SzJG Oneshotok

Karácsony

Mielőtt mindenhol a karácsony lesz toppon, és nem kapok agyérgörcsöt, vagy leszek öngyilkos az énektanárom Mennyből az Angyalával (és sajna nem a Moby Dickes verzióval) hozok nektek egy karácsonyi részt! :D

Karácsony. Az a pillanat az évben, amikor az ember általában a legboldogabb. Ehhez képest, az elmúlt napokban eszembe jutott az, hogy Cortez idén otthon karácsonyozik, szilveszterezik, amit valószínüleg a barátnőjével tölt, aki nem én vagyok, hanem Viki. Ettől én természetesen letargiába zuhantam, és a szemgolyóimat is majdnem kisírtam a helyükről. Ennek köszönhetően ma duzzadt arccal ébredtem, amit megsékelődött két gyönyörű fekete karikával, valamint konkrétan élni sem bírtam, így hála anyunak, ma nem mentem suliba. Ezzel annyi volt a baj, hogy ma tartottuk az osztálykarácsonyt, amit rendkívül későn realizáltam, de a dalszöveg, amit írtam (franciául) megvolt, ott hevert az asztalomon. De ahogy lementem anyuhoz, hogy szóljak neki, úgy feküdtem vissza az ágyamba, hogy ott próbáljak túlélni a nap hátralévő részében.
Miután nagy nehezen letoltam a torkomon egy melegszendvicset, és sikeresen eljutottam a fürdőbe, jó alaposan megmostam az arcom, majd egy kis korrektorral halványítottam azokon a karikákon, és leültem a babzsákfotelembe a könyvemmel, és a zenelejátszómmal. Cortezt amúgy se érdekli az ajándékom. Mit is fáradozok.

- Mi a búbánatos kurva élet?- kérdeztem kivéve a fülemből a fülesem és az ágyamon nyugodtan üldögélő Cortezt bámultam.- Mégis mióta vagy itt?- dobtam le a könyvemet, miután belenyomtam a könyvjelzőt.
- Anyukád engedett föl- vonta meg a vállát továbbra is az ágyamon üldögélve.- Amúgy szép a rajzom. Virág csinálta?- csevegett random.
- Felismerted- vörösödtem el. Au. Ciki.
- Igen- bólintott mosolyogva.
- Őőő... Én csak azért raktam ki, mert nagyon tetszett Virág rajza... Véletlenül sem más okok miatt, nem, csak azért mert nagyon tetszett a rajz- magyarázkodtam.
- Aha- bólintott.
- A karácsonyi ajándékodért jöttél?- döntöttem oldalra a fejem.
- Yap- húzta fel a lábát az ágyra, így konkrétan az ágyamon feküdt. Szerencsére levette a cipőjét.
- Tudom, hogy nem sok, de nem tudtam mit kitálani...- vettem fel a kis csomagot.- Szeretlek... Mármint szeretettel, meg ilyesmik- nyeltem egyet, hogy eltünthessem a gombócot a torkomból.- Nem is igazából neked, hanem a Jalapeno-nak írtam- néztem ahogy kibontotta a levelet.

(C.)

A levelet átvéve Renitől lassan kibontogattam, miközben az előttem álldogáló bombázót halgattam. Gyorsan olvastam a franciául írt verset, amit a lány kifejezetten a Jalapeno-nak írt, és az első gondolatom az volt, hogy a dalszöveg kiváló. Ricsivel majd összebeszélünk róla, ég biztos, de ja. Egy két szót max átírunk, és egy fasza dal lesz belőle.

- Amúgy...- állt egyik lábáról a másikra.- Mi van Vikivel?
Ez volt az a mondat, amit nem akartam hallani.
- Semmi- vontam meg a vállamat.- Nem mondhattam neki, hogy tíz perce szakítottam vele rendkívül szemét módon sms-ben. Nem mondhattam. Viszont valamiben reménykedtem, ezért meg kelett tennem.
- És az pontosan mit takar?- kérdezte aranyosan.
- Megcsalt- hazudtam.- Másfél hete talán? Nem tudom.
- Mi?- suhant át egy óvatos mosoly az arcán, majd legörbült a szája, és lassan leereszkedett mellém az ágyára.- De hogy? Mármint... Á, nem az én dolgom- rázta meg a fejét.
- Megcsalt. Bár sz'tem végig volt valakivel.
- És nem vagy szomorú? Vagy csalódott? Ez olyan rossz így karácsony táján...
- Semmiség- fontam óvatosan a kezem a dereka köré, mire pír ült ki az arcára. Totál bevette a hazugságom.- Baj van?- fürkésztem az arcát a hülyét tettetve.
- Semmi, nincs Semmi- a fejét.- Csak a kezed...
- Igen?- kérdeztem szemtelenül.
- Ühüm- felelte.- Átölelted a derekam...
- Ó, tényleg, hogy milyen hülye vagyok!- kaptam el gyorsan a kezem cukkolva őt.
- De... Azért jó volt, hogy ott volt a kezed- mosolygott.
- Aha... És ez?- simítottam meg a combját, majd az ott pihenő kézfején is végigvezettem a kezem.
- Jó- döntötte a fejét a vállamra, mire elmosolyodtam. Lehet, hogy nem volt hiábavaló az a megérzés húsz perccel ezelőtt?
- Na és mit szólsz ehhez?- vezettem fel az ujjam egészen a válláig, majd megsimítottam az arcát.
- Akármit is csinálsz, mind ugyanolyan- emelte fel a fejét.- Jó érzés- suttogta mélyen a szemembe nézve.
- Akkor valamit jól csinálok, ugye?- vontam fel a szemöldököm.
- Mindent- húzta végig a kezét a vállamon.- Nem tudom tovább titkolni. Én szeretlek Cortez- hajolt lassan közel hozzám. Ahogy az utolsó szavát meghallottam, a kezemet újra a dereka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz, majd a haját hátratűrve hosszan megcsókoltam.

Hmmm... Mégsem volt olyan rossz az a megérzés :)