve.
- Aham- bólogatott.
- És te?
- A bak csillagjegy most nincs fent- mondta.
- Biztos- feleltem a legmeggyőzőbben.
- Megmutassam hol vannak a halak?- suttogta.
- Megmutathatod- mosolyodtam el, miközben néztem, hogy a kezemet felemelve megmutatja a csillgajegyem. Eddig nem is tudtam, de ezt a lányt hallgatva megjegyeztem egyet S mást (amit én lusta leszek leírni, mert én is ugyanolyan hülye vagyok ehhez mint C, csak tudom mi a csillagjegyem :D- írói szerk).
- Ott a Kis Göncöl- mutatott tovább. Még szorosabban átölelve néztem az eget, mert éreztem, hogy remegni kezd a kezem között, hiába nem volt hideg.- Amott pedig a Nagy Medve- mutatott tovább mosolyogva.- Itt meg te- mutatott rám nevetve, mire én is elnevettem magam.
- Azta! Én azt hittem ott vagyok!- feleltem sehova se mutatva.
- Hol?- rázta meg a fejét. Nem tudom hány órája lehettünk itt, de már kezdtem szomjas lenni, mert kiszáradt a torkom, de nem akartam megszakítani a pillanatot. Akármennyire is nem volt "menő" élveztem ezzel a lánnyal lenni, kettesben, egymáshoz hozzábújva csillagokat nézve. Vagy csak az elmúlt időben sokszor kellett megnéznem a Titanicot és más hasonlóan elcseszett romantikusnak nevezett filmeket néznem, mondván hogy okuljak belőle, ilyennek kéne lennie egy szerelmes srácnak :D
- Mindegy- ráztam meg a fejem, mert úgy nézett ki, hogy tényleg megihletett az egyik ilyen szar, mert azt akartam felelni a szívére mutatva, hogy itt :D
Kell nekem egy "pasis" este Ricsivel üvöltő zenével, sok PS játékkal, deszkával valamint P.... Akarom mondani horrorfilmmel :D
- Olyan jól érzem magam- hunyta le a szemét motyogva a mellkasomat simogatva.
- Én is jól érzem magam. Csak ne lenne ilyen szörnyen unalmas- szóltam közbe, mire elnevette magát a pólójahoz hasonlító arcszínnel.
- Most elbaltáztad a romantikus pillanatomat!- ütötte a mellkasomat továbbra is nevetve, amin muszáj volt nekem is elröhögnöm magam. Eladtuk a környéket este fél 10-kor :)
- Szívás- vontam meg a vállam. Kezdett egyre hidegebb lenni, de nem nagyon érdekelt.
- Annyira szeretném, ha ez örökre így maradna... Mert... Mert nem tudom, hogy ilyen hamar ki tud alakulni valami, de... De én kedvellek- mosolyodott el óvatosan dideregve. Már biztos fázhatott. De nem momdta.- Sőt... Lehet hogy van itt több minden is... Én azt hiszem... Hogy... Hogy beléd szerettem- ölelt át még szorosabban, mire meglepődtem egy kicsit.
- Nos- köszörültem meg a torkom.- Bennem is nagyon régóta fogalmazódott ez, és hogy az igazat megmondjam... I think a feel the same way- mondtam angolul a végét.
- Tudod hogy nem tudok angolul- szomorodott el.- Ez most mit jelent? Elutasítasz?
- Dehogy!- ráztam meg a fejem.- I feel the same way. Vagyis hasonlóan érzek mint te- suttogtam, mire felemelte a fejét, és mosolyogva rámnézett. Majd közelebb hajolt hozzám, és elcsattant a (leginkább a nagyim által, de általam is) várt csók :)