SzJG Oneshotok

Portréfestés

(C.)

- Antai-Kelemen!- hajolt hozzám Vladár, amikör bejött szünetben.
- Igen?- nyomtam ki a zenémet, és kérdőn ránéztem.
- A mai rajzszakkörön modelleket fogunk lefesteni, vagyis legyen kedves, és hozzon magával egy olyan embert, akit lefestene. Lehetôleg az iskolán belülről.
- És ha olyan személyt vinnék magammal, akinek akkor szakköre lesz?- kérdeztem.
- Kire gondolt?- ráncolta a szemöldökét.
- Renire- pillantottam a lányra.
- Áh. Rentai- mondta gúnnyal a hangjában.- Elintézem- hagyott ott, és Virághoz ment.

A zenémet újra elindítva hátradőltem, majd Reni hátát kezdtem vizslatni, ahogy elgondolkoztam. Vajon eljönne velem? Hisz nem vagyunk valami jóban. Sőt, biztos hogy utál engem. Erre én, full szerelmesen meghívom, hogy lefesthessem a gyönyörű arcát, vagyis elkezdjem. Őrült vagyok, de ez van :D

- Mit akart tőled Vladár?- fordult hirtelen hátra Reni.
- Azt mondta, keressék valakit, akiről portrét csinálhatok- vontam meg a vállam.
- És kit fogsz lefesteni?- érdeklődött aranyosan.
- Rád gondoltam- erőltettem egy mosolyt a fejemre.
- Rám?- vörösödött el.
- Igen- bólintottam.
- És mi lesz Kardossal? Nekem olvasóm van- kapkodta a tekintetét.
- Azt mondta megoldja. Nem tudom mit jelent, de megoldja- ráztam meg a fejem.
- Oké- bólintott.- Akkor rajzszakkörön- fordult vissza mosolyogva.
Olyan aranyos ez a lány... Nem lehet nem szeretni :)

***

- Itt vagyok!- kapta fel a táskáját sietve, majd mellém lépett.- Olyannyira izgulok! Még soha nem festettek le! Főleg úgy hogy, én is ott vagyok!- vigyorgott ugrálva.
- Nyugi!- mosolyogtam. Túlbuzgott :)
- De soha nem vettem részt ilyenen! Főleg, hogy te vagy a Festő!- emelte ki az utolsó szót.
- Nem olyan nagy dolog- vontam vállat.
- Nekem az!- túrt bele a hajába.
- Rentai! Nyughass!- szólt Vladár, ahogy elment mellettünk.
- Vladár rossz kedvében van- húzta a száját.- Asszem nem szólalok meg többet- nevetett fel.
- Nyugodtan magyarázhatsz- ültem le a helyemre, és előttem egy vászon, ceruza, és a többi szükséges dolog helyezkedett el. A vászon mögött pedig Reni foglalt helyet.

- De miről beszélnék?- tekergette az egyik hajtincsét.

- Nem tudom- méregettem az arcát, hogy elkezdhessek rajzloni.- Mondjuk amiről általában szoktál. Szívesen meghallgatom, hisz nincs itt Neményi, hogy megtárgyald vele.

- Á! Igen! Most olvasom a Vörös és a Feketét!- mosolyodott el, és kezdett eltűnni a vörös arcszíne.

- Láttam filmen- kezdtem vázlatolni.

- És?- kérdezte kíváncsi tekintettel.

- Nekem nem tetszett, de neked még tetszhet- húztam meg az arcformáját.

- Még nagyon az elején vagyok, de eddig imádom! Nagyon megfogott Stendhal!- tűrt a füle mögé egy hajtincset.

- Neked minden könyv tetszik- nevettem el magam óvatosan, ahogy a száját rajzoltam. Amit azóta a szilveszter óta meg akartam csókolni.

- Ez mondjuk igaz- tűnődött.- De én is raktam ám le könyvet!

- Te?- lepődtem meg.

- Ühüm, kilencedikben. Az Esőisten Siratja Mexikót- mondta.- Eredetileg nem akartam, de mindig elaludtam amikor olvastam, és nem is fogott meg. Azért nem akartam lerakni, mert rengetegszer szerepelt egy számomra fontos név- pirult el ismét. 

- Oh- bólintottam, befejezve az egyik szemét, és nekiláttam a másiknak. Sajnálatos módon többet nem szólalt meg a 30 percben :(

- Rendben! A jövő héten szeretném látni a kész festményeket!- tapsolt Vladár.

- Megnézhetem gol állsz eddig?- mosolygott.

- Még nagyon kezdetleges, rengeteg dolgom van vele- vontam vállat, ahogy megmutattam.- Szerintem az elkövetkezendő délutánonként sokat fogsz nálunk üldögélni- röhögtem fel.

- Lehetséges- nevetett (!) velem.- És mi lesz a kész kép sorsa?- érdeklődött.

- Odaadjuk Vladárnak, hogy legyen egy képe a kedvenc diákjáról- túrtam bele a hajamba, majd újra felnevettem.

- Kedvence vagyok, az tuti- lökte ki az ajtót.- Mikor menjek át? Vagy ma folytatod egyáltalán?- kérdezgetett.

- Mikor érsz te rá?- kérdeztem vissza. Vajon milyen név fordulhatott meg a könyvben, ami nagyon fontos számára?

- Hát, mivel hétfő van, így viszonylag sok tanulnivalóm lenne, de csak amit vettünk, azt megtanultam múlt héten, úgyhogy ráérek, házit meg nálatok is tudok írni- vont vállat.- Beszélek anyával, de biztos elenged- vette magához a telefonját, majd vadul pötyögni kezdett. Amúgy elengedték.

- Fáradj beljebb- löktem be a szobaajtómat, és leraktam a vásznat a mini tartóba.

- Hova üljek?- tette le a táskáját a szobaajtóban.

- A fotelbe- bontottam ki a kólámat.- Érezd magad otthon.

-  Okés- huppant le a fotelbe, keresztberakva a lábát.

- Amúgy- húztam ki a festős fiókom.- Mi volt az a nép?- ráncoltam a szemöldököm.

- Cortez- harapta be a száját, mire meglepődtem.- Cortez volt a könyvben. É-én kedvellek- temette a fejét a kezébe.

Nem tudtam, hogy mit mondjak. Egyszerűen nem birtam kimondani. Így a legtöbb, amit tehettem, hogy a székemmel elé gurlutam, majd elkezdtem a haját simogatni, és amikor óvatosan rámpillantott, azonnal lecsaptam azokra az ajkakra, amikért szilveszter óta sóvárogtam.