𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S4 - Fakó Mindennapok.

5 ÉV MÚLVA

A tálcát felkapva néztem körbe, kinek is vihetem a kért kávét.

-Az ötös asztal - mondta barátnőm. - Kifejezetten téged kért - mondta a szőke, Én pedig meglepetten biccentettem. 

-Köszönöm, intézem is - mosolyodtam el, majd a pult mögül kisietve indultam meg az ötös asztal felé. Aztán, meg is torpantam. - Na ne - vigyorodtam el. -Mindenhol megtaláltok? - raktam le a két bögrét, s hitetlenül mosolyogtam a rám vigyorgó szőke szuperkatonára és a vörös kémre. - Natasha, Steve - biccentettem. 

-Raven - szorította meg a kezem Natasha mosolyogva, Én pedig nevetve öleltem át azonnal. 

-Hiányoztatok! - mondtam őszintén. 

-Bármikor meglátogathattál volna minket - mondta Steve. 

-Tudom, tudom, ne haragudjatok! - öleltem át szorosan az izmos férfit, egy puszit nyomva arcára. - Hogy vagytok? - húztam magam alá egy széket. - Minden rendben? - kérdeztem boldogan. 

-Ami azt illeti, nincs - mondta ki Natasha azonnal. -Szükségünk van rád. 

-Hűha, nem kertelsz - dőltem hátra, egyenesen Stevere nézve, aki vállat vonva hunyta le szemeit. - Mi történt? 

-Van esély, hogy visszahozzuk a többieket - mondta Natasha. 

-Tessék? - fagytam le azonnal. 

- Jól hallottad - mosolygott bíztatóan a férfi. 

-Nem.. Nem értem - harapdáltam szám szélét. -Micsoda? A többieket? 

-Úgy van - mondta Steve mosolyogva. 

-Strange? Parker? Sam..? - kérdeztem félve. 

-És Bucky - mondta Natasha. 

A név hallatán azonnal óriásit dobbant a szívem. Olyan mélyre eltemettem Őt, s az emlékeket.. Olyan rég hallottam a nevét, hogy azonnal az egekbe ugrott a pulzusom. 

-Nem... Nem hiszem el - nevettem fel azonnal hitetlenül. 

-Van egy tervünk - mondta Steve. 

-De veszélyes - szólt közbe Nat, Én pedig ijedten kapkodtam a tekintetem közöttük. 

-Van egy mód, hogy visszamehessünk az időben a kövekért - mondta Steve. - Rizikós, de megéri. Teszteltük Scotton - tette hozzá. 

-Scott a városban van? - háborodtam fel, és éreztem ahogy szívem kissé megreped. - Scott él!? - kaptam a szám elé a kezem. - És nem keresett...

-Raven, nem ez a lényeg - mondta azonnal Steve. -Visszamehetünk az időben! 

-Nem - ráztam a fejem azonnal. - Veszélyes. Lehetetlen - néztem rájuk. 

-Mintha csak Starkot hallanám - mosolygott Natasha a bögrébe kortyolva. -Ő is ugyanezt mondta, de már... Rá jött, hogy téved. 

-Stark sosem ismerné be, hogy tévedett - ráztam a fejem. 

-Pedig megtörtént. 

-Sajnálom, nem segíthetek - mondtam azonnal, felállva, ám Steve megragadta a karomat és rántott is vissza a székre. 

-Tessék? - kérdezte döbbenten. -Dehogynem! 

-Rogers! - szóltam rá. 

-Elmennénk a kövekért - mondta Natasha, közbe szólva. - Csettintünk, majd vissza is visszük a köveket - mondta. -Így megmenekülnek az emberek, de...

-Az idősíkokba bezavartok vele - tiltakoztam. 

-Visszavisszük Őket - mondta Steve. - Már meg van a terv. Már csak Te kellesz. -mondta megszorítva a vállam. 

-Miért Én? - vontam fel a szemöldököm. 

-Mindenki ott van - mondta Nat.  -Nebula. Clint. Thor, Scott, Stark... - sorolta. - És Bruce is. 

-Hát akkor? - kérdeztem. 

- Kellesz nekünk - mondta Steve. 

-Sajnálom, de... - kezdtem, majd megráztam a fejem. - Nem. Nem megyek - mondtam. - Nekem.. Nekem már van életem. Ez - mutattam körbe a kávézóban. - Ez az életem. Már nem csinálok ilyeneket. 

-Dehát... 

-Már hétköznapi az életem ami már nem erről szól, Steve. Már nem harcolok. Nem használom az erőm, nem foglalkozok ilyenekkel, nem érdekel... - soroltam. 

-Mond, neked tényleg nem hiányzik? - kérdezte Natasha döbbenten. - Esélyed lenne, hogy Bucky... Hogy léphettél tovább ilyen egyszerűen?! - kérdezte hevesen. 

-Nat, hagyd ki ebből Buckyt - mondta Steve azonnal. 

-Nem segíthetek - vágtam közbe azonnal. - Sajnálom. Én már nem azt az életet élem. - álltam fel. -Bármikor szívesen látlak titeket, de ha ezzel kapcsolatban kerestek... - toltam be a széket, felkapva a tálcát. - Inkább ne is gyertek - hagytam ott Őket, előtúrva zsebemből a füzetet, felvéve egy rendelést, míg Ők hitetlenül néztek utánam. 

Aznap este zokogva csaptam fel lakásomban a lámpát, éjjel háromkor. Újra a szuperkatonával álmodtam, újra ugyanazt.. Hogy minden rendben, egészségesek vagyunk, együtt élünk, minden probléma nélkül... Megházasodtunk, családot tervezünk... És a legfőbb, hogy boldogok vagyunk. Együtt.