SzJG Oneshotok

A Legfélettebb Titkod?

Okwriteagoodstory2

- Ren, gyere mán ide!- kiáltott Ricsi az árkádok alól, mellette pedig Virág bólogatott.
- Oké!- kiáltottam vissza, majd sietős léptekben odasiettem.
- Na. Sz'val Zsák és Gábor nem kell, mindenki itt van aki kell. Játszani fogunk.
- Nem vagyunk ehhez egy kicsit... Idősek?- húztam a számat.
- Nem olyan lesz- csapta össze a kezét.- Beszélned kell, arról, amiről kérdeznek. Legyen az bármi- húzta fel a szemöldökét.
- Oké- bólintottam.

***

- Na Ren, most én kérdezek tőled- vigyorgott rám Ricsi.- Mi a legféltettebb Titkod?
Ó basszus... A legféltettebb titkom, hogy Cortez szeretem... Hazudnom kell... Megvan! A francia "barátom" tökéletes!
- Hát... Voltam Jêrommal motorozni, és elmentünk megnézni egy filmet, majd, azt mondta szeret!- mondtam, és kacsintottam Kingának egyet, aki velem szemben állt, és félmosolyra húzva a száját biccentett.
- Bocs, de nekem be kell mennem- tűnt el egy pillanat alatt Cortez, mire kérdőn pillantottam utána, ahogy sietve belőki az ajtót, és eltűnik a suli épületében.
- Mi van vele?- vontam fel a szemöldököm.
- Nem tom- ölelte át a vállam Ricsi.- Télleg mociztál meg moziztál Párizsban?- kérdezte.
- Igen!- vágott közbe Kinga, mielőtt elmondanám az igazat.- Vagyis... Nem... Renátával csak azért csináltuk, hogy felnyissuk valakik szemét- vallotta be.
- Kikét?- kérdezte Dave.
- Cortezét és Zsoltiét- suttogtam.
- Az enyémet? Miért?- kérdezte Zsolti.
- Beszélj Kingával, én megyek Cortezhez- hagytam ott őket, és a fiúmosdó felé igyekeztem, hátha ott találom Cortezt. Körülnézve becsusszantam az ajtón, majd Megpillantottam Cortezt, ahogy a csempének dőlve áll, háttal az ajtónak, és a fejét a csempének ütögette.
- Mit akarsz?- sziszegte.
- Hozzád jöttem- dőltem a falhoz, és a pulcsimat lejjebb húzva, ott lecsúszva leültem, és átöleltem a térdemet.
- Aha. Akkor nem kellesz- mosott kezet, és indulni készült.
- Kérlek maradj- suttogtam a fejemet a térdeimre hajtva.
- Miért?- kérdezte, és éreztem, hogy engem bámult, de nem figyeltem oda.
- Sajnálom- igazítottam meg a hajam, és igyekeztem megfékezni a könnyeimet, de nem nagyon ment :(

Cortez is leült, majd magához húzott, és átölelt, mire végérvényesen eleredtek a könnyeim, és a pólóját szorítva sírtam, hogy hazudtam, és hogy sajnálom. Egy idő után (hálát adok, hogy vége volt az uccsó órának, csak kimentünk még az árkádok alá, mert Haller akart valamit, csak gondolom még nem ért ide) azt éreztem, mintha Cortez lehúzta volna a pulcsim ujját, és apró puszikkal kezdte behinteni a vállam szabad területét, mire könnyes szemmel megpusziltam az arcát, mire ő felkapta a fejét a vállamból, és egy hosszú és szenvedélyes csókot adott nekem.

Na, ez volt aztán a költői befejezés! :D