SzJG Oneshotok

Másik kontinensen

Úgy döntöttem, hogy a nyaram nagy részét a nagyszüleimmel fogom tölteni. Ez eddig meg is volt. Csakhogy a nagyiék úgy döntöttek, hogy elmennek nyaralni. Nem is akárhová. New Yorkba. Hogy miért, az nem értem, de mennem kellett velük, így kerültem New Yorkba. De a másik gond: hogy ilyenkor Cortez is ott van még. És igen, tudom, hogy hatalmas a város, de nekem is csak ilyen szerencsém van, hogy a hatalmas városban sikerült pont vele egy részre kerülnöm. És nem is tudtam őt elkerülni. Mert Cortez nem nagyon hagyta, hogy nélküle élvezzem a nyaramat. Vagyis a nyaraláson belüli nyaralásomat.

- Jó reggelt- intettem a nagyinak, aki már fent volt, és az ágya szélén ülve főzőműsort nézett.
- Jó reggelt. A nagyapád alszik még. Maradj csendben- mosolygott rám.
- Oké. Addig rendbeszedem magam- ásítottam egyet, majd a bőröndömből előkaptam egy virágos ruhát, amit tőlük kaptam, és elsiettem a fürdőbe.

***

- Úgy utálom Amerikát. Nincs rendes étterem, de cserébe minden sarkon van egy Meki, Burger King, meg minden baromság- hőzöngött a nagyi, a papa pedig csak bólogatott, mert titkon szereti a mekit, de nem akarja a nagyinál kihúzni a gyufát.
- Nekem mindegy- vontam vállat.- Ehetünk a mekiben.
- Tudom, hogy neked mindegy. Viszont én sem fogok többet gyalogolni az száz, bemegyünk ebbe akkor- mondta közömbösen.
- Öhm... Rendeltek nekem? Továbbra se tudok angolul- nevettem el magam.
- Rendben kislányom, rendelünk neked- bólintott a nagyi. Igen, én vagyok a 17 éves "kislánya"
- Mit kérsz?- kérdezte a papa.
- Egy BigMacet, valamint egy közepes krumplit egy közepes kólával- mondtam, és beálltunk a sorba.
- Reni!- hallottam egy ismerős hangot, mire hátrafordultam. Cortez volt.
- Szia- tűrtem a fülem mögé egy hajtincset.
- Hogyhogy itt NYC-ben?- kérdezte.
- A nagyiékhoz jöttem nyaralni. Ők pedig ide jöttek. Vagyis nyaraláson belüli nyaraláson vagyok- vontam meg a vállam.- Te meg ugye a szüleid miatt.
- Igen- bólintott.- Szóval nyaraláson belüli nyaralás. És mégis hogy boldogulsz itt, ahol mindenki angolul beszél?
- A nagyiék segítenek- mutattam rájuk.
- Ó. Értem. Figyelj Reni... Van valami, amit nagyon rég óta el akartam mondani- kezdett volna bele valamibe, de a nagyiék a kezembe nyomták a tálcámat, vagyis mennem kellett.
- Ülj majd az asztalunkhoz, foglalok neked helyet- mondtam, és követtem a nagyiékat. Egy öt perc múlva pedig Cortez is leült mellém.
- Nagyi, papa, ő itt az egyik osztálytársam, Cortez- mondtam enyhe pírrel az arcomon.
- Ó... Spanyol?
- Nem Dehogy- mosolygott Cortez rájuk.- Becsületes nevem Ádám, Antai-Kelemen Ádám- mondta helyettem.- A Cortez csak egy becenév. De jól rámragadt- magyarázott.
- Értem- bólintott a nagyi.- Tényleg! Cortez! Reni rengeteget mesélt rólad!- jutott a nagyim eszébe.
- Igen- bólogattam olyan színű fejjel, mint a ketchup, amibe a krumplimat mártogattam.
- Elmondta azt is, hogy volt régen egy barátnőd, akit utált, és mindig sírt tőle, meg azt is, hogy többet érez irántad mint egy barát...
- Nagyi! Elég... Nem kell elmesélni, oké?- szóltam közbe, mire kínos csend telepedett ránk.
- Amúgy melyik hotelban száltak meg?- kérdezte Cortez egy idő után, mire a nagyiék elmondták, valamint még egy rakat nem kellő infóval, minthogy nagyon szép, és tiszta volt a fürdőszoba.- Értem- bólintott, és beleivott a kólájába, majd folytatta a krumplijának az evését. Közben viszont átölelte a derekam, és simogatni kezdte a hátam. Erre a mozdulatára felgyorsult a lélegzetem, kihúztam magam, és sandán a fiúra pillantottam, akinek az arcán semmit nem tudtam felfedezni. Ezután pedig sajnálatomra elfogyott a krumplim, így nem tudtam mivel szöszmötölni, bár így is látszott, hogy rendkívül zavarban vagyok. Főleg, hogy a nagyi kikotyogta, hogy többet érzek iránta... És ezt még az is fokozta, hogy egészen a hotelig velünk jött, és visszahúzott engem, mert beszélni akart velem.

- Szóval a nagyid azt mondta, hogy többet érzel irántam mint barát- vakargatta a tarkóját.
- Igen... És tudom, hogy te nem...
- Mi? Dehogy! Kilencedik óta ezt akarom tudni- rázta a fejét- Hogy mit érzel irántam!
- Irántad? Sokat... A nagyrésze őszinte szerelem- mondtam ki hirtelen.
- Tényleg?- döbbent meg.
- I-Igen- sóhajtottam.
- Szeretlek Reni... Nagyon szeretlek, és ezt terveztem elmondani nem tudom mióta! Csak ott volt Neményi, Viki... Valamint beszari is voltam, mert féltem, hogy visszautasítasz...
- Nem tettem volna meg soha életemben ezt.
- Mégis rengeteg kosarat kaptam tőled, amit te észre se vettél- rázta a fejét.
- Tudod mit? Hagyjuk a fenébe a múltat. Éljünk a jelenben- suttogtam, és egy apró puszit nyomtam az arcára, de ő elkapta a kezemet, és szorosan átölelve megcsókolt New Yorkban, az előtt a hotel előtt, ahol a nagyiékkal megszálltunk, akikhez nagyon is jó döntés volt eljönni nyár elején...