𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S3 - Fenomenális Ötlet

A kék szemű férfi haját simogatva  hagyva, hogy jég hideg kezeivel átöleljen, mosolyogtam. Hajnali kettő körül lehetett, Barnes nem aludt, de mentségére szóljon, hogy Én sem. Strange rá vett, hogy még se robbantsunk Stark nélkül. Apropó, Stark. Elvileg nemsokára haza jönnek, a férfi éppen Pepper újra csábításán dolgozik, mivel megjött az esze. Várom már hogy haza érjenek, ki akarom faggatni őket mindenről. Főleg Starkot, hogy még is mit képzel magáról. Clint, Natasha és Steve csak... Üdülnek. Wanda és Vízió is nemsoká haza érnek, Ők kifejezetten nyaralás célszóval "tűntek" el. Persze nem szó szerint, a boldog pár szeretettel osztotta meg fotóit európai körútjukról, aminek minden egyes látott pillanatát imádtam. Alig vártam már, hogy haza érjenek, mindkettejük hiányzott már, és persze az is, hogy Wandával egy jó csajos, lelkifröccsöt tartsak és kibeszélhessem problémáimat magamból. 

Lehunyva a szemeimet piszkáltam tovább Barnes haját, aki csak csendben, egyenletesen véve a levegőt gondolkodott. Nem akartam bele olvasni fejébe, úgy gondoltam elmondja, ha baj van. Nyugodt arckifejezése volt, néha megköszörülte torkát, néhol el-el mosolyodott, csak úgy mint Én. Néhol megvizslatott, csak úgy, mint Én Őt. 

Gondolataim tovább terelődtek Scottra, akit megint csak évezredekkel ezelőtt láttam utoljára. Ő volt a legjobb barátom a kezdetektől fogva, most még is... Mára már alig beszélünk. Annyira hiányzik!

Aztán, tovább gondolkodtam. A barátaimon, az életemen, Buckyn, mindenkin.. És végül, de nem utolsó sorban, a szőke istenség és fivére ugrott be, és megfeszültem. Olyan elkeserítő volt a tény, hogy talán sosem látom Őket többet, hogy ez azonnal bélyeget nyomott rám. Hiányzott Thor, imádtam a srácot, nagyon a szívemhez nőtt. 

Az elrontott, borús hangulatomat Bucky azonnal észlelte. 

-Raven?

-Hm?

-Mi a baj? - köszörülte meg torkát, felemelve fejét.

-Semmi, semmi... - ráztam a fejem azonnal, Ő pedig aggódóan fürkészte arcomat.

-Hé - könyökölt fel elengedve, testemen pedig azonnal átjárt a hideg.

-Tényleg. Semmiség - legyintettem.

-Látom - fogta meg fém kezeivel arcomat, ami miatt átjárt rajtam a hideg, így azonnal elkapta tőlem. - Ne haragudj...

Azonnal átkarolva a férfit öleltem magamhoz, egy puszit nyomva arcára. Mélyen beszívva a férfi illatát öleltem szorosan míg Ő óvatosan megsimítva hátamat nyugtatgatott.

-Ne kérj bocsánatot, kérlek - szóltam.

-Ha ez boldoggá tesz... - dünnyögte, Én pedig egy sóhajt kieresztve engedtem el.

-Hiányzik Thor. És Scott - mondtam.

-Oh - mondta. - Ez... - tanakodott.

-Nem Barnes, nem úgy - feküdtem el, Ő pedig felkönyökölve nézett le rám. - Mint a legjobb barátaim. Már egyikőjük sincs itt.

-Nem haltak meg - ráncolta a szemöldökét.

-Tudom, de akkor is. - bólintottam. - Neked még egyszer sem hiányzott Steve úgy igazán? - néztem fel rá.

-De igen.

-Hát akkor? - tűrtem el a hajam, betakarózva.

-Ilyenkor tudod mit csinálok? - vonta fel a szemöldökét. - Megyek és beszélek vele - nézett rám értetlenül.

-Köszi, hogyan menjek el Asgardba? Szia Thor, miújság? Ideteleportáltam!!

-Tudod Holló van egy imádott ismerősöd akit úgy hívnak Strange. - mondta, mire elhallgattam.

-Oh.

-Na ugye - feküdt el mellettem. - Meg is van oldva.

-Köszönöm - vigyorodtam el.

-Semmiség, de most már ne stresszelj mert megőrülök Tőled.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - fordultam felé azonnal átölelve, vigyorogva, Ő pedig meglepetten csitítgatott.

A gofrit feltálalva töröltem meg a kezemet, majd erőm segítségével táskámat megragadva siettem a bejárati ajtó felé, mobilom után túrva,  másik kezemmel a kilincs után nyúlva, ám amikor nyitottam az ajtót, automatikusan valami vissza is lökte. Vagy is, valaki. A fém kezet megpillantva ugrottam egyet, döbbenten a mellkasomhoz kapva.

-Hova, hova? - hallatszódott Barnes érces hangja.

-Jesszusom, Te mikor jöttél ide? - kérdeztem döbbenten, kiengedve az eddig benttartott levegőt. - A francba veled ne csináld ezt, szívrohamot kaptam! - csíptem a vállába, ám Ő azonnal megragadta a kezem és közelebb rántott magához. Elhallgatva pislogtam nagyokat.

-Hova mész? - kérdezte újra, elsimítva hajamat, Én pedig zavartan nyeltem egy nagyot.

-Scott - böktem ki.

-Vigyázz magadra - mondta, Én pedig hevesen bólogatva néztem szemeibe.

Aztán, Barnes megragadta az arcomat és megcsókolt.