𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S3 - Szomorú Búcsú

A zuhanyt megengedve söpörtem hátra vizes hajamat azonnal. A gondolataim ezerrel Bucky körül cikáztak. És körülöttem. Nem tudtam, hogy mikor beszél belőle a trauma, amit a Hydra miatt élt át, vagy mikor... Mikor tudta, mit akart.

Nem szeret?

Nem akar?

Úgy érzi, csak árt nekem?

Segítségre van szüksége?

Hagyjam?

Mit csináljak?

A sampont kinyomva a tenyerembe vettem egy mély levegőt... Amikor az ajtó kinyílt.

-Raven? - hallatszódott a szőke Istenség hangja.

-Thor, éppen zuhanyzok - húztam össze magam.

Istenem áldja azt aki kitalálta a zuhanyfüggönyt.

Be volt húzva a zuhanykabinon lógó textil, ám még így is feszengve mostam ki sampont hajamból.

-Tudom, csak el akartam köszönni - mondta.

-Mi? - akadtam meg azonnal, majd felé fordultam, bár Ő ezt nem láthatta. - Hova mész? - kérdeztem döbbenten, kikukucskálva, a férfi pedig szorosan összeszorított szemekkel állt előttem. - Kinyithatod a szemed!

-De meztelen vagy! Jó ég, Barnes meg fog ölni - mormogta.

-Miatta nem kell aggódnod már nem érdeklem - mondtam. - Thor, hova mész?

-Hát.. El.

-Én azt értem! - szitkozódtam. - Az istenit, adj egy törölközőt. - hajoltam vissza, majd utoljára kiöblítve hajamból a maradék sampont, zártam el a csapot.

-Melyiket?

-Mindegy. Az enyém ott van felakasztva.

-Meg van! - ragadta meg, majd egy kéz nyúlt be a függöny mellett, kezében egy... Sötétkék törölközővel.

-Ez a tied - mondtam.

-Nem is - hazudott.

-Rá van hímezve, hogy Thor - tekertem magam köré a törölközőt, elrántva a függönyt.

-Hehe, tudom - vigyorgott, Én pedig felháborodottan léptem ki a fürdőkádból, így Ő riadtan felsikítva fordult el.

-Hülye! - csíptem belé. - Nem kell elfordulnod!

-De Barnes kibelez!

-A francba, nem izgatja, mi van velem, Thor! - ütöttem meg idegesen. - Ne tereld a témát, hová mész? - kérdeztem.

-Én.. - fordult meg, majd haját eltűrve vett egy mély levegőt. - Visszamegyek Asgardba. Lokival - biccentett feszülten.

-Dehát ez jó! - mosolyogtam rá boldogan. - Mindig vissza akartál menni. Ott a helyed, szöszi - vigyorogtam. - Jó uralkodó vagy.

-Raven - szólt közbe, fájóan lesütve szemeit. - Nem jövök vissza.

-Micsoda? - hallgattam el azonnal, döbbenten nézve szemeibe, de Ő kerülte a szemkontaktust.

-Nem jövök vissza - mondta ki újra. - Én.. Nem akarok vissza jönni - tette hozzá halkan. - És nem fogok.

-Dehát... - kezdtem csalódottan.

-Ne haragudj.

-Ugyan, ez a Te életed és a Te döntésed - nyeltem egy nagyot, megpróbálva visszafojtani könnyeimet. - Soha nem jössz vissza? Egyszer sem?