December elseje. Bezsongva, két bögre forró csokoládét kezemben tartva, erőmet kihasználva csuktam be magam után a szoba ajtaját. Barnes fáradtan felnézve meredt rám.-Jaj ne - dünnyögte.
-Winter! - huppantam az ágyra vigyorogva. - Jó reggelt.
-Hagyjál.
-Ne már! December van! - néztem rá izgatottan. - Van pillecukor is benne.
-Szuper - fordult hasra, párnába temetve fejét.
-Winter! - reptettem a bögrét a levegőbe, így szabad kezemmel fém vállát megfogva mosolyogtam rá.
-Ne hívj így.
-Imádod. - vigyorogtam, Ő pedig felnevetve temette párnába a fejét.
-Be vagy zsongva a karácsonytól.
-Hogy nem szeretheted a karácsonyt? - tártam ki fél karomat, majd a két bögrét elkapva a levegőben nyújtottam felé az egyiket. - Neked csináltam - mosolyogtam, Ő pedig egy köszönömöt mormogva rakta le azt. - De idd meg!
-Oké, oké.. - kortyolt a bögrébe, Én pedig elégedetten odamászva mosolyodtam el, fém vállára hajtva fejem. - Kiakasztó vagy.
-Te is - mosolyogtam, Ő pedig kezemet megfogva fűzte össze ujjainkat, aminek köszönhetően megdobbant a szívem. - Tényleg nem szereted a karácsonyt?
-Nem.
-Nemár, Winter - húztam fel az orrom.
-Fogd csak be, Holló - mormogta, Én pedig felnevetve kortyoltam a forrócsokiba.
A salátamixbe öntve az utolsó pár szelet paradicsomot vettem elő egy fakanalat. Bucky a pultnak dőlve ügyködött valamit mobilján, Natasha az asztalon ült az újságot olvasva, Clint valamit főzött, Steve és Sam pedig az asztalnál ülve beszélgettek. Wanda és Vízió sétálni ment. Aztán, belépett Stark. Egy idegen lánnyal.
-Sziasztok, Bosszúállóim - vette le szemüvegét. - Jó hírem van.
-Ki lett terhes? - szólt Clint szórakozottan, Én pedig nevetve ráztam meg a fejem.
-Hallgatunk - somolygott Sam, míg a tálat felkapva fordultam meg.
-Eleanor és Én... Megházasodunk! - kiáltott fel Stark, Én pedig elejtve az óriási tálat meredtem a zseni férfira döbbenten, míg a gerincemen végig futott egy igazi ismeretlen, de annál borzalmasabb érzés. A szilánkok darabjai villámgyorsasággal roppantak össze és csúsztak szét a padlón, a salátamixel, azaz az ebédünkkel együtt.
Barnes Stark és az összetörött tál között kapkodta a fejét, Steve döbbenten fordult meg székestől azonnal, Clint pedig a mosogatni valót szimplán a csapba ejtve fordult a férfi felé. Sam nagyokat pislogott, Natasha pedig döbbenten nézett a vidámnak tűnő férfi szemeibe.
-Tessék? - kérdezte Clint rekedtes hangon.
-Eleanor és...
-Hallottunk - szóltam közbe. - Stark! - szóltam rá idegesen magyarázatot várva.
-Igen, kedves dühhel megtelt méregzsák? - vonta fel a szemöldökét.
-Mi a francot művelsz? - kérdezte Natasha, leszállva az asztalról. - Pepper? Mi történt Pepperrel?
-Szakítottunk.
-Stark! - meredtem rá.
-Nem terveztél belevonni mondjuk... Minket is? - kérdezte idegesen a vörös hajú nő, Tony pedig a szemeit forgatva ragadta meg a hölgy kezét és indult ki a bejárati ajtón.
-Tony Stark, állj meg! - léptem át a szilánkokon azonnal, Natashával az oldalamon, Clint és Kapitány pedig azonnal utánunk eredve várták a sztorit.
-Hagyd, intézem - szólt Natasha, Én pedig feszülten álltam meg megdörzsölni a homlokomat.
-Jól vagy? - hallatszódott Buck rekedtes hangja a konyhából.
-Még szép - dünnyögtem, visszalépkedve.
-Mi lett Pepperrel? - kérdezte Sam nagyokat pislogva.
-Nem tudom - sóhajtottam. - A francba, tudtam, hogy van valami baja Starknak. Bele kellett volna olvasnom... - guggoltam le, a kukát magam mellé húzva.
-Ugyan, Raven - térdelt le elém Barnes, megragadva a szilánkokat. - Jól tetted, hogy nem olvastál bele. Ha magától nem mondja el...
-Igazad lehet - dobáltam a kukába az előbb még egyben álló salátás tál darabkáit. - De... Akkor is.
-Hasselhoff, nem tehetsz semmit - nyugtatgatott Sam. - Az Ő dolga.
-Azt se tudom ki ez a nő! - szóltam feszülten, fortyogva. - Francba, el kell kapnom Starkot.
-Ha boldog, ne tedd - intett le Sam.
-Stark hülye. Nem boldog.
-Be kell valljam, igazad van - mondta a Sólyom, Én pedig egyet fújtatva néztem a szilánkokat összeszedegető fém kezűre, ki csak egy szomorú félmosollyal nyugtatgatott kedves szavakkal.
Hiányzik Thor. Nagyon.
A fotelban kuporodva, az újságot lapozgatva olvasgattam. Bruce a laborjában ügyködött valamit, Natasha sms-t küldött, hogy nem jönnek vissza egyhamar, Peter a földön hemperegve játszott valami videójátékot a Tv-n, és aztán... Meg jött Strange.
-Gyerekek - biccentett kimérten, átlépve az átjárón, Én pedig boldogan ugrottam a nyakába.
-Strange! - ölelgettem meg a férfit, Ő pedig riadtan kezdett fintorogni.
-Jaj, fúj. Hozzám értél!
-Csak fogd be. - temettem vállába a fejemet, szoros a ölelve, Ő pedig megsimítva a hátamat ölelt át esetlenül.
-Jól vagy? - kérdezte.
- Aha, azt hiszem.
-Azt hiszed? - kérdezett vissza. - Ez milyen válasz?
-Strange, inkább maradj csendben.
-Soha.
-Ez az én bajom is - vigyorodtam el, Ő pedig elengedve tolt el magától.
-Találkoztatok már az új Pepperrel? - kérdezte.
-Te honnan tudod?
-Én mindent tudok.
-Igen, láttuk már. És nem tetszik.
-Kár - ült le.
-Kérsz valamit? - mosolyogtam rá.
Immáron már hárman punnyadva a nappaliban vártuk, hogy történjen valami izgalmas, egetrengető dolog. Bármi.
Már késő este volt, mikor úgy döntöttem, hagyom Stranget és nem idegesítem tovább, így a karácsonyi mamuszban csoszogva léptem be a szobába, ahol Barnes már szuszogott.
Ugyanúgy hanyatt fekve, takaró nélkül. Nyugodt volt arca, kellemesen szuszogott, kezeit mellkasa előtt összefonva. A falnak dőlve mosolyodtam el, a férfi összes porcikáját elemezve. És akkor jöttem rá, hogy Én még mindig szerelmes vagyok James Buchanan Barnesba. Ha nem jobban, mint eddig, vagy valaha voltam.
YOU ARE READING
𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟
Random𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟 "...Én pedig a kezeimet leengedve testem mellé varázsoltam egy őszinte mosolyt az arcomra. -Rég láttalak, hollókám - mosolyodott el Nat is, Én pedig felszabadultan öleltem át nevetve. - Egy ideje nem hallan...