SzJG Oneshotok

Rajzóra

Tudtam, hogy szar napom lesz. Alig tudtam felkelni, leborultam a lépcsőn, kedvem annyi volt mint egy szénakazalnak. Ennek a tetejébe csütörtök volt, vagyis a kedvem a mínusz egyről egymillióra süllyedt. Virág is hasonló helyzetben volt, csak ő a matekdoga miatt volt ki, amit szintén ma írtunk, így totálisan átéreztem a helyzetét annyi különbséggel, hogy én egy viszonylag könnyű tárgyból akartam megbukni, Virág viszont egy nagyon is nehéz reál tárgy miatt aggódott. Nem ugyanaz, tudom. De nekem szinte ugyanaz volt.

A suli előtt senki sem állt, azonnal tudtam, hogy bent vannak, és vadul puskát gyártanak a mai matekra. És... A megérzésem nem csalt. Andrisék a padra irogattak, Ricsi kis cetliket ragasztott a pulcsija belsejébe, Zsolti az ablakpárkányhoz pakolgatta a psukáit. A tömeggyártáshoz csatlakozott Virág is, engem meg merohamoztak, hogy segítsek nekik, de a rajz miatt gyorsan lekoptattam őket, és végigizgultam a töriórát, ahol Barka szabadórát hagyott nekünk. Persze amiut nem szeretnénk, az gyorsan eljön, így pillanatok alatt eltelt a törióra, és a tanárnő helyét átvette maga az ÖRDÖG.

- Antai-Kelemen az ötösért, Bernáth a négyesért, Nagy az ötösért, Rentai a kettesért rajzol, a többi az udvaron tombol- ült le a tanári székre.- A feladat nyár- lapozta fel a naplót.
A lapomat kihalászva a táskámból nagyot sóhajtottam, és a ceruzámat felkapva rajzoltam egy Napot... A lap sarkába. Majd egy egyenesnek szánt vonalat, ami alatt lévő területet sárgára színeztem. Ez lett a homokos part. Majd rajzoltam még egy vonalat (ami még nem érte el a Napot) amit kiszíneztem sötétkékre. Végül rajzoltam pár felhőt, és készenvoltam a rajzommal. Vladár látva, hogy felemeltem a fejem, és nincs a kezemben ceruza, elindult körülnézni. Mindenki rajzánál elismerően bólogatott, majd amikor hozzám ért, elképedt, és felkapta a lapot.
- Emberek- kezdte nyugodtan.- Rentai szerint ilyen a nyár... Egy Nap a sarokban, két külön színű téglalap, és pár bongyor valami- alapesetben mindenki felnevetett volna, de nekem ezen a rajzon múlt az, hogy tizedikbe mehetek, így mindenki csendben és feszülten bámulta a rajzon, valamint engem.
- Tanár úr...- remegett meg a hangom.- Az a sárga a homok, a kék meg a tenger... Ami maga bongyornak nevezett azok a felhők- nyeltem egy nagyot.
- És maga szerint Rentai ez egy jeles rajz?- csattant fel.
- Nem- ráztam meg a fejem.
- Rentai! Két jeles kéne, hogy megadhassam az elégségest!- kiabált.
- Tudja mit?- emeltem fel én is a hangom.- Rohadjon meg! Tudja, hogy nem tudok rajzolni, mégis nem értékeli az igyekezetem! Korrepetálásra járok rajzból! Mindennap! Folyamatosan rajzolok, de nem tudok akkor sem, értse meg!- kiabáltam, majd amikor leesett, hogy miket mondtam, a kezem a szám elé kapva futottam ki a teremből, be a lánymosdóba, ahol a falnak dőlve szokásosan lecsúsztam, majd halk zokogásban törtem ki. Óra közepe sem volt, senki nem tudott rámnyitni, így öt percig csendben ültem ott, majd onnan kisomfordálva a könyvtárba mentem.
A fantasyirodalomnál megállapodva a szememet törölgetve, tudva hogy ez lesz a suliban az utolsó napom, hisz ráordítottam a tanárra (nem is akárhogyan), Vladár pedig biztos túldrámázza, és hozzárak még pár teljesen szürreális jelenetet (megtagadtam a feladatot, hasonlók).
Sőt, az egész életemet végiggondoltam, mert biztos a mai naptól örökkéig szobafogságban leszek :(
- Hát itt vagy- halottam egy nagyon ismerős hangot, mire felkaptam a fejem, és Cortez láttam, ahogy leül mellém.- Már mindenhol kerestelek.
- Itt voltam, átgondoltam az életem- ráztam meg a fejem.- A mai naptól fogva amúgy is szobafogságban leszek életem végéig- töröltem meg a szemem.
- Hát, ahogy ráordítottál Vladárra lehetséges- húzta a száját.- Azért az kemény volt. Nagyon kiakadt- nevetett fel óvatosan.
- Jah, csak ezzel alá is írtam a végrendeletem. Ha ma nem rúgnak ki, akkor soha... Basszus, szeretem ezt a sulit- csaptam a lábamra, majd újra eleredtek a könnyeim.
- Semmi probléma nem volt veled. Miért rúgnának ki?- nézett rám kérdő.
- Annyiszor készítettem ki Vladárt, hogy fájdalom- morzsoltam az utolsó zsebkendőmet.
- Shhh- ölelte át a derekam.
- Ha most kirúgnak kezdhetek előről mindent! A barátaim lettetek basszus!- kerültem ki a szeretem Cortezt témát.- Sőt valaki talán egy kicsit jobban- bukott ki belőlem.
- Mi?- rázta meg a fejét, és rámkapta a tekintetét.
- Valakit a szívembe zártam- tűrtem hátra egy hajtincsem.
- Virágot?- ráncolta a szemöldökét.
- Hát... Őt is... De valaki másról beszélek én- dörzsöltem meg az arcom.- Szeretlek- motyogtam a kezembe vörös fejjel.
- Rám figyelnél?- csúszott közelebb hozzám.
- I-igen?- néztem rá hezitálva.
- Azt hiszem, hogy én is- mosolyodott el óvatosan, mire a szívem kihagyott egy ütemet, és lassan közelebb hajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára, miközben átöleltem a nyakát, majd megcsókoltam.

***

- Rentai! Hogy képzelte, hogy kifogásolhatóan beszél a tanár úrral?!- kérdezte Máday.
- Sajnálom, csak nagyon mérges voltam... Én mindent megtettem azért, hogy jó legyen a rajzom, de a tanár úr nem veszi figyelembe, hogy nem megy a rajz!- rágtam a szám szélét az ujjaimat tördelve.- Mellesleg, hol van most a tanár úr?- kérdeztem óvatosan.
- Órát tart- felelte Máday.- Értesítettük a szüleit Rentai.
- É-és mi lesz velem?- szegeztem a tekintetem a kezemre.
- Igazgatói figyelmeztetés és egy hét felfüggesztés- mondta, de alig figyeltem oda, fejemben Cortez járt, akiről tudtam, hogy rám vár kint.
- C-Csak ennyi?- dadogtam.- Komolyabb büntetésre számítottam...
- Azon kívül, hogy kifogásolhatóan beszélt a szaktanárral, nem követett el nagyobb szabályszegést, ami mások életét is veszélybe sodorta volna, valóban ennyi. Örüljön Rentai, hogy nincs magával sok probléma, mert ezért ki is csaphattuk volna magát. Főleg, hogy eltűnt Antai-Kelemennel, és másfél órán át a könyvtárban lebzselt.
- Sajnálom tényleg, csak... Már kivannak az idegeim, az elmúlt hetekben a többieket korrepetáltam szinte mindenből, mellette egész nap rajzoltam, hátha valami kész- hunytam le a szemem.
- Rendben Rentai, hazamehet. A szülei nem tudtak magáért eljönni, mert még dolgoznak, de ez nem azt jelenti, hogy nincs büntetésben. Viszontlátásra- fogott meg egy adag lapot, és belemerült az adminisztrációba.

- Na? Mi volt?- kérdezte Cortez, ahogy észrevett.
- Igazgatói, valamint egy hét felfüggesztés. Nem is olyan komoly, de Máday szerint örüljek, hogy nincs velem probléma- ráztam meg a fejem.
- Akkor most igazoltan lógsz egy hetet? Na ne már!- fogta meg a kezem nevetve.
- Mondhatni- mosolyodtam el.