𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Vég.

A kanapé mögött heverve szorítottam ökölbe kezeimet a fájdalomtól, könnyeimmel küszködve.

-Nem teheted ezt! - kapkodta a levegőt Thor.

-Dehogynem - hallatszódott a fekete hajú hangja, Én pedig feltérdelve támaszkodtam meg, orrom vérét törölgetve.

-Hagyd Őt - szóltam azonnal. - Hagyd Thort.

-Raven - szólt azonnal a szőke, döbbenten.

-Veled megyek - suttogtam remegő kezekkel, Loki pedig meglepetten fordult felém.

-Igazán? - kérdezte összetéve tenyereit. - Felettébb megtisztelő.

Miután Thor bejelentette még a konyhában, hogy Loki újra kiszabadult és felénk tart, azonnal készülődni kezdtünk. Ketten voltunk, semmi esélyünk nem volt, de elhatároztuk, hogy szembeszállunk vele, bármit is akar. Csak.. Nem a bázison.

De ez a terv is kudarcba torkollott.

-Miért jöttél? - kérdeztem vészjóslóan felemelve kezeimet, a lila fény pedig azonnal felvillant.

-Érted - rántotta ki késeit a fekete hajú férfi, azonnal támadást indítva ellenem, vagy is ellenünk.

Most pedig, Ő állt nyerésre és... Thor ziláltan próbálta összeszedni magát és Én is.

-Veled megyek, Loki - ismételtem meg.

-Nem, nem mész - tiltakozott Thor azonnal felkelve a földről, ám Loki újra a szőke Istenségbe mélyesztette tőrjét, így Ő fájdalmasan felkiáltva rogyott térdre azonnal.

-Sajnálom, Testvérem - mondta a férfi.

-Választhatod, a másik utat, fivérem! - nyögte Thor. - Lehetsz még...

-Az árnyékod? - kiáltott rá fájdalmasan, míg Én odakúszva szorítottam el Thor sebét. - A francokat, Thor. Kiszabadulok végre. A saját életemet fogom élni! - kiabált, Én pedig könnyes szemekkel néztem fel rá.

-Szörnyeteg - suttogtam remegő hangon.

-Attól függ, melyik szempontból nézed - ragadta meg a felkaromat elrántva. - Nem élted át azt, amit Én - nézett mélyen a szemembe.

-Sajnálom, borzalmasan fájdalmas emlék lehet - nyögtem ki Őt idézve, szemei pedig azonnal kikerekedtek, de Én elméjét megbabonázva értem el, hogy minden egyes szenvedése újra eszébe jusson, majd miután elengedett, felkiáltva zuhantam a padlóra újra.

-Thor - húztam oda magam. - Hé, szöszi - fogtam le a sebet zokogva. - Válaszolj! - rángattam a vállát.

-Meghalt? -kérdezte döbbenten, a kezemet megragadva.

-Nem, nem, Én elkábítottam - szipogtam. - Mennünk kell, Thor, gyere!

-Nem.. Nem tudok - szorította meg a kezem.

-De menni fog, gyerünk! - kapartam fel magam a földről. - Asgardon várnak ránk, Thor! - nyújtottam a jobb kezem. - Kérlek!

-Raven...

-Nem megyek el nélküled! - próbáltam meg felhúzni a férfit, aki fájdalmasan felkiálltva állt talpra.

-Meddig lesz kiütve? - nézett hátra.

-Remélem elég sokáig - mondtam, majs hagyva hogy a férfi rám támaszkodjon - botorkáltam ki az épületből.

-A pöröly - szólt csalódottan.

-Nem lesz baja, úgy sem tudja senki felemelni - szipogtam, megtörölve arcomat.

A fehér havat azonnal belepte a vörös vér, így nem volt nehéz kitalálni, merre is mentünk.

ASGARD

-Hé! - kiáltottam fel rekedtes hangon, így azonnal többen is egyszerre rohantak hozzánk. - Nagyon sok vért vesztett, sok a sebesülés - mondtam a fekete férfinek, aki azonnal intve a többieknek intézte el, hogy Thort elvigyék másodpercek alatt.

-Maga jól van? - kezdte.

-Tessék? - kaptam fel a fejem komótosan, szédülve.

-Jól van? - fogta meg a vállamat, Én pedig hevesen megrázva a fejemet tűrtem el hajamat.

-Nem, ami azt illeti, leülnék egy percre, ha nem gond - kapaszkodtam meg a férfi kezében, aki azonnal egy ülőhelyhez kísért. - Uram... - kezdtem.

-Heimdall - javított ki azonnal. - Heimdall vagyok.

-Heimdall... Thor rendbe jön, ugye? - kérdeztem, hevesen kapkodva a levegőt.

-Loki volt az, igazam van? - ült le mellém, Én pedig bólogatva tördeltem ujjaimat azonnal. - Csak nem lehet olyan sú...

-De... De az volt - szipogtam. - Én... Értem jött. Megint - tettem hozzá. - Engem akar.

-Loki Uralmat akar - mondta. - Nem magát, vagy Thort. Hanem azt, hogy Ő legyen a világ középpontjában - simította meg a vállamat, Én pedig tenyereimbe temetve arcomat zokogtam fel újra.

A sötét csillagos eget nézve fűztem össze kezeimet mellkasom előtt. Thor még most sem kelt fel, bár nem csodálom, ennyi szúrt seb után és harc után. Heimdall engem délután ellátott, szállást adott és az összes kívánságomat figyelte, de elküldtem, hogy maradjon Thor mellett nehogy a végén még... Hát, a végén még... Rossz vége legyen a dolgoknak.

Az ablakot kicsit kinyitva vettem egy mély levegőt. A hideg friss levegő jól esett, Asgardon pedig csendesek voltak éjjel az utcák. Azon gondolkodtam, még is hogy mondom el Tonynak a történteket, még is mivel magyarázom ki, hogy mi történt...

-Hölgyem? - hallatszódott Heimdall hangja.

-Heimdall! - vidultam fel azonnal, aggódóan. - Hogy van Thor? - siettem hozzá azonnal. - Mondja, ugye minden rendben? - kérdeztem hevesen.

-Nyugalom, csak nyugalom. Minden a legnagyobb rendben - biccentett. - Thor jobb állapotban van. Nem a legjobb, de... Jobb. Sokkal jobb.

-Hála az Égnek - temettem arcom tenyereimbe. - Oh, Istenem, úgy aggódtam.

-Minden rendben lesz - simította meg a vállamat. - Ügyesek voltak ma.

-De nem elég ügyesek - suttogtam, visszasétálva az ablakhoz.

-Ugyan kérem - kezdte. - Mindegy is. És maga hogy van, Raven? - kérdezte, nekem pedig azonnal megállt az ereimben a vér.

-Tessék? - kérdeztem a szemöldökeimet ráncolva.

-Hogy van, Raven? - lépett hozzám, megfogva a vállamat.

-Heimdall - kezdtem ijedten.

-Igen?

-Én sosem mutatkoztam be Önnek - mondtam ki.

-Ah, igaz is. Az Én hibám - vigyorodott el, majd azonnal egy éles fájdalmat éreztem hasamban, így döbbenten odakapva a kezemet néztem le, a vér pedig azonnal ömleni kezdett.

-Loki - suttogtam remegő hangon a vállába markolva a fájdalomtól, a bennem tétlenkedő tőrt megpillantva, a férfi pedig megforgatva bennem azt érte el, hogy élettelenül térdre rogyjak.

MÁSODIK ÉVAD - VÉGE.

HARMADIK ÉVAD - l o a d i n g...