Égő homokszem

10

-Még tíz másodperc, gyerünk Tibor! Nyolc, hét, hat... Holnaptól még nehezebb lesz. Három, kettő, egy.

Az idő leteltével óvatosan helyeztem a földre a súlyokat. Legszívesebben elhajítottam volna őket, de nem volt hozzá erőm.

-Holnaptól 25 kg. Úgy látom jól haladsz, de nézzük meg mi a valóság.

Levetkőztem, és a mérlegre álltam. Pont úgy van megcsinálva, hogy elsőnek apám lássa a súlyomat. Nem tudom, én magamon nem sok változást észleltem, de összesen három plusz kilóról volt szó, és mehetek a másik súlycsoportba, viszont a sok mozgás kiegyenlíti, és szinten tartja a testtömegemet. Sosem mérem magam otthon külön, mert itt edzésen mindig megtudom mi a helyzet.

-Nem is rossz, már egy kilóval gyarapodtál, és szerencsére izommal. Ha ez így megy tovább hamar elérjük a célt.

-Jó ezt hallani, én továbbra is mindent megteszek érte.

-Kell is a jó alak fiam. –nézett rám enyhe mosollyal.

-Miért is? –kérdeztem, hogy biztos legyek benne, mire gondol.

-Tudod te... lányok... jut eszembe, hogy sikerült a múltkori?

-A múltkori... egész jól.

-Ez azt jelenti, hogy lesz folytatás?

-Igen. Szerdán. –borzasztó, milyen természetesen, szemrebbenés nélkül hazudtam annak, akitől a legjobban tartok.

-Akkor a szerdai edzést is kénytelen leszek elengedni.

-Igazából, nem szükséges, meg tudom oldani...

-Ez kell neked, fiam. Remélem, boldog leszel mellette... aztán meg, esetleg ha én is láthatnám.

-Ne rohanjunk ennyire előre.

-Igazad van. Sok sikert a szerdához!

-Kösz apa! –mondtam, miközben belül a pánikgomb villogott. Ahhoz a szerdához, amikor én meccset megyek meglesni. Istenem, ha tudná...

Késő délután volt, mire végeztünk, így apával mentem haza a kocsival. Az esti rutinomat elvégeztem, és a szobámba mentem. Pakolgattam a holmijaim között, míg nem találtam meg egy könyvet, amiből csak annyira emlékeztem, hogy régen szerettem, így úgy döntöttem elalvás előtt ezt fogom olvasgatni. El is kezdtem, és a történet elején már túl is haladtam, és teljesen magába szippantott a könyv. Az első bonyodalom jött volna, mikor az erkély ablakán valami kopogásszerűt halottam. Hamar megszűnt a hang, így vissza is kalandoztam a sorok közé. Percek múlva újból halottam, ekkor már erősebben. Valami madár szórakozhat velem, gondoltam. Mikor szűnni nem akart, kinéztem az ablakon, de érdekes módon nem láttam semmi madárra utaló jelet. Felálltam a székemből, és az erkély felé vettem az irányt. Azt tudni kell, hogy mivel a Janka és az én szobám egymás mellett van, ezért egy az erkélye is, csak két külön ajtón lehet rá kimenni. Amikor közelebb értem, úgy láttam, mintha valami kavicsok repülnének felfelé, és ezek adnak ki ilyen hangot. Mégis ki az, aki késő este, kavicsokkal dobálná az erkély ablakát? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, majd az, hogy Janka ezt hogy nem veszi észre. Ha elaludt, akkor is felkeltené a zaj. Már pont nyitottam volna ki az erkély ajtaját, és kilépni rá, ezzel leleplezni ki is csinálja ezt az egészet, de Janka megelőzött.

Barackszín hálóing volt rajta, a lábán cuki nyuszis mamusz díszelgett, arcán tisztán látszott, hogy nem rég kelhetett. Még így is olyan gyönyörű volt, mikor az utcán félhomályt okozó lámpák fénye, megvilágították az arcát, és megcsillantak haján. Lepillantott az utcára, és elmosolyodott, nem értettem miért. Aztán egy férfi hangja ért fülemhez.