𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Thor

Hangos földetérésem után a bordámat fájlalva szorítottam össze szemeimet. Kezeimmel azonnal jobb oldalamhoz kaptam, a szúró fájdalmat megpróbálva eltompítani, de minden egyes mozdulatomnál csak erősödött. Óriásiakat pislogva néztem a felettem döbbenten álló szőke Istenségre, és a levegőt kapkodva próbáltam lenyugodni.

-Raven? - bökött meg.

-Ne! - sikkantottam fel, mire Thor ugrott egyet.

-Ne ijesztegess, azt hittem elhunytál - fintorgott.

-Azt hiszem, nem sokára meg fogok - szorítottam oldalamra tenyeremet, oldalra fordulva, megpróbálva felkaparni magamat a földről, ám egy fájdalmas nyögés után összeroskadva támasztottam meg a homlokomat a padlónak, levegőt kapkodva. Két erős kéz viszont megragadott, és azonnal a kanapéhoz cipelt.

-Natasha! - kiáltott fel Thor.

Végül egy enyhe bordazúzódással megúsztam, a Bosszúállók - maradék - csapata pedig azonnali pihenőre küldött engem Strange régi szobájába. Mindent elmondtam nekik, mindent újra jegyzeteltem, amit csak tudtam.

Clint, Bruce és Sam és Natasha elindultak, hogy segítsék Wandáékat, így senki nem maradt, csak.. Én. És...

-Nyugodtan menj haza - néztem rá.

-Nem. - rakta elém a bögrét a szőke.

-Thor, Te egy uralkodó alkat vagy, neked... - kezdtem.

-Igen, és uralkodom rajtad. - szórta a pillecukrot a bögrébe. - Kettőt kérsz? - vigyorgott rám.

-Szöszi, vár Asgard.

-Raven, majdnem meghaltál.

-Túlzol, csak bordarepedésem volt - ráztam fejem.

-Tulajdonképpen még van.

-Thor!

-Amúgy, hogy is szerezted? - kérdezte. - Már ott meg volt?

-Bucky gondolom nem számolt azzal, hogy ha ellök, akkor annak rossz vége is lehet - vontam vállat. - Mindenkivel megesik. Viszont ha Te ellököd Asgardot...

-Nem is lehet ellökni.

-Istenem, szöszi! - fogtam a fejem.

-Palacsintát?

A pletykalapot olvasgatva fújtattam. Valahogy, minden unalmasnak tűnt, valahogy semmi nem kötött le.

-Hé, ez az izé hangot ad ki - bökött a telefonra Thor.

-Ki az? - ugrottam fel azonnal, aztán egy hangos jajdulás után kaptam oldalamhoz és mentem a készülékhez. - Csak Stark - lombozódtam le.

-Jé, még él? - kérdezte, majd felvettem.

-Hé, Ti ketten - kezdte Stark feszülten. - Sürgős dolgot kell elintéznetek.

-Mennyire sürgős? - kérdeztem nagyokat pislogva. - Stark, mi a baj? Baj van?

-Óriási.

A középiskola bejárata előtt megállva ráncoltam a szemöldökömet.

-Ez most... - kezdte Thor döbbenten, csalódottan leengedve pörölyét.

-Az, bizony - dugtam zsebre a kezem.

-Elküldött minket a pók gyerekért?! - idegeskedett. - Egyszer még bizony megölöm Starkot.

-Jól teszed. Én szívesen segítek - néztem fel rá halványan mosolyogva, a férfi pedig óvatosan ügyelve arra, hogy ne okozzon fájdalmat sérüléseim miatt - húzott magához vállamnál fogva és veregette meg a vállamat.

-Itt egy nő aki mindenféle furi dolgot tud csinálni, meg persze Odin fia, és még is... Csak egy tiniért kellett eljönnünk.

-Szomorú az élet, Thor. Mennyi idős is vagy?

-Jobb ha nem tudod.

-Szomorú - vigyorogtam. - A csontjaid nem fájnak?

-Én vagyok a mennydörgés Istene. Semmi sem állít meg. - húzta ki magát, Én pedig nevetve ráztam a fejem, a bejárat felé fordulva, ahol száz meg száz diák özönlött ki egyszerre.

Aztán, feltűnt Peter Parker is, akit egy másik gyerek lökdösött. Azonnal szikrázó szemekkel indultam meg a csapat felé, akik röhögve csesztették a tizenöt éves fiút. Thor pedig megforgatva a pörölyt a kezével indult utánam.

-Hé! - ragadtam meg a zaklató gyerek kezét erősen, kirántva a tömegből.

-Rossz emberrel kezdtek ki kölykök - mondta Thor, Peter pedig riadtan igazgatta meg ingjét és hátizsákját.

-Ha még egyszer meglátom, hogy a gyereket piszkáljátok... - kezdtem dühösen.

-Akkor mi lesz? - vigyorgott rám a tini, ám akkor Thor elhúzva onnan lépett elé.

-Hé, tudod mi lesz? - kezdte, majd a kezébe nyomta a pörölyt, a gyerek pedig azonnal összecsuklott a nehéz súly alatt. - Ez a pöröly fog arcon találni mindannyiótokat és nem egyszer. - mondta felkapva azt, Én pedig vigyoromat visszafojtva hajtottam le a fejem. - Mehetünk? - sandított Thor büszkén Peterre, aki hevesen bólogatva, csodálattal a szemeiben indult felénk, míg Én megfordulva karoltam át a fiút a vállánál.

-Köszönöm szépen - engedte ki  hosszasan a levegőt.

-Rég óta csesztetnek? - kérdeztem óvatosan.

-Ha még egyszer ilyen történik, azonnal szólj és jövök - mondta bosszúsan Thor.

-Thor, nem verünk gyerekeket - mosolyogtam rá.

-A pöröly nem Én vagyok - vágott vissza, majd hangosan felnevetve karoltam másik kezemmel a szőke Istenségbe.

A bázison a konyhapultnak dőlve fűztem keresztbe karjaimat. Peter és Thor valami gagyi videójátékot játszott amit még Stark vett Parkernek, míg Én ezerrel tanakodtam.

Eldöntöttem, hogy holnap is elmegyek a fiúért iskolába. Csak, ezúttal az igazgatóval is váltok pár szót.

-Megjött a pizza! - kiáltottam fel boldogan, azonnal a bejárati ajtóhoz lépve, átvéve a három dobozt, majd kifizetve az egészet léptem a fiúkhoz.

-Sonkás Thornak, négysajtos Peternek és... Az enyém - huppantam a földre kiosztva a kaját, felnyitva a dobozt, majd beleharapva egy szeletbe mosolyodtam el. Annyira beleélték magukat a játékba, hogy egyszerűen jó volt nézni, mindketten izgatottan próbálták legyőzni a másikat.

Az este azzal telt, hogy Peter különböző űrlényes zombifilmekről mesélt, míg nem mindhárman el nem aludtunk a nappaliban. Thor a kanapén, Peter és Én pedig a padlón.