Égő homokszem

11

-Ahj, nem hiszem el! Tibi! Gyere, te kellesz ide. –ordított át Janka a másik szobába.

-Igen, kedves unokahúgom, miben kell a segítség?

-Állítsd le ezt a srácot. Folyamatosan zaklat. –nyújtotta felém a telefonját.

-Milyen srác? Úgy megmondom neki a magamét... várjunk.

-Mi az?

-Nem is olyan rossz.

-Ne csináld már...

-Most miért, mit akarsz, ordítsam le hangüzenetben? Egyébként is te mondtad, hogy álljak rugalmasabban hozzá az udvarlóidhoz, amiből úgy tűnik, egyszerre több is akad. Tessék.

-Eddig kedves voltam vele, és azt hiszi, barátok vagyunk, most pedig elhívott kávézni.

-Legalább nem tolakodó.

-Osztálytársam... egész nap bámul.

-Nem azért, de téged én is néznélek... sokkal izgalmasabb, mint a matek.

-Patriknak hívják, és stréber... mindig csak tanul, mert ő jogi egyetemre szeretne továbbtanulni.

-Helyes, biztos anyagi alapokat tud majd teremteni.

-Ilyenkor hallod magad? Egyedüli pozitívuma, hogy hobbija a futás.

-Még sportol is? Azért én meggondolnám még ezt a kávé dolgot.

-Jó add inkább vissza, majd akkor én letiltom.

-Hé, még nem néztem jól meg. Nem ő volt, aki elsős korotokban kölcsön adta a tollát?

-De ő volt.

-Tök jóképű csávó lett belőle.

-Hagyd abba jó? Neked is elmondom, ahogy neki is elmondtam, hogy én Robiba vagyok szerelmes.

-Robi...

-Róla egy rossz szót se. Jelenleg ő a legnormálisabb férfi, akit ismerek. –mondta, mire a szememet forgattam.

-Te csak ne, Csiffáry hívom a rendőrséget Tibor. Te csak ne.

-És azt említette a kedves Robi, hogy milyen ügyesen vív?

-Ember... nem ezen múlik. Amúgy meg téged dicsért, csak azt mondta ijesztő voltál.

-Ugyan már... ő az árnyékától megijed.

-Mit is mondtam az előbb?

-Jól van már. Azért ő biztos nem engedi, hogy befond a haját.

-Csak mert neki nem olyan hosszú...

-Oh értem, ezek szerint már láttad neki? –kérdeztem pimasz mosollyal az arcomon, azt hittem ez a kérdés megfogja Jankát.

-És ha igen, akkor mi van?

-Tessék?! Még... nagykorú sem vagy.

-És, nemsokára itt a szülinapom. Egyébként te sem voltál annyi. Nem értem minek kell betöltenem a tizennyolcat, hogy lássam valaki haját. –nyújtotta ki nyelvét, majd kitessékelt az ajtón.

-Ezt még nem úszod meg ennyivel...

Szerdai napra kelhettünk. Arra a bizonyos szerdai napra, amit egy valaki biztosan várt, egy valaki meg kényszerből túléli. Vajon én melyik voltam?

A nap első étkezésénél nagyon figyeltem az étrendem, főleg mivel apa is látta mit eszem. Előtte sosem merek eltérni a szabályoktól. Valahogy úgy érzem, amit ő megteremtett nekem, az teljesen jó, és értem van, felesleges máshogy csinálnom.