Égő homokszem

13

Jankának semmi kedve nem volt Robi mezét levenni magáról. Benne aludt, megnyugtatta az illata, úgy érezte, mintha a fiú mellette feküdne. Reggel ebben a felsőben ment le reggelizni, ami senkit nem zavart volna, kivéve Tibort, aki pont most ugrott haza valamiért.

-Lám, lám már a neved is elhajítod? –kérdeztem felháborodottan, mire Janka csak értetlenül nézett vissza rám.-Morovitsra gondolok, a pólód hátulján.

-Ja nem, még mindig Czédli Janka a becsületes nevem. Ez egyszerűen csak egy kedves gesztus.

-Tudtam, hogy ott kellett volna maradnom a meccs után. Hisz az eső nem esett... akkor meg minek adta oda a mezét?

-Nem tartozik rád, fogadd el, hogy ebben vagyok, mivel azt viselek amit akarok, és légyszíves tartsd tiszteletben a kapcsolatom.

-Szóval kapcsolat... értem. Mikor lettünk ilyen komolyak?

-Én ezt mindig komoly dolognak tartottam... még tőled tanultam, hogy annak kell venni.

-Tőlem?

-Igen. Te papoltál szerelemről még régebben... amikor te is tudtad milyen. Még a szíved mélyén mindig ott van, csak elő kell hozni, mivel elrejtetted... mert félsz, félsz, hogy megint csalódni fogsz.

-Azt inkább hagyjuk. Pont egy olyan kapcsolat volt, amiből tanulhattam. Megtanultam, hogy mibe nem szabad belemenni, és mitől kell óvni másokat.

-De...

-Amikor szerelmes vagy megbolondulsz. Minden rózsaszín köd, meg ilyenek... de az élet nem ilyen.

-Akkor milyen?

-Nem tudom. Amúgy is jól megvagyok most így. Tudok koncentrálni az edzésekre, és a sportra.

-Pedig jót tenne neked egy kapcsolat. Legalább valaki enyhítene az öntörvényűségeden, és makacsságodon. De tudom, büszkeségből nem fogod bevallani, hogy igazam van.

-Én... Csak jót szeretnék neked.

-Ahogy én is neked.

-Akkor nem tudod, nekem mi a jó.

-Figyelj Tibi. A trófeák, érmek szépek, de őket nem olyan ölelni, mint a szerelmed.

-És mi van akkor, ha az érzelem hamis? Ha csalódsz? Az emberekben már csalódtam... A bokszban még nem.

-Kockázat nélkül, nincs nyereség, nem?

-Nem szeretek kockáztatni. –zártam le mondandómat.

Tovább is beszéltem volna Jankával, ha nem kellett volna az egyetemre mennem. Szerencsére a héten már nem találkozom Robiékkal, a csapból is ők folynak. Minden csoda három napig tart, de ebből egy is sok. Bezzeg mikor valaki egyéniben győz, azt nem fújják fel ennyire.

Fontos, hogy a sulin kívül a hétvégére koncentráljak, mivel ha az akkori edzéseken sikerül maximális eredményt nyújtanom, akkor minden bizonnyal elérem a kitűzött célt, és már új súlycsoportban versenyezhetek. Az elkövetkező versenyek pedig azért fontosak, mert lesz olyan, amit ha megnyerek, automatikusan kijutok a világbajnokságra. Minden álmom kijutni, ha megnyerném akkor... nem is tudom... még nem gondoltam bele milyen lehet a világon a legjobbnak lenni. A lényeg, hogy ezért péntek este hazamegyek, hogy apa szem előtt tartson.

Egy sporttáskába szedtem össze cuccaim. Apának még edzése van gyerekekkel, ezért nem tud értem jönni. Volt még időm, ezért gyalog mentem a szülői házba. Nem is tudtam volna jobban időzíteni, mivel apám pont ekkor állt be az autóval, a ház elé.