Égő homokszem

5

A csütörtöki napom átlagosan telt, az egyetemen nem volt semmi különös, edzésen pedig elkezdtem tizenöt kilós súlyokkal nyomni, ez egyáltalán nem sok, de fokozatosan növelni fogjuk apával. Péntek reggel már izgatottan keltem, nehéz volt koncentrálnom az órákra, mert csak az volt a fejemben, hogy este buli, és végre én is ott leszek.

Mikor hazamentem, rápihentem egy kicsit a dolgokra, majd letusoltam, és normál esetben elkezdtem volna felöltözni, úgy ahogy a buliba mennék, de a ruhám az Jankánál, azaz otthon volt, mivel ő szerezte be, és még egy gyors felkészítést is vállalt, így jobb, ha indulok is hozzá.

A lépcsőn rohantam felfele, majd a szobája előtt megtorpantam, és bekopogtam, nem sokkal később halottam is lépteit közeledni, majd ajtót nyitott. Kezében egy nyakláncot szorongatott, de nem sokáig tudtam arra figyelni.

-Szi... szia. –akadt el hangom egy pillanatra a meglepettségtől, mikor tekintetem végig ért rajta.

-Szia. Mi az, valami baj van?

-Semmi. Csak nagyon csinos vagy. Jól áll ez a piros ruha.

-Köszönöm.

Még egy picit figyeltem őt az ajtóban állva, és azon gondolkoztam, hogy:

-Mikor repült el ennyire az idő? –majd megfogtam gyönge kezét, és a számhoz emeltem, hogy puha csókot adjak rá.-Pont ugyanolyan a kezed, mint pici korodban. Emlékszel?

-Igen, emlékszem. –mosolyodott el. -Valami családi összejövetel volt nálunk, és kikönyörögtem, hogy elmehessek veled a közelben lévő játszótérre. Akkor is meleg volt. Én a homokozóban kezdtem el várat építeni, hogy legyen hol laknunk a hercegemmel. Azt hiszem hét éves voltam, te meg kilenc. Te körbe-körbe ugráltál és futottál körülöttem, néha felmásztál pár dologra, de végig figyeltél. Aggodalommal siettél oda hozzám mikor meghallottad a sírásomat. Valami megkarcolta a kezem a homokból, és vérezni kezdett. Szomjas voltál, és teljesen lefőttél a melegben, de a táskádban lévő összes vizedet a sebemre öntötted, és egy zsebkendőt szorítottál rá, majd megpusziltad, és azt mondtad:

-Nem lesz semmi baj, itt vagyok, ne sírj.

Hazáig fogtad a kezem, nem engedted el egy pillanatra sem. Mire beértünk a házba már elállt a vérzés, és semmi bajom nem lett, hála neked.

-Akkor is ugyanilyen törékeny volt a kezed. Már akkor is féltettelek. –mondtam, majd a másik tenyerében tartott ékszerre pillantottam.

-Szabad?

Janka csak bólintott, és beengedett a szobájába, majd helyet foglalt a tükörrel szemben lévő széken. Óvatosan kipattintottam a nyaklánc csatját, arrébb simítottam hosszú, barna haját, ami így lágyan a vállára esett. Finoman helyeztem el az ékszert a megfelelő helyén, majd becsatoltam.

-Kész is. Gyönyörű.

-Rendben én kész vagyok, most jössz te. Kezdj el vetkőzni, én addig idehozom a ruhákat. Mit állsz ott? Gyerünk, gyerünk!

Ilyet sem sokszor hallok, főleg nem egy lány szájából. Bár Janka az más. Ő nem szimplán csak egy lány az életemben. Együtt nőttem fel vele, mondhatni a legjobb barátom. Látott már ezer meg egy különböző helyzetben, és én is őt. Mindig ott vagyunk a másiknak, bármi történjen.

Janka gondosan elkészített pakkal a kezében tért vissza, és darabonként a kezembe adta.

-Mindent kimostam, és kivasaltam. Remélem tetszeni fog. Először is a nadrág, egy egyszerű fekete chino, semmi extra.

Magamra vettem, és meg kell hagyni, kiváló volt a mérete.

-És az ing, amiért remélem, nem ölsz meg, de nem fekete, és nem is fehér. Pár nappal ezelőtt láttam rajtad egy bordó pólót, és szerintem nagyon jól állt a színe, ezért én is egy hasonlót kerestem.

Mögém jött, és hátulról segített belebújni a darabba, majd elölről megigazította, és figyelmesen kezdte begombolni.

-A felső kettő kimaradt.

-Direkt hagytam úgy. Villants csak meg nyugodtan, egy lezser férfi dekoltázst. Most pedig jöjjön a fejed.

Kibontotta a hajam, majd kifésülte.

-Göndörítve, vagy kivasalva szeretnéd?

-Tessék?! Ha muszáj választanom, akkor inkább vasalva, de...

-Hidd el, jó lesz. –mondta már kezében a hajvasalóval.

Végzett a hajammal, azt hittem ennyi volt, álltam volna fel, de visszaparancsolt.

-Ne ilyen gyorsan. Még van ellened egy merényletem. A lényeg, hogy nézz a szemembe.

-Aauu! Te mi a jó Istent csinálsz?

-Csak kiszedem a szemöldöködből azt a pár kósza szálat.

-Hagyd abba, ez fáj!

-Ha nem ficánkolnál annyit már rég kész lennék. Amúgy frissen vagy borotválkozva? Aranyos. –csípett bele arcomba. Rendben nem kínozlak tovább. Még két dolgot szeretnék a megjelenéssel kapcsolatban mondani. Először is végig szagoltam a parfümjeidet, és kiválasztottam a legjobbat, azt ne sajnáld magadról. Másodszor pedig van egy kis meglepetésem még. –majd egy dobozt vett ki a fiókjából. Bontsd ki bátran.

A doboz tetejét felnyitva, egy elképesztően szép karórát pillantottam meg.

-Waow, ez gyönyörű, de biztos nagyon drága volt, nem fogadhatom el.

-Dehogynem. Vedd elő karácsonyi ajándéknak. Így nem kell majd mindig a telefonodért nyúlkálni, csak ránézel a kezedre, és látni fogod mennyi az idő.

-Köszönöm, nagyon köszönöm.

-Nincs mit. Gyere, segítek feltenni.

Felkerült rám is a kiegészítőm, így az outfitünket mindketten kipipálhattuk.

-Most pedig következzék, a gyors bulitippek kezdőknek. Neked külön speciális kiadást adok. Szóval, az étrendedet már most felejtsd el szépen, mert biztos semmi olyat nem fogsz találni, amit alapvetően ehetnél, vagy ihatnál. Pont az italok miatt lesz fontos az is, hogy egyél. Tudom, hogy nem gyakran iszol, és ahhoz képest egész jól bírod az alkoholt, de muszáj lesz valamivel felitatnod, ha kellemesen szeretnéd érezni magad. Viszont nagyon fontos, hogy csak okosan, nem mindent összekeverni mindennel, mert akkor a gyomrod is össze fog kavarodni, és annak nem lesz jó vége. Ha már meg van alapozva a hangulat, és benne vagy egy társaságban, próbálj meg minél szimpatikusabb lenni, és beszélgetni. Szúrj ki egy-két embert, akivel táncolnál, és mikor megfelelő a zene, hívd el őket a parkettre. A táncoknál csak annyi a fontos, hogy a zene stílusának megfelelően mozogjunk. Értelemszerűen lassú zenére nem fogtok ugrálni. Próbálj meg minél jobban ellazulni, ebben a pia garantáltan segíteni fog, és hagyd, hogy a zene vezessen. Nem kell ezt véresen komolyan venni, nem páros tánc versenyen vagyunk. Ráadásul szerintem ha valaki sportol, még jobban megtalálja az ütemet. Az egyik legfontosabb pedig, hogy aki annyira szimpatikus lesz, hogy bulin kívül is megismernéd, a nevét mindenképpen jegyezd meg, hogy legalább valamelyik közösségi média felületen meg tudd keresni. Azt hiszem röviden ennyi, elmondtam mindent.

Én csak ámultam és bámultam, próbáltam mindent megjegyezni.

-Esetleg még valami kérdés?

-Nem jut eszembe semmi.

-Remek, ha nincs, akkor indulhatunk.

Sikeresen kiértünk a házból úgy, hogy nem vett minket észre senki, és izgatottan irányba vettük a szórakozóhelyet.