𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Menekülés

-Na jó - állt meg Bucky a bolt közepén. - Tévedtem.

-Hm? - nézegettem az elegáns szoknyákat. - Még is ki fog rajtad egy ruha vásárlás? - néztem fel rá kíváncsian.

-Ha rólad van szó, valahogy minden kifog - dünnyögte.

-Mi az, Tél Katonája, nem bírod? - nevettem fel hangosan, mire szúrósan nézett rám. - Ha meggyilkolsz a szemeiddel sem lesz jobb.

-Inkább csak összeragasztanám a szádat, hogy kevesebbet beszélj - dünnyögte hunyorogva, mire az orromat felhúzva grimaszoltam rá.

-Álmodozz James, álmodozz - vigyorogtam.

-Mikor végzünk már? - hisztizett, Én pedig hangosan felnevetve vettem le egy ruhát.

-Ez? - kérdeztem.

-Jó.

-Az előző hétre is ezt mondtad! - háborodtam fel.

-Mert az előző hét is jó volt! - meredt rám. - Várj.. Hét? Hét!!!

-Jó, jó, tudom, de ez egy eljegyzési party! - szabadkoztam.

-Ki a francot érdekel, ha tudom, hogy ennyire komolyan veszed, inkább összepakolom a cuccom és vissza se jövök soha többet - dörzsölgette a halántékát.

-Mond már, milyen! - próbáltam visszatartani a nevetésem.

-Mondtam, hogy jó!

-Istenem, férfiak - dünnyögtem.

-Hallottam! - szólt utánam felháborodottan, ám Én addigra már behúztam a próbafülke függönyét.

A cipzárt megpróbálva elérni küszködtem, aztán egy óriásit fújtatva húztam el a függönyt.

-Buck, segíts - dugtam ki a fejem.

-Hm? - lépett vissza hozzám.

-Húzd fel, légyszi - suttogtam.

-Jól néz ki - mondta, majd a cipzárt óvatosan felhúzva akadt meg azonnal. - Basszus.

-Mi történt - kaptam fel döbbenten a fejem, a tükörben nézve magunkra.

Én egy fekete, elegáns ruhában, mögöttem pedig Bucky, fekete bőrdzsekijében és bőrkesztyűben.

-Elszakadt.

-Micsoda? - kérdeztem döbbenten. - Elszakítottad? - suttogtam.

-Véletlen volt! - szabadkozott.

-James Barnes, mond, hogy nem szakítottad el. - hunytam le a szemeimet, megdörzsölve homlokomat.

-Sajnálom! - méregette a ruhát, majd kezét előre nyújtva ejtette tenyerembe a cipzárt.

-Lekaptad a cipzárt? - kerekedett ki a szemem.

-Bocsánat!

-Fémkézzel húzod fel egy ruha cipzárját? - pördültem meg hunyorogva felnézve rá.

-Kiment a fejemből! - magyarázkodott. - Figyelj, megoldom. Öltözz vissza - biccentett, majd betolva a fülkébe húzta be a függönyt.

Szúrós szemekkel, már a fekete farmeremben és lila pulcsiban elhúzva a függönyt meredtem a felettem tornyosuló férfira, aki kínosan elmosolyodva vette ki a kezemből.

-Gyere - karolt át a vállamnál vigasztalóan, de Én csak hunyorogva fordultam el tőle, a férfi pedig...

A férfi pedig fogta és beakasztotta a szoknyát egy sor farmer mögé.

-Ez a megoldás? - kérdeztem döbbenten felnézve rá.

-Pontosan - ragadta meg a kezem, és kiindulva a boltból.

-Meneküljünk - nevettem fel, Ő pedig hevesen bólogatva tört utat az emberek között.

-Szerintem is.

-A Tél Katonája és Feketeholló menekülnek egy cipzár nélküli szoknya elől a plázában - fogtam vissza a nevetésemet, Bucky pedig elmosolyodva rázta meg a fejét.

-Mehetünk?

-De.. De nincs ruhám - pislogtam nagyokat.

-Ó, anyám, adok én neked olyan ruhát - dünnyögte. - Vedd fel az enyémet!

-Bucky, ez nem vicc!

-Valld be, hogy jó volt - nézett rám egy fél mosollyal.

-Ha ennyire menni akarsz, menj! - álltam meg, Ő pedig kérdő tekintettel fordult meg.

-Nem.

-De, menj. Tudod mit? El is küldelek. Szia! - indultam meg mellette, de Ő visszarántva nevetett fel.

-Jól van na, ne dühöngj - csitított. - Szerzünk egy ruhát.

-Nélküled is menni fog.

-Befognád? - vonta fel a szemöldökét, mire eltátott szájjal néztem rá.

-Fogd be Te!

-Indulás - biccentett.

-Tudod Barnes, kezdem azthinni, direkt tetted tönkre a ruhát! - meredtem rá.

-Nem vádolhatsz ezzel!

-Oh, dehogynem!

A park egyik padján ülve, a sültkrumplit a ketchupba mártva húztam a számat. Bucky a szemöldökét ráncolva nézett rám, míg Én nagyokat pislogva meredtem rá.

-Nem láttad még?

-Nem - rázta a fejét, egy szál sültkrumplit a szájába dobva.

-Ne szórakozz! Nincs olyan, aki ne látta volna az Alkonyatot! - meredtem rá.

-De. Én - biccentett.

-Szórakozol velem.

-Nem. Tényleg nem láttam.

-Na jó. Lehetetlen! - fordultam felé, mire halkan felnevetett. - Meg kell nézned. Kötelező! Kö-te-le-ző!

-Anyám - dünnyögött. - Mire vállalkozok?

-Szexi nyálas vámpír és vérfarkas pasikra - húzogattam a szemöldököm, majd kitört belőlünk a nevetés.

-Azt hiszem inkább kihagynám.

-Nem, nem! - ráztam a fejem. -Megnézzük. 

-Soha - rázta meg a fejét. - Szóval... Ezt kell megkóstolnom? - forgatta a kezében a sajtburgert.

-Igen! - vigyorogtam rá, Ő pedig riadt tekintettel meredt rám.