Égő homokszem

16

Nagy nap a mai. Valaki számára biztosan. Megpróbálom emlékezetessé tenni neki. Hihetetlen, hogy már ő is ennyi. Halványul előttem az a kép, mikor még kislányként rohangált a kertben, egy pöttyös labdát kergetve. Pedig mintha csak tegnap lett volna, és mégis itt vagyunk.

Öntelt módon én akarok lenni az első, aki megköszönti. Nem mintha ez később bármikor is számítana, de akkor is. Így hát kipattantam az ágyból, és össze szettem magam. A bulira egy fekete inget tervezek felvenni, sötétszürke mellénnyel, és ugyanilyen színű alsó résszel, de ezt majd csak délután veszem fel, mert nap közben nem lenne praktikus. Az ajándékát tegnap hoztam haza, addig az én lakásomban volt, hogy még véletlenül se találjon rá. Remélem tetszeni fog neki.

Nem szeretnék a szobájába bemenni, és felébreszteni, had aludjon. Valószínűleg a konyhába fog jönni, miután minden reggeli teendőjét elvégezte, ezért itt várom. Nem vagyok éhes, főleg nem arra, ami ki lenne írva, de valamit muszáj ennem, így egy almát kezdek el majszolni. Pont mire végeztem vele láttam a lépcsőn közeledni Jankát.

-Jó reggelt! –köszöntem arcomon nagy vigyorral.

-Jó reggelt! –szólt, még szemét dörzsölve.

-Hogy van az ünnepelt?

-Mint látod, nem állt be a hátam ébredéskor, szóval jól.

-Ennek örülök. –mosolyodtam el.-Tudom, hogy nemrég nyitottad ki, de most megkérnélek arra, hogy csukd be a szemed.

-Rendben. –tette, amit mondtam.

Előkerestem a csomagot, majd odaálltam elé.

-Nagyon sok boldog születésnapot Janka! –ezzel átnyújtva neki az ajándékot.

-Köszönöm, Tibi. –ölelt át, majd kivette a csomag tartalmát. –Úristen, de jól néz ki, úgy vágytam rá! –mondta kedvenc kézilabda játékosa mezét tartva a kezében.

-Örülök, hogy tetszik. Ha megbocsátasz, most elugrom a tortáért, meg még pár dologért.

-Akartam is mondani, hogy kellene hozni még valami sóst, mert abból kevés van.

-Megőrjítesz te nő...

-Érdekes... Eddig mindig azt mondtad megőrjítesz te lány.

-Igen, de felnőttél. Szokj hozzá.

-Annyira nem rossz, sőt...

Elindultam a cukrászdába, ahol megkaptam a tortát, és gyertyát is kértem hozzá, pipa. Betértem az élelmiszerboltba vettem nassolni valót, meg üdítőket. Otthon kipakoltam, mindenre úgy vigyázva, mint a szemem fényére. Lassan nekikezdhetünk a végleges asztal kialakításához, úgy eltelt az idő.

Középen kapott helyet a torta, amire én felhelyeztem a számot, de meggyújtani természetesen később fogjuk. Az egyik oldalon a sós dolgok váltakoztak, pogácsa, chips, ropi perec, a másikon meg az édes, kisebb sütemények.

Az italokat a hűtőben hagytam, bár nincs annyira meleg, hogy felmelegedjen, de nem szeretném hogy arra kapjanak rá egyből, azt meg főleg nem, hogy keverjék.

-Szerintem felmegyek a szobámba készülődni, ha nem baj. –mondtam.

-Persze, menj csak.

Legszívesebben befeküdtem volna az ágyamba, és végig aludtam volna az egész estét. Csak azért megyek le, mert Janka megérdemli. Egyik meghívott sem érdekel, a lényeg, hogy ne csináljanak semmi rosszat. Már előre látom, hogy nem fogom jól érezni magam... valahogy előveszem a kedves énem, és túlélem.