𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2- Stark Party

A szoknyámat megsimítva fújtam ki hosszasan a levegőt. Borzalom.

-Mehetünk? - dőlt az ajtófélfának Strange, Én pedig a tükörben rá nézve mosolyodtam el.

-Öltöny? - vigyorogtam.

-Te sem panaszkodhatsz - nézett végig rajtam. - Csinos vagy.

-Jól nézel ki - mosolyogtam elé lépve őszintén.

-Tudom.

-Visszaszívom - léptem ki a fürdőből, táskámat keresve.

-Na-na! Nem lehet. Már kimondtad! - szólt utánam.

-Életem legnagyobb hibá... - kezdtem. - Strange, Nem láttad a táskám? - forrtyogtam magamban.

-A szobádban van - mondta, Én pedig meglepetten nyitottam be a már üres szobába.

-Jé! Tényleg - ragadtam meg a táskát. - Mehetünk - igazgattam meg magamat.

-Kabát? - vonta fel a szemöldökét.

-Nem kell - mosolyogtam rá.

-Jó, akkor máshogy mondom, Raven vegyél fel kabátot. - dugta zsebeibe kezeit.

-Utállak. - bújtam a fekete szövetkabátba.

-Dehogy - somolygott rám. - Kész vagy?

-Kabát? - néztem rá hunyorogva.

-Jó próbálkozás - biccentett rám vigyorogva, majd az átjárót megnyitva kezeivel mosolygott rám.

-Na nem. Én biztos át nem megyek itt - meredtem rá.

-De miért nem? - kérdezte.

-Inkább elsétálok - bólogattam, ám Strange megragadva lökött be a portálon, így döbbenten zuhantam a Stark torony elé.

-Raven - biccentett Vízió, lenézve rám. - Hamar ide értél.

-Tényleg? - szisszentem fel, hagyva, hogy felhúzzon.

-Jó napot - gombolta be öltönyét, felénk lépkedve Strange.

-Dr. Strange - biccentett Vízió.

-Nem késtünk el? - kérdezte a férfi somolyogva.

-Nem.

-Francba - nézett fel az égre, Én pedig felnevetve karoltam a férfiba, elindulva befelé.

A lift lassan haladt felfelé Én meg a tükörben igazgatva magamon a szoknyát és hajamat, húztam a számat.

-Csinos vagy - szólt Strange.

-Hát, nem tudom, Én... - kezdtem.

-Nem kérdeztem - nézett rám cinikusan vigyorogva, Én pedig unottan pillantottam felé.

-Strange?

-Nem érdekel. - bólogatott.

-Utállak - sóhajtottam megfordulva, az ajtó felé, ami lassan nyitódott ki.

-Raven! - kiáltott fel boldogan Wanda, majd felénk kapkodva lábait ölelt át.

-Szia! - öleltem át, majd kabátomat levéve lépdeltem a fogas felé, a lánnyal beszélgetve.

Mindenki itt volt. Rhody is megtalálta a közös hangot az emberekkel, Fury az ablakon kifelé bámulva fogta a pezsgőt, Peter Parker pedig...

-Szia! - hallatszódott egy vidám, még is, kissé félénk hang, Én pedig megfordulva kaptam fel a fejem azonnal.