Égő homokszem

27

Két hét kemény fejtágítás vette kezdetét, miután hazajöttem. Egyetem, edzés és tanulás másból sem álltak ki a napjaim. Egy filmet sem néztem meg, vagy mentem el Jankával valahova, mindig csak a könyvek felett roskadtam. Remélem kifizetődő lesz a sok munkám.

Előző este hazamentem, és elhoztam egy ingemet, igaz csak annyit mondtak a tanárok, hogy ne bemelegítőben menjünk vizsgázni, így szerintem ez a legegyszerűbb megoldás. Janka együtt érzően kísért ki, mivel neki is hamarosan számot kell adni a tudásáról. Pár átlagos jó tanácsot mondott, például hogy igyak sok vizet, vigyek cukrot, meg feküdjek le időben. Kicsit visszajött a tavalyi érettségizős érzésem, mert akkor is nagyon izgultam, mára már hiába tudom, hogy nem kellett volna.

Most az ébresztő előtt pattant ki a szemem. Nem tudtam nyugodtan aludni. Biztosnak kellett volna lennem magamban, mivel elvileg mindent tudok, de akkor is, a félévünk ötven százalékát teszi ki majd ez a jegy. Nem sikerülhet rosszul. Felöltöztem szépen, és lassan elindultam, most volt időm. Délelőtt fél kilenctől kezdődik az elméleti rész és tizenegyig tart. Délig szünet, utána pedig gyakorlat.

A terem elé értem, és nem kellett sokat várnom, be is engedtek minket. Tele lett az egész helyiség annyian voltunk, hogy mindenki mellett ült valaki. Egyik felől egy évfolyamtársam volt, a másik oldalamra, pedig Marcell került. Mintha ezen kívül nem ültem volna eleget a közelében. Nem baj, ez nem fog befolyásolni.

-Jó napot kívánok mindenkinek! A vizsga első felét egy percen belül elkezdhetik. Megkérem önöket, hogy ne használjanak semmilyen más segédeszközt a tollon kívül. Felkészültek? Sok sikert kívánok!

Kelleni fog. Mondtam magamban, mikor felfordítottam a lapot. Szerencsére az első kérdés láttán megnyugodtam, mert tudtam a választ. Mindegyik feladat kifejtős volt, és legalább egy egész mondatban kellett leírni, amit jónak gondolsz. Szerintem ügyesen haladtam a megoldásokkal, már csak egy oldal maradt, és több mint negyven perc. A tollam húztam volna végig a papíron, hogy megadjam a választ, de az nem hagyott nyomot rajta. Basszus, csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Elfelejtettem másikat hozni. Próbáltam a legnagyobb csendben fújkálni, majd újra a papírra nyomni, de semmi. Ekkor Marci oldalba bökött, valószínűleg észre vette a problémámat, és suttogva nyújtott nekem egy tollat.

-Tessék.

-Köszi. –mondtam halkan.

Hála az égnek, így szerencsésen be tudtam fejezni a tesztet, még át is tudtam nézni. Nagy kő esett le. Miután letelt az idő, a tömeg szétszéledt, vagy a mosdót, vagy a büfét vették célul. Még a gyakorlati rész hátra van, az előtt pedig nem szeretnék enni.

Kimentem hát a friss levegőre, majd az öltözők felé vettem az irányt. Hamarosan oda is bejutottam, és elkezdtem bemelegíteni. Lesz egy általános tesis rész, aztán pedig a saját sportodból valamilyen összeállítás, így már külön az ökölvívó csoportban készültem. Ez sokkal könnyebben ment, mint az első rész, és egyből meg is tudtuk az eredményét, mivel ez vagy sikerült, vagy nem. A futásom is meg lett az időn belül, elég nagyot ugrottam, és dobtam is, a boksszal mondanom sem kell, hogy nem volt probléma, így már félig boldogan értem haza, ahol egyből kidőltem. Megterhelő nap volt, így holnap nem kell bemennünk. Addig aludhattam, ameddig jól esett.

Másnap reggel jutalmul, epres turmixszal indítottam a napot. Rápillantottam az emailjeimre, de még nem jött eredmény. Mozogtam egy órát, mivel ma se edzésem, se tesi órám nem lesz. Úgy döntöttem a pszichológushoz is gyalog megyek. A ház előtti kis parkos részen jártam, mikor megpillantottam a szemben érkező Marcit.

-Szia, Tibor! –köszönt előre.

-Szia, Marcell! –köszöntem vissza. Ahogy ideért eszembe jutott, hogy a tollát még nem is adtam vissza neki, ezért egyből kutatni is kezdtem a táskámból. -Majdnem el is felejtettem, tessék! –nyújtottam felé. -És köszönöm még egyszer.

-Semmiség. Legalább jól sikerült?

-Még nem tudom.

-Nekem most küldték meg.

-Akkor én is megnézem. –vettem elő a telefonom. -Ezt el sem hiszem... ötös! –kiáltottam fel örömömben.

-Gratulálok. Nekem négyes lett.

-Az is nagyon jó. Megérte a készülés.

-Egy imagine dragons szám ünneplésképp?

-Benne vagyok.

Hatalmas boldogsággal sétáltunk fel a doktornőhöz. Nem is volt olyan kényelmetlen már az a kanapé.

-Az igen fiúk, úgy látom, és hallom, van okotok az elégedettségre. Nem akarlak titeket nagyon kiszakítani ebből, a mai témánk a karrier lesz. Mindketten sportolók vagytok, gondolom, ezt szeretnétek még építeni. Tibi, mesélnél arról, hogy neked eddig hogy épült fel, és a jövőre nézve mik a terveid ezzel kapcsolatban?

-Azt hiszem, mióta az eszemet tudom bokszoló szerettem volna lenni. Alig voltam három éves, mikor apukám elvitt a még akkori edzőterembe, elsőnek csak ismerkedés céljából, aztán pedig nem sokkal később edzések lettek belőle. Az edzésekből meg versenyek, de mondhatni a véremben volt az egész.

-Ha kedvencet, vagy példaképet kellene mondania a sportágból, ki lenne az?

-Egyértelműen az édesapám. Túlzás nélkül neki köszönhetem ezt az egészet. És a karrierem, ha ezt annak lehet nevezni, kiépítésében, és kivitelezésében is ő a társam.

-Szerintem, ha valaki ennyi idős korban Európa bajnok, azt már lehet annak nevezni.

-Nem szabad leragadni az eddigi eredményeknél. Mindig a következő cél felé nézek, ami most a világbajnokság.

-Ha jól tudom, eddig még sosem vesztettél el mérkőzést.

-Dehogynem. Apám ellen nem tudok győzni.

-És aki veled egy súlycsoport?

-Nem szabad alábecsülnöm senkit, még akit egyszer már legyőztem azt sem.

-Rendben, és a bajnokság után?

-Attól függ, mi lesz a kimenetele. Egy kicsit azért jó lenne pihennem is, mióta aktívan versenyzem egy szezont sem hagytam ki.

-Köszönöm. Marcell, te jössz.

-Fhu, nekem azért nem volt ilyen könnyű a választás. Ökölvívásban nem voltam elég tehetséges, aztán pedig amiket kipróbáltam nem tartott sokáig bennük a lelkesedésem. Végül, amikor csak ezt nem próbáltam már ki, kikötöttem egy egyesületnél, ahol betettek egy olyan csapatba, ahol fejlődhettem. Nagyon fontos, hogy a foci az csapatsport, és igaz, hogy egyének alkotják a csapatot, de összetartozás nélkül nem ér sokat. Az összetartozás kialakulása pedig nálam hamarabb megtörtént, mint az egyénem kialakulása. Valahogy a csapathoz "torzultam". Most is az jelenti a mindent.

-Csapatban pedig nehezebb eredményeket hozni, mint egyedül.

-Egyszerre áldás és átok. Ha pont nem vagy jó passzban, akkor van kire támaszkodnod az biztos. Viszont ha csak egy valakinek nincs jó napja, az az egész csapatra kihathat. Én bízom abban, hogy most az egyetem csapatával sikerül megnyernünk a bajnokságot, onnan meg meglátjuk mi lesz a következő.

-És egyetem után?

-Jó kérdés. Még nem tudom mi lesz.

-Példakép?

-Túl sok nagyszerű játékos van. Valamiért mindegyiket lehet csodálni, és tisztelni.

-Jó, köszönöm fiúk, kívánom, hogy a céljaitok teljesüljenek!

-Köszönjük. Következő alkalom?

-Egy hét múlva?

-Megfelel mindkettőnknek.

-Nem kellett nagyobbra cserélnem a kanapét, így nem hiszem, hogy sokra lesz még szükségetek.

Jó volt ezt hallanom. Ezt a sok időt visszakapni, mint szabadidő. Durva belegondolnom is. Valamit ki kell majd találnom a helyére.