Égő homokszem

53

Vége lett ennek a tanévnek. Jeles átlaggal zártam, amire nagyon büszke vagyok, főleg így, hogy durva kihagyásaim voltak. Ma pedig jön az est, mire egy komoly tervet hoztunk össze. Marci hazament ott készülődni. Én sokáig úgy voltam a lakásomban, hogy meg tudok csinálni mindent, de rájöttem, hogy a hajammal lennének gondjaim. Tökéleteset akarok, azt pedig egy valaki tud nekem csinálni. A személyi fodrászom.

A szobámban öltöttem magamra a ruhám. Szintén különös volt, és több percig bambultam magam a tükörben mire megszoktam. Jankának már küldtem egy képet az elképzelésről, bár annyira nem extra, neki könnyen menni fog, főleg a szobájában az eszközeivel. Merészen léptem ki a folyosóra, mivel rajtunk kívül nem volt itthon senki, majd kopogtattam ajtaján, ami lassan nyílni kezdett. Janka szeme nagyra tágult, ahogy megpillantott.

-Azta durva... Tibi.

-Nagyon rossz? –kezdtem el idegesen igazgatni.

-Ja, persze borzasztó. Remélem nem gondoltad komolyan. Erről fotó kell. Végre adsz magadra, és a megjelenésedre.

-Hé!

-Nyugalom. Jól áll. Bájos. Bár soha nem gondoltam volna, hogy Tibit és a bájt egy lapon tudom említeni.

-Tovább sértegetsz, vagy végre beengedsz?

-Jól van, gyere kis morci.

Helyet is foglaltam a nekem szánt széken. Óvatosan lett kibontva a frizum és ugyanígy kifésülve.

-Amúgy honnan van a szetted?

-Varrattam.

-Az igen, és volt rá pénzed?

-Az iskola fizette.

-Értem. Így már csak lehet élni. Na akkor mit csináljak ezzel a lobonccal?

-Csak zselézd hátra, úgy hogy jól nézzen ki.

-Köszi, ez aztán az instrukció.

-Tudod a nőknek jobban működik a szépérzéke, mint a férfiaknak. Hagyatkozz rá.

-Te mondtad.

Bíztam Jankában bár izgatott a dolog, te tudtam, hogy jó lesz. Lehunytam a szemem, hogy picit lazuljak. Gyorsan teltek így a percek, mert már csak azt halottam, hogy készen vagyok, és ne aludjak. Ráérősen kezdtem el kinyitni szemeim, hiába fogalmam sem volt mennyi az idő. A tükörképem döbbentem nézett vissza rám.

-Waow. –forgattam a fejem, és elemeztem közben minden szögből.

-Gyakrabban kellene így hordanod. Nagyon édi.

-Aha, tök hétköznapi viselet.

-Legyen akármi, ha ott lennék ezen az ünnepségen szívesen elkapnálak egy fordulóra. Apropó... lesznek jó csajok?

Csajok... kit érdekelnek most. Csak Marcell izgat, és hogy tudjak vele feltűnésmentesen beszélgetni. Meg a terv szerint haladni.

-Nem tudom. Nem néztem a vendéglistát. –nem eleget... szegény, hogy hazudok neki. Pedig mennyi mindent tesz értem.

-Értem. Akárkik is lesznek ott, érezd jól magad Tibó! –ölelt át.

-Köszönöm Janó.

Már az utcán állt a taxim mikor kiléptem a házból. Ez volt a legkényelmesebb, és biztonságosabb megoldás. Kevesebb mint tíz perc volt az út. Megismertem a környéket. Emeletes villák, szabályosan vágott bokrok, méregdrága autók... ez lesz az. Lassított a jármű, majd kiszálltam.