𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S4 - Atomok.

- Mi történt? - kaptam fel Barnes pulcsiát, kipattanva az ágyból, míg a férfi az arcát dörzsölgetve jött utánam.

-Thanos támad! - ragadta meg a vállam Stark, a háttérben pedig Kapitány kopogott be Wandáék szobájába.

-Mi az, hogy támad? - kérdezte Bucky feszülten.

-A köveket akarja. Újra csettinteni akar - tolta félre Strange Starkot, aki tovább rohanva ébresztette a többieket is.

-Nem vittük vissza a köveket? - kérdeztem döbbenten, mire Strange a szemöldökét ráncolva fordult körbe, Stark pedig megdörzsölve a homlokát hajtotta le a fejét.

-Ami azt illeti... Nem.

-Ó, Istenem! - morrantam a playboy-ra dühösen, kikerülve Őket, leszaladva a lépcsőn.

-Srácok... - állt meg Scott a nappali ablakai előtt. - Azt hiszem... elkéstünk. - mondta döbbenten, Starkék pedig azonnal lerohanva a lépcsőn néztek szembe Thanossal. 

Thanossal, akinek kesztyűjében bent pihentek a kövek. 

-Ne, ne, ne, ne... - indult ki Stark azonnal, Én pedig utána eredve vakartam le magamról Bucky szorító karjait. 

-Raven! - kiáltott utánam erélyesen Barnes, azonnal megragadva a csuklómat. 

-Engedj! - erősködtem. 

-Meg fog ölni! - szorított magához, mellettem pedig azonnal rohantak ki a többiek, megrohanva Thanost. 

-Barnes, engedj! - kiáltottam rá dühösen, míg Wanda ijedten kilépve a szobából nézett körbe. 

-Srácok, ne veszekedj... - kezdte Wanda. 

Aztán egy óriási robbanás, mi pedig döbbenten zuhantunk a földre. 

Thanos újra csettintett. 

-Ne! - könyököltem fel azonnal, ám Barnes riadtan nézett szemeimbe. 

-Raven... - kezdte. 

-Szeretlek - ragadtam meg az arcát, s magamhoz rántva próbáltam megcsókolni Őt, ám szépen lassan minden elsötétült körülöttem. 

BUCKY BARNES SZEMSZÖGE

-Raven... - kezdtem azonnal óriási gombóccal a torkomban, megragadva derekát. Tudtam, hogy ugyan az lesz, mint öt évvel ezelőtt. Sajnálattal néztem a kétségbe esett, szinte már szét esett lány ijedten csillogó szemeibe. 

-Szeretlek - rántott magához, ám aztán a lány hirtelen a semmivé lett. 

-Ne... - kezdtem döbbenten. 

-Ne! - borult térdre előttem Wanda, döbbenten. - Ne, ne, ne, ne! -nézett fel a szemeimbe döbbenten. 

- Mond, hogy nem... - néztem ki azonnal. - Raven! - kiabáltam hangosan. -Hasselhoff, ez nem vicces! - álltam fel a padlóról azonnal, körbefordulva. - Raven, kérlek! - kiabáltam. 

-Bucky... - kezdte Wanda szipogva mögöttem. - Attól tartok, Thanos csettintett. 

-Nem - ráztam a fejem hitetlenül felnevetve. - Lehetetlen. Nem létezik - indultam az ajtó felé. 

-Bucky - kezdte. 

-Egy frászt! - kiáltottam rá dühösen. - Nekem kell eltűnnöm, nem neki. Ez az én sorsom! Raven.. Raven nem.. - kezdtem. - Rám hat a csettintés, nem Ravenre! - rántottam ki az ajtót, kisietve. 

Mindegy volt. Mindenki itt volt, aki az előző csettintéskor eltűnt. És mindenki elbukott, aki az előzőt túlélte. 

- Mr. Barnes - fordult felém a kölyök azonnal, mire döbbenten meredtem rá. -Sajnálom, nem tudtam megállítani, Én próbáltam, de egyszerűen... - hebegte kéttségbe esetten Peter, az ujjait tördelve. 

-Parker, hé - ragadtam meg a vállát azonnal. - Nem a te hibád. 

-De Raven... - kezdte hebegve. 

- Raven visszajön - néztem mélyen a szemébe. 

- Sajnálom, de azt kell mondjam, hogy tévedsz - hallottam Dr. Strange hangját mögülem. 

-Raven visszajön - fordultam meg azonnal. - Nem nyugszok addig, amíg nem. 

-Bucky - lépett ellém Sam, míg Én dühösen csillogó szemekkel néztem rá. - Nem tudunk mit tenni. 

-De, tudunk - szólt fel Parker zavartan. 

-Még pedig? - kérdezte Sam. 

-Visszavesszük a köveket. 

-Nem tehetjük - rázta a fejét Sam. - A világ így is eléggé össze van már zavarodva...

-Na ezt nem - ragadtam meg Sam vállát. - Visszahozzuk őket. Most. 

-Nem tehetjük - mondta újra. 

-Nem érdekel -mondtam. - Visszahozzuk Őket. Visszahozzuk Rav... - mondtam idegesen remegő hangon. 

-A többiek téged nem érdekelnek, James. Téged Raven érdekel - szólt közbe Strange. 

Ideges szemekkel néztem végig rajtuk. 

-Semmit nem teszünk? Hagyjuk, hogy... - kezdtem. 

- Scott! - hallatszódott ki a házból Hope kéttségbeesett kiabálása. 

Újra körbe nézve vettem tudomásul döbbenten, kirobbanó méreggel a mellkasomban, hogy Ők bizony nem fognak tovább harcolni. Senki. Parker egyedül nem teheti, a többiek pedig megfutamodtak.