WAKANDA
A szemüvegemet levéve néztem ki a helikopter ablakán.
-Későn jöttünk -mondtam ki rezzenéstelenül.
Az óriási zöld füves részt Wakanda katonái, A Bosszúállók és mindenféle idegen lények lepték be.
-Egyelőre annak örülök, hogy megtaláltalak - mondta Strange.
-Nem tudtam, hogy tudsz helikoptert vezetni - néztem rá.
-Szükségük van rád, Raven - szólt rám ércesen.
-Nem harcolok, Strange.
-Barnes odalent van - mondta. -Meg akarják ölni.
-Tessék? - kérdeztem döbbenten, odakapva a fejemet, keresve a fém kezű férfit szemeimmel.
- Fegyverek mögötted, ha az erődet választod, pedig szívesen kiraklak - mondta azonnal, Én pedig hátranyúlva ragadtam meg a gépfegyvert azonnal. - Okos választás - mondta, Én pedig a helikopter ajtaját felrántva hagytam, hogy ereimben szétterjedjen a düh, agyamat elöntse a sötét köd, s a fegyvert kibiztosítva nyitottam tüzet azonnal.
Rég volt kezeim közt fegyver, talán utoljára mikor még a Hydra tartott fogva. De azóta sok dolog történt. Loki meghalt. Thanos támad. Az élet tönkrement.
Újratöltve a fegyvert indítottam újra tüzet, majd miután az összes töltényem elfogyott, kicsatolva az övemet dobtam le a fegyvert.
-Mit csinálsz? - meredt rám döbbenten Strange.
-Megyek - szálltam ki az ülésből.
-Raven, megőrültél? Gyere vissza, azonnal! Ki ne merj ugo... - kezdett el üvölteni, de Én a helikopterből kiugorva hunytam le szemeimet.
Talán most azt gondolod, túlságosan elszabadult a pokol. De tudod mit? Igazad van. Egyetlen cél hajtott - Thanos megölése. Egy cél, megannyi ember számára. Hogy Thanos halott legyen. Hogy megbosszuljuk mind azt, amit eddig tett. Mindent. Loki halála megrázott mindenkit. A többi pedig már csak hab volt az amúgy elég elrontott tortánkon.
Erőm segítségével biztonságos földetérést biztosítottam magamnak - majd vérben forgó szemekkel indultam meg heves pulzussal, dühvel megtelve James Buchanan Barnes felé, aki fegyverével próbálta pusztítani köré gyülemlő ellenségeinket. Aztán, a lila fény felvillant, Én pedig erőm segítségével takarítottam el a mocskot Barnes körül, ezzel együtt az összes lényt, mely megpróbálta megölni. Döbbenten akadt meg, lenézve a két méteres körzetben eldőlő szörny szerűségekre, míg Én próbáltam mérgemet visszafojtani. Döbbenten fordult meg, majd meredt rám, mint aki nem is hisz szemének.
- Raven - szakadt ki belőle.
-Buck - sűrítettem meg lépteimet.
-Neked világít a szemed - meredt rám döbbenten.
-Tessék?
-Lila a szemed! Clintnek igaza volt! - mosolyodott el szórakozottan, Én pedig megkönnyebbülten vetődtem karjaiba.
-Oh istenem, hiányoztál! - szakadt ki belőlem, szorosan átölelve, Ő pedig mit sem habozva csókolt meg.
-Hé, ha nem zavarna, éppen az életünkért küzdünk! - szólt elvigyorodva Feketpárduc.
-Elnézést - szakadtam el azonnal. - Már megyek is.
-Hé - ragadta meg a kezem Barnes szigorúan. -Vigyázz magadra.
-Te is - meredtem rá, elrántva csuklómat. -Ne halj meg.
-Nem terveztem - villantott egy félmosolyt, Én pedig erőm segítségével reppentem fel azonnal, körbenézve a terepen, majd azonnal szálltam is le, kisegítve a Wakandai harcoló katonákat.
Hosszú, fárasztó harcnak néztünk elébe, hiába fogytak ellenségeink, mindig jöttek újabbak. Hol nyerésre álltunk, hol vesztésre, hol veszélyben voltunk, hol taroltunk - mint például...
Orromhoz kapva a kezemet görnyedtem össze fájdalmasan felnyögve.
- Ennyi. Vége - mondta unottan felém lépkedve. -Meghalsz.
-Rohadj meg - dünnyögtem összekaparva magam.
-Nem is tudom, melyik lenne rosszabb, ha a barátod végig nézné, vagy úgy, hogy tudja, nem segíthetett rajtad? - ragadta meg hajamat, így fájdalmasan felkiáltva néztem szemeibe.
-Hagyd ki ebből - vigyorodtam el azonnal gúnyosan.
- Véged, Te haszontalan, agy mosott Hydra katona - hajolt közelebb hozzám, Én pedig megpróbálva erőmet használni szipogtam egyet, ám azonnal csattant is arcomon erős keze, így elfojtva sikkantásom borultam újra a földre. Aztán, Ő utánam. Csak, Ő holtan.
-Jól vagy? - bukott térdre azonnal Bucky, megragadva arcomat, ölébe húzva. - Raven?
- Istenem, mikor lesz már vége - markoltam fém karjába.
-Menj az épületbe. Neked ennyi bőven elé...
-Nem - kapartam fel magam azonnal.
-Raven - segített fel, ám Én félkézzel, erőm segítségével kapcsoltam le két ránk vadászó lényt.
-Jól vagyok - mondtam.
-Tessék - nyomta a kezembe fegyverét, majd hátáról levéve a másikat nézett rám. -Azt hiszem, sok megbeszélni valónk lesz.
-Minden bizonnyal - biccentettem otthagyva, lépteimet megsűrítve a harcoló Natasha felé, ki éppen Thanos egy gyermekével harcolt, és térden csúszva nyitottam tüzet azonnal, megölve a kék hajú nőt, ki holtan borult a szőke rövid hajú barátnőmre.
-Ez undorító - nyöszörgött felkönyökölve, Én pedig boldogan segítettem fel.
-Új a hajad - mondtam.
-Igen. Milyen?
-Csinos vagy. Bruce ha meglátja... - vigyorodtam, újratöltve a fegyvert, de ekkor az ég besötétült, s mennydörgések sokasága zavarta meg a harcot.
-Most jön a kedvenc részem - nézett fel Steve az égre lihegve, még is mosolyogva. És mindenki tudta, hogy mi jön. Vagy is, hogy kicsoda.
Thor Odinson.
YOU ARE READING
𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟
Random𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟 "...Én pedig a kezeimet leengedve testem mellé varázsoltam egy őszinte mosolyt az arcomra. -Rég láttalak, hollókám - mosolyodott el Nat is, Én pedig felszabadultan öleltem át nevetve. - Egy ideje nem hallan...