𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

two

Natasha fekete pólóját megigazgatva magamon köszörültem meg a torkomat, kínosan és feszengve. A kanapén, vigyázban ültem, míg egyre több kérdő, kíváncsi szempár meredt rám.

-Szóval..  - lépett elém a szöszi. -Feketeholló? - kérdezte Thor. - Az olyan, mint a Feketeözvegy? - fordult körbe értetlenül.

-Nem - válaszoltunk többen egyszerre.

-Szóval akkor ugyan az, mint Wanda, csak lilában? - vakargatta a tarkóját, mire felnevettem.

-Lényegében igen. - mondta Kapitány letéve az újságot.

-Nem egészen - szóltam közbe. - Már nem.

-Hogy érted, hogy már nem? - fordult felém Kapitány.

-Pár éve rosszul sült ki a mágia használata - lépdelt felénk Strange, Én pedig unottan néztem fel rá. - Raven - biccentett.

-Strange - biccentettem.

-Ti ketten is ismeritek egymást? - kapkodta a fejét Thor.

-A botrány után Raven Strange-t kereste meg, hogy segítsen neki kordában tartani az...  - kezdte Natasha.

-Az erőmet. - bólintottam.

-De nem ment - találta ki Kapitány azonnal.

-Ó, dehogynem. - járkált Strange.

-Úgy döntöttem, nem használom többet, mindenféle gondok elkerülése végett. - biccentettem újra.

-És ekkor Strange elküldte Őt... Hozzám - mosolygott le rám Nat, mire felkuncogtam. - Strange tudta, hogy Raven az ereje nélkül nem fog boldogulni, hiszen akkor még mindig keresték. Az Én feladatom pedig az volt, hogy Ravennek megtanítsak ezt-azt - vont vállat.

-Mit? - kérdezte Stark a szemöldökét összehúzva.

-Mindent. - mondta ki Strange.

-Egy újabb özvegy? - kérdezte Thor, de közbe is szóltak.

-És azóta... - lépkedett felém Stark. - Nem is varázsoltál?

-Ez nem varázslat - ráztam a fejem.

-Nem az volt a kérdésem - kortyolt bele üdítőjébe.

-Nem. Azóta nem. Egészen.. Tegnapig.

-Wanda és Natasha összerakva?!? - pislogott nagyokat Thor. - Anyám.. Húzos csaj lehet - fordult körbe, mire egyszerre összenevettünk.

-És nem gondolod, hogy vissza kéne térned hozzá? - kérdezte leülve mellém Kapitány, mire kíváncsian vezettem barna szemeim az övébe. - Lehet, hasznodra válna. Nem kis dolog van a kezeid között.

-És pont ezért nem használom. Mert ez nem kis dolog. Ez tragédia - mondtam ki habozás nélkül.

-Attól függ, milyen szemszögből nézed - szólt közbe Thor. - Tegnap éjjel például egészen frappánsan kihúztad magad Clint csávájából.

-Haza hívom Víziót és Wandát.. - szólt Tony, ellökve magát a faltól.

-Ha Ravenre vadásznak, jobb, ha Wanda is itthon van - fejezte be Steve körbe nézve.

-Igazatok van - bólogatott Nat. - Mindenkinek. Raven egyszer már traumát élt át, viszont át tudná fordítani az erejét jobb célokra is - sétált a konyhába a vörös hajú. - De mi van, ha nem megy? - kérdezte egy bögrét elővéve.

-Itt van Strange. - közölte Kapitány egyszerűen.

-Nem olyan könnyű, mint azt képzeled - mondta Strange.

-A személyiségem miatt, vagy az erőm miatt? - fordultam felé cinikusan, Ő pedig egy unott grimaszt ejtve felém fordult Kapitány felé.

- Próbáltam. De Raven nem képes megbírkózni vele.

-Nem hiszem, hogy véletlenül áldották meg ezzel - szólt közbe Thor felkelve a fotelből. - Szerintem igen is megbírkózik vele.

-Nem ismered - szólt közbe Natasha. - Tényleg jobb, ha nem próbálgatjuk addig, amíg Ő nem akarja - lépett közénk, egy gőzölgő bögrét nyújtva felém.

-Köszönöm - néztem fel rá hálás szemekkel.

-Hollókám, minden esetre, ha kedved támad varázsolgatni ezt az és mindenféle menő dolgot csinálni a kezeiddel... - lépett elém Thor. - Csak szólj. - paskolta meg fejem búbját, majd a kanapét kikerülve hagyta el az épületet.

-Tudnám, ha akarnám - fordultam Steve felé, meggyőzően. - De nem akarom.

-Megértem. - mosolyodott el. - Ne aggódj Raven, biztonságban vagy - simította vállamra a kezeit. - Megvédünk, bármi legyen is.

-Köszönöm - néztem rá hálásan.

-Egy barátom jelenleg távol van tőlünk - nézet vissza rám. - A szobája a tied lehet.

-Igazán? - néztem körbe.

-Jobb, mint a kanapé - kacsintott rám Natasha, Strange pedig egyetértően bólintott. - Lehet, kicsit pasi szag lesz, de megszokod - vont vállat, majd hangosan összenevettünk.

Az üres házban bóklászva nézelődtem. Délelőtt volt, mindenki elment valahova, edzeni, vásárolni, mindenki talált magának programot. Stark szigorúan megtiltotta, hogy elhagyjam az épületet, amit egyrészről megértettem. Egy veszélyes cég vadászott rám, akik az összes lélegzetemet tudták. Kivéve most. Kivéve most, hogy egy olyan helyen vagyok, amire életükben nem gondoltak volna. Ha elmegyek, biztosan nyomot fognak és azonnal elkapnak, ami jelenleg senkinek sem hiányzott. A gondolataim Scottra terelődtek, aki mára már biztos nyugodtabb életet él, tudva, hog jobb helyen vagyok.

A zár kattanását hallva kaptam fel a fejem a konyhapulton ülve. Halk kacagást, majd ajtócsukódást véltem felfedezni, és egy férfi-női beszélgetésfoszlányt.

-Köszönöm, hogy eljöttél velem - hallottam a lány hangján, ahogy mosolyog.

-Bármikor örülnék, ha megismételhetnénk.

A léptek egyre közeledtek, míg Én a nyakamat nyújtogatva, kíváncsian vártam, hogy megjelenlenek, ám amint befordultak a konyhába, döbbenten torpantak meg, sőt, a lány kezeit felrántva készült erejével megsebesíteni engem, így döbbenten rántottam magam elé a kezeimet.

-Hé! - kiáltottam fel döbbenten.

-Raven? - kérdezte a fickó azonnal.

-Mi? - kérdezte - ezek szerint Wanda - leengedve a kezeit. - Ismered?

-Wanda? - szálltam le a pultról feldobódva. - És Vízió.

-Raven - biccentett mosolyogva Vízió.

-Várj, az a Raven? - kérdezte Wanda a fejét kapkodva, kivirulva, majd azonnal a nyakamba is ugrott. - Úgy sajnálom!

-Stark hívott minket - közölte Vízió nyugodt, még is kimért hangon. - Azt mondta, bajban lehettek.

-Megtaláltak minket - ráztam a fejem, elengedve Wandát. - És keresnek. Tudnak rólad - mondtam Wandának.

-Nem gond - rázta a fejét. - Biztonságban vagyunk. - mosolygott rám.

A serpenyő tartalmát megkeverve ragadtam meg a borsot. Wanda a pulton üldögélve dúdolgatott, Vízió pedig az újságot olvasgatva ült az asztalnál. Az ebéd éppen készült, már csak az utolsó simításokat végeztem, amikor az ajtó nyitódása hallatszódott. 

-Raven! - szántotta fel a csendet Steve érces, komoly hangja. - Wandáék nem sokára ide érnek. Te jól vagy? - sietett a konyhába, ám megtorpant. -Ó.

-Kapitány - biccentett egy huncut mosollyal Wanda, Én pedig szórakozottan pördültem meg a serpenyővel a kezemben.