𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S3 - Tragédia

- Ki vele - tolta elém a bögrét. 

-Jó, de.. Mondj igent - néztem rá mosolyogva. 

-Nem - vágta rá. 

-Nemár! - nevettem fel. -Strange. 

-Raven? - vonta fel szemöldökét. - Látszik, hogy akarsz valamit, ismerlek. 

-Csak egy kis szívesség - mosolyogtam. -Nem csinálok semmi hülyeséget ígérem. 

-Bla, bla, bla. Mond már - meredt rám. 

-El akarok jutni Asgardba. Gyorsan - tettem hozzá, Ő pedig nagyokat pislogva meredt rám. 

-Ennyi? - kérdezte egy idő után. 

-Igen - mosolyodtam el. -Örülnék ha segítenél. 

-Felőlem - prüszkölt. -De vissza nem engedlek. 

-Hé! - tátottam a számat, Ő pedig halványan elvigyorodott, így nevetve dőltem hátra. -Hogy vagy? - kérdeztem őszintén. 

-Te hogy vagy - bújt ki kérdésem alól. 

-Jól, azt hiszem. Jelenleg minden rendben van - mosolyogtam. - Minden jó.. Nyugodt.. 

-Barnes? - tapintott rá azonnal. 

-Megvagyunk. Jól - bólogattam. -Ugye eljössz?

-Hova? 

-Karácsonyozni. A bosszúállókkal. 

-Nem hiszem - rázta meg óvatosan a fejét. 

-Mi? - hervadt le mosolyom. - De miért?- kérdeztem döbbenten. 

-Nincs ott helyem. 

-Ne szórakozz. 

-Komolyan mondom, Raven. 

-Már miért ne lenne? - meredtem rá. - Ne már, Strange. Gyere el, kérlek! 

-Nem, Hasselhoff. 

-Dehát... Ott lesz Parker.. Pepper.. Fury és Happy is! Sőt, Clint családja... - kezdtem. 

-Ez tudod, hogy nekem nem jelent semmit - nézett rám komoran. 

-Ugyan Strange - dőltem előre, megfogva a kezeit. - Kérlek. Szeretünk. Helyed van ott. Nélküled nem ugyan az - mondtam őszintén. 

-Meggondolom - biccentett. 

-Köszönöm - mosolyodtam el. - Sütök mézeskalácsot. 

-Akkor végképp nem megyek - vágta rá, mire szúrósan meredtem rá. 

-Szemét. 

-Vigyázz a szádra - hunyorgott mosolyogva. - Asgardiak? Ők jönnek?

-Többek között ezért is mennék - dőltem hátra, boldogan. -Én.. Hiányzik Thor. 

-Tudom.

-És nélküle se lenne az igazi. 

-Tudom. 

-Szóval... Bár meghívóm nincs, gondoltam meglepem... a látogatásommal - nevettem. -Oh, anyám, izgulok! 

-Látszik - mondta, biccentve. 

- Mi van, ha nem fog örülni nekem? - csaptam a homlokomra. 

-Thorról beszélünk. - mondta unottan. 

-Jó, de... 

-Napokig zokogott, mert nem emlékeztél rá - dőlt előre. - Tényleg azon aggódsz, hogy nem örül majd neked? - kérdezte, felvonva szemöldökét, mire felsóhajtottam. 

-Oké, oké. Igazad lehet. 

-Igazam van Raven. Mindig. 

-Azért túlzásokba ne ess, mágus - hunyorogtam. 

- Mágus? - vonta fel szemöldökét. - Nem valami kreatív - biccentette oldalra a fejét. 

-Mindig ennyire idegesítő vagy?

-Csak tükröt mutatok. 

-Néha szívesen leütnélek. 

-Én mindig. 

-Akkor.. jó - nevettem fel. -Strange tudd, hogy szere...

-Tudom. - vágott közbe. - De ki ne mond - állított meg, mire nagyokat pislogva meredtem rá. 

-Te valahogy nem vagy képes emberi érzelmek táplálására - ráztam a fejem, mire elmosolyodott. - Tehát. Asgard... 

-Most? - kérdezte. 

-Nekem.. Most is jó - vontam vállat, az órára nézve. 

-Elköszöntél mindenkitől? - vonta fel szemöldökét, felállva. 

-Csak Barnes számít - vigyorogtam. 

- Ha ezt Wanda hallaná - nézett a plafonra. 

-Hülyéskedem, Strange. Még szép, hogy elköszöntem - mosolyogtam. - És Wandától is. 

- Rendben - biccentett, majd megnyitotta az átjárót. Már épp hogy átléptem, már épp hogy ott voltam, már épp hogy... Amikor megállított. - Raven. 

-Igen?

-Egy másodperc.

-Mi az? - fordultam vissza fél vállal. 

-Én is téged. - mondta, Én pedig őszintén felragyogott arccal kaptam fel a fejem. 

Aztán, a kapu bezáródott előttem, Strange eltűnt, Én pedig boldogan fordultam meg, elindulva a fivérek valószínűleges tartózkodási helye felé. 

Csak, hogy valami nem stimmelt. Az utcák kihaltak és üresek voltak, sehol egy lélek, mindenütt sivár üresség. És ahogy bentebb értem, csak rosszabb lett. Romok mindenütt, házak ledőlve, Asgard történelmének legrosszabb pontján volt. A bukás pontján. 

Magassarkúm kopogása visszhangzott rohanásomat jelezve, majd az ajtót feltépve néztem döbbenten a szőkére, ki megkötözve, bekötött szájjal zokogott halott testvérének teste fölött. 

-Úristen - suttogtam remegő kezekkel, odarohanva azonnal. -Thor! - meredtem rá döbbenten, felszabadítva ajkait, Ő pedig lehajtva fejét engedte ki fájdalmas sírását.

-Loki halott - zokogta, Én pedig ijedten rogytam térdre, könnyes szemekkel. -Oh istenem, Loki halott.. - ismételte meg, míg Én magam elé meredve nyeltem egy nagyot. 

3 ÉVAD 

VÉGE. 

4. ÉVAD 

L O A D I N G