Égő homokszem

49

-Gratulálok Janka! Mondtam én, hogy nem lesz ez olyan nehéz.

-Jó igen, az érettségi írásbeliken túl vagyok és ezektől féltem a legjobban. Viszont még ott van a szóbeli és felvételi.

-Simán megcsinálod. –kacsintottam rá.

Lement neki ez az őrület. Most pont a család összeült egy kis ebédre ennek örömére, és én sem hiányozhattam. Már felszabadultabbak voltunk mindannyian. Szokásosan tele ettem magam és alig bírtam felállni, mikor Janka felhívott a szobájába beszélgetni csak úgy négy szem közt, mint régen.

-Megkönnyebbültél igaz?

-Ah, ne is mond, mindjárt kidobom a matek könyvet az ablakon.

-Megnézném. –mosolyodtam el. -Most már foglalkozhatsz helyette más dolgokkal.

-Igen. Számomra fontosabb dolgokkal, amiket eddig nélkülöztem.

-Párkapcsolat?

-Hogy tudsz ennyire a közepébe találni?

-E körül forog az egész világ. Nem?

-De...

-Ez nem volt túl meggyőző.

-Azért van olyan mikor nem árt, ha egy kicsit megállunk.

-Igaz.

-Robi. Míg mindig szeretem. És ő is engem szeret.

-Akkor?

-Szeretném ha lassan szoknánk vissza egymáshoz. Tudod mikor az edzéseid kimaradnak nem bírsz annyit futni egyből, mint azelőtt.

-Értelek. Akkor jó edzést.

-Mióta vagy te ilyen ''edzés" párti?

-Baj?

-Nem, csak azt hittem, hogy neked Robi ilyen... hogy is mondjam, nem megfelelő edzőtárs.

-Az emberek változnak, nem? Szerintem kellő érzelmi változáson mentem keresztül az elmúlt hónapokban, és van olyan dolog, amit már más szemmel látok.

-Igen. Őszintén Tibi ez a változásod tetszik. Csak szokatlan.

Jankának tényleg nem szokásos kapcsolata volt ez elmúlt időben. Robival titkon tartották a kapcsolatot, de már ezt sem bírták sokáig, így szakembert kerestek fel. Egy pszichológust. Aki nem volt más, mint Dr. Dracsai Andrea. Ő azt ajánlotta, hogy bírják ki ezt a kis időt így, és ha enyhül minden, újból mehetnek az eddigiek a régi módon. Senki sem gondolta volna, hogy egy családban több nem szokásos kapcsolat is van...

-És a gyerekek az edzésen?

-Eddig jók. Viszont most fogok megpróbálni majd bekeményíteni.

-Azt hiszem, hogy neked az simán menni fog.

-Úgy legyen.

Jól eltelt az idő, én pedig készültem arra, hogy hazaindulok. Megvártam amíg a nagynéném csomagol egy kis kaját, ilyenkor mindig ezt szokta csinálni, majd elraktam, mikor anya szólt.

-Tibor képzeld leveled jött az iskolától.

-Komolyan?

-Igen. Az igazgató úr neve van rajta, azon kívül semmire nem tudok következtetni. Tessék. -nyújtotta át.

-Köszönöm. Majd otthon kibontom.

-Nincs mit.

Miért küldött nekem levelet a suli? Apával kapcsolatban már minden elrendeződött, azon kívül meg mi lenne? Főleg, hogy nemrég beszéltem igazgató úrral, akkor miért nem említette? Nagyon fura ez nekem.