Égő homokszem

Rózsaszín párduc (16+)

Unottan dőltem bele a kanapéba egy fárasztó egyetemi nap után. Marci pedig váltig azt állítja, hogy amivel készül az biztos fel fog dobni. Remélem most nem akar leönteni egy lavor vízzel, mert akkor inkább elmegyek magamtól zuhanyozni.

-Megjöttem! - szólt Marcell teli energiával.

-Az jó. - mondtam vissza neki. - Mit hoztál? - néztem a kezében lévő szatyorra.

-Ez... Csak egy kis meglepetés. Majd estére.

-Rendben.

Nem volt más teendőm mint várni, hogy eljöjjön a megfelelő alkalom és Marci elvonuljon a fürdőszobába, amíg engem arra intett maradjak a hálóban. Nem tudom mire készül, de nekem ez kezd nagyon furcsa lenni.

Lassan kezdett nyílni az ajtó először csak résnyire, és egy lábat lehetett észrevenni. Ebben még nem volt semmi különös. Majd az egyik kezét is belógatta, ebből már arra következtettem, hogy póló nincs rajta. Viccből fütyültem egyet neki, hátha bátrabban bemerészkedik.

-Ehhez most képzelj hozzá, valami nagy produkciói zenei aláfestést.

-Jó, csak gyere már.

Marcell belépett a szobába, belőlem pedig irgalmatlan módon szakadni kezdett a röhögés, mikor megláttam. Egy elég izgalmas... Hát... Minek is lehet ezt mondani... Fehérneműt viselt. De olyat amit különösebb textilnemű nem képviselt mivel az nem igazán volt benne. Egyrészt a felső részt nagyon nem értettem. Mármint minek vett fel Marci egy ilyen melltartó szerű cuccot, aminek csak pántja van, mikor lehetne teljesen fedetlenül is. És az nem bántaná a szemem ennyire. Az alsó rész pedig... Mit ne mondjak hasonló kivitelezés, mint felül, csak épp a bajnokának van egy kis rész elkülönítve, rajta diszkréten egy masnival. A combjáig szintén pántok vezettek, a pántok között pedig virágok helyezkedtek el.

-Jézusmária. - ennyit tudtam kibökni két nevetés között.

-Most mi a baj, nem tetszik a színe? - simított végig magán idegesen.

-Oh, dehogy. Nincs semmi bajom a rózsaszínnel. Jól megy a vörös hajadhoz. - kacagtam tovább.

-Akkor?

-Nem tudom eldönteni, hogy ez a férfi vagy női részlegről van-e.

-Azt én sem tudtam, azért döntöttem úgy, hogy ez lesz a legjobb.

-Ki volt az a beteg aki...

-Megvette?

-Nem. Azt pontosan tudom... inkább kitalálta.

-Szerintem jól áll. - kezdett el pózolni benne.

-Ja, elképesztően izgató. - keltem ki az ágyból, egyre közelebb tartva felé. Végigsimítottam a pántok mentén. A bőre puha volt, de ott ahol az anyag húzódott kezdett megnyomódni. - Nem vág?

-Nem... Eléggé. - a teste szinte könyörgött, hogy szedjem ki ebből a darabból.

-Tudod mit? Ezt jobb lesz ha... - húztam a pántot le a vállán, majd kezén keresztül. - Ha... - ezek után egy mozdulattal le lehetett húzni róla. - Így. Így máris élvezhetőbb. Kezdem érteni. Ez azért jó, mert nagyon gyorsan nincs is rajtad. - húztam a számhoz, miközben végig jártam a tenyeremmel már csupasz felsőtestét.

Ekkor ő is lesegítette rólam a pólóm, meg kell hagyni nagyjából egy másodperccel több idő volt. Nagy hévvel kezdett el csókolni, miközben ujjaim a tincsei közé túrtak. Tudtam hogy le kell szednem az alsó részt is.

Ezután Marcell vette át az irányítást. Az ágyba lökött, és nyakamat kezdte el csókolni, majd egyre lejjebb haladt. Már szinte fájóan feszült a nadrágom, mire odaért. Villámgyorsan távolította el, az összes közénk álló textilt. Majd bajnokkal játszott egy mérkőzést. Zihálva súgta a fülembe:

-Tibor, nem lehetne hogy most... - számmal tapasztottam be száját.

-Azt csinálsz velem, amit akarsz. Rózsaszín párduc.

Hangos sóhajok, majd kielégült vágyak. Megérte az a fehérnemű.