𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S3 - Loki

Csillagos ég. Ó az éjjeli gyönyör, a csillagok ragyogása mindig mennyire fel tud dobni. Kivéve most.

A könnyeimet törölgetve dőltem az ablaknak, ujjaimat törögetve. Végig Barnes járt a fejemben, az eltűnése, hogy elvitték, hogy megtalálták és... Hogy mi lehet vele.

A Hydra lett volna? Starkék bosszúból, amiért eljöttünk? Egy titkos Japán cég? Steve?

A függönyt behúzva fújtam ki a mélyen beszívott levegőt. Meg kellett volna nyugodnom, de valahogy sehogy sem ment. Annyira aggódtam, Bucky jelenleg élete egyik legrosszabb időszakát éli. És most...

Lassan megfordulva indultam meg az ágy felé, ám azonnal halálra is rémülve ugrottam egyet, míg szívem teljesen kihagyott egy ütemet, erőm pedig azonnal utat tört magának és a lila fény automatikusan betöltötte a szobát.

-Loki - suttogtam, az ijedtség pedig átcsörgedezett dühbe, és azonnal megindulva felé néztem rá mérgesen villogó szemekkel.

-Raven, pardon - ragadta meg a vállamat.

-Mit keresel itt? - löktem le azonnal magamról kezeit.

-Hallgass meg, mielőtt még a düh kezel Téged - emelte fel védekezően kezeit, még is kifinomultan.

-Bármikor meglátlak seperc alatt... - kezdtem.

-Most Én beszélek! - szólt közbe.

-Komolyan azt hiszed, érdekel? - meredtem rá dühösen.

-Raven, segíteni jöttem - fogta meg felkarjaimat. - Tudom, hol van Barnes. - bökte ki végre, Én pedig döbbenten meredtem rá, a fény pedig kihunyt.

-Hogy találtál meg? - kérdeztem kesztyűmet meghúzva, megigazgatva ujjaimon.

-Nem volt nehéz, egy barátod segítségemre volt - mondta komótosan. - Nézd, Raven - kezdte, mellettem sétálva a hideg utcán.

-Egy barátom? - kérdeztem meglepetten, közbe szólva. - Az összes barátom abban a lakásban van. - Meg persze Scott, de Ő nem igen tud a jelenlegi helyzetemről - tettem hozzá.

-Sokáig tartott - hallatszódott a férfi hangja, Én pedig döbbenten torpantam meg.

-Strange - suttogtam. - Te Strangel jöttél? - szisszentem fel Loki után sietve, aki magabiztosan sétált a férfi felé.

-Még szép. Ő tudott a leggyorsabban idehozni engem. - mondta, majd biccentett neki.

-Te... - kezdtem döbbenten nézve régi tanítómra.

-Raven - biccentett Strange. - Örülök, hogy visszajött a memóriád.

-Egy barátom, mi? - mosolyodtam el. - Mond, ezt Te mondtad Lokinak? - veregettem meg a vállát.

-Nem. Fogalmam sincs miről beszél - fordult meg azonnal.

-Ó, igazán? - siettem utána, belé karolva. - Szerintem pedig igen is a barátodnak tartasz, doktor - vigyorogtam.

-Ha nem hallgatsz el, elküldelek valahova nagyon messze - dünnyögte.

-Ő mondta? - kérdeztem izgatottan a fekete hajú Istenséget, aki egy öntelt mosollyal hallgatta párbeszédemet a másik oldalamon sétálóval.

     A HYDRA FŐHADISZÁLLÁSA

-Simán belóghatunk - mondta Loki. - Seperc alatt. Valaki beöltözik egy biztonságinak, és kész - mondta, köpenyét megigazgatva.

-Én - mondtam azonnal. - Bemegyek.

-Kizárt, nem tudod tartani a hideg véred - mondta Strange.