SzJG Oneshotok

Furcsa //

(C.)

Egy újabb nap abban a retkes iskolában, úgy hogy nem lehetek Reni mellett egész nap. Igen, összejöttünk, igen, én vagyok a világ legboldogabb embere, és hálát adok annak a napszúrásnak, mert ez hozott össze minket. Csak az a problemo hogy titokba' szeretnénk tartani az egészet, így napközbe kb. Úgy viselkedünk, mint az év végén, közbe meg titokban sms-ezünk (eskü olyan érzésem van ilyenkor, mintha Amcsiba lennék, ami hamarosan eljön, hisz a tél és a szünet a sarkunkban, rohadt gyorsan telik vele az idő) délután meg amíg tanul, addig Riccsel lógok, hisz mégsem koptathatom le, majd vagy webkamerázunk (utálom hogy nem ölelhetem magamhoz amikor csak szeretném) vagy átugrok hozzá, figyelve a többiekre. Hát igen. Nagyon jó (Khm).

- Sziasztok!- köszönt Reni (zenét halgattam, de mindent halottam közbe'), majd befelé menet elejtett egy apró mosolyt felém, amit hideg arccal vártam, hogy vége legyen, mert így hiszik azt, hogy semmi nincs köztünk, valamint majdnem letepertem. Miért kell léteznie a titkoknak? Valaki help pls.
Máday nem szólt ránk szerencsére, így gyorsan felmentünk az osztályba, ahol Megpillantottam az olvasó Renit, aki azonnal elrakta a könyvét, és a tekintetével azt sugallta, hogy sms-ezzünk. De! Legalább ma délután átugorhatok hozzá!
Kikészít ez a szar, de már hozzászoktam (3 hónapja így megy), és így időnként hozzám fordul, hogy bocsássak meg, valamint nem engedem, hogy súgjom, hogy a teljes látszatot fentarthassuk.

- C! Ez igaz?- került a szemem elé Rics.
- He?- vettem ki a fülest a fülemből.
- Ren azt mondta Emónak, hogy van egy franszia palija, és őt kurvára nem érdekled!- suttogta idegbetegen. Áh, az elterelés.
- Felszedte Zsákot? Örüljön neki- vontam meg a vállam.
- Nem Zsák, hanem egy franszia hódító, aki az Eiffel-torony tetején vallott szerelmet Rennek!
- Aha- vontam vállat.
- Haver! Észnél vagy?- ragadta meg a vállam.
- Ja- vontam meg a vállam.
- Ren! Akiről ódákat zengtél! Hogy milyen kedves, milyen aranyos, és hogy mennyire szereted, és őt akarod!
- Az régen volt- feletem hidegen.
- Nem vagy normális ember!
- Jó- biccentettem, és tovább halgattam a zenét. Majdnem lebuktam, nem bírtam volna sokáig.

***

Reni: Atjöhetsz, végeztem :)
Reni: Már nagyon várlak<3

Erre az üzeneteire felpattantam, és sietősen az ő házuk felé vettem az irányt, folyamatosan nézegetve, nehogy lebukjak, és egy sors csengetés után az anyja azonnal beengedett, így felsiettem a szobájába, és hozzá hajolva vadul megcsókoltam. Három napja vártam erre, és ha lehet, a lehetőséget sem szalajsztom el. Így a babzsák fotelébe lehuppanva néztem, ahogy pakolászik egy sort, majd megelégeltem, és a derekánál fogva magamhoz húztam, mire az ölembe pottyant. Szorosan átöleltem hátulról, és a haját lesöpörve belepusziltam a nyakába, mire hangosan felnevetett, majd féloldalasan felém fordult, és rám vigyorgott. Ekkor belépett Reni anyja, és közölte, hogy itt van Kinga, mire a betanult szöveget (korrepes szar) elkezdtük, majd amikor lelépett, végre Reni elrakta azt a rohadt irodalom könyvet, és lehuppant az ágyára, így én is odaültem mellé, sőt inkább végigdőltem az ágyán, és húztam magammal őt is, és úgy átöleltem, mint amikor a balatoni nyaralóban "táncoltunk" bár azt nem lehetett táncnak nevezni :D

- Ismerős ez a mozdulat- suttogta a hajammal játszadozva Reni.
- Kényelmes vagy na- motyogtam a nyakába, majd gondoltam egyet, és elkezdtem apró puszikkal behinteni azt a területet.
- Nenaa!- nevetett, átölelve a nyakamat, és még jobban magához szorított.
- Ha nem szeretnéd, akkor nem szorítanál még jobban magadhoz- vigyorogtam, bár nem annyira láthatta :D
- Hihi- nevetett, és biztos, hogy elvörösödött. 
- Na- emeltem fel a fejem, miután elengedett, majd megvontam a vállam, és lekaptam a pólómat.
- Khm- köhintett stoptábla színű fejjel.
- Hm?- dőltem vissza.
- Hová lett a pólód?- nézett le rám.
- Elteleportált- feleltem halál komolyan. Hülyülés reloded :D
- Pedig én azt láttam, hogy leveszed!
- Biztos lelopta rólam valaki- mondtam, próbálva visszatartani a nevetést.
- Edina?- nevetett fel, mire én is.
- Vagy te!- mutattam rá, és az amúgy is stoptábla színű arca még pirosabb lett.
- Nem bírom!- feküdt rám nevetve, és ezentúl ott röhögött. Egy pillanatra lefagytam, majd átöleltem a derekát és a pólóját így egy kicsit feljebb tűrve simogattam a hátát.
- Szeretlek- motyogta, majd elbóbiskolt rajtam. Erre csak még jobban magamhoz öleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára.

- Mennyit aludtam?- kapta fel hirtelen a fejét, pont azelőtt, hogy elaudtam volna én is.
- Csak fél óra volt- ásítottam.
- Kényelmes vagy... Lehetnél az ágyam-  vigyorgott.
- Itt az ágyad, alattunk- ráztam meg a fejem.
- De annak nincs olyan illatod mint neked. És az nem te vagy!- "háborodott" fel.
- Szívás- röhögtem ki.- Viszont van egy rossz hírem számodra...
- Igen?- rémült meg.- Elraboltak az UFO tehenek, és te valójában nem is Cortez hanem Carlito vagy? Vagy... Megették az agyadat a zombik? Netán... Megették az óriásmacskák a házatokat? És velünk fogsz lakni? Ja nem, az jó hír lenne... Itt van Arnold, aki megetetted a tigriseiddel?
- Aztarohadtélet... Mi van ebbe a fejben?- kopogtattam meg a halántékát.
- Ész. Én vagyok az okos, te meg a helyes- nevetett fel.
- Komolyra fordítva a szót, lépnem kell ha nem akarok gyomorrontást kapni, van otthon pizza, meg kajás is vagyok.
- Áh, pedig most akartam adni egy kis égett töltött paprikát!- bigyesztette le a száját, majd hozzám hajolt, és hosszan megcsókolt, majd legurult rólam, hisz még mindig rajtam feküdt.
- Nem bújsz el az ágy alá?- kérdezte nevetve.
- Neeem! Lépnem kell!- ráztam meg a fejem, majd hozzáhajolva még egyszer megcsókoltam, és leléptem, mielőtt az anyja rámsózott volna valami kaját.