Óriási hülyeséget csináltam.
Na jó, talán akkora hülyeség még sem volt.
Végül is.. elértem, amit akartam.
Minden stimmelt, csak egy ici-pici bökkenő csúszott be. Most pedig mindenki mérges rám.
A tervem tökéletes volt! Hirtelen ötlet volt, bevallom. De sikerült! Akkor még is miért dühös mindenki?
Bár....
Lehet szólnom kellett volna előtte valakinek.
Mondjuk... Steve.
Steve! Tényleg. Ő megértette volna. Na jó, nem....
Stark?
Ugh, inkább meg se fordul a fejemben. Ő mindenembe beleköt. Hm. Szerintetek direkt?!
Talán ha Natashának szólok. Nem, az sem lett volna jó.
A mosómedvének biztos tetszett volna a tervem. Na! Ő támogatott volna!
Bár, talán nem ártott volna, ha egy olyannak szólok, aki talán ismer is. Jobban, mint bárki más.
Barnes.
Na, Ő mély, lobogó szerelmünk ellenére is kitekerte volna a nyakam. Szó szerint. A fém keze egyszer csak a nyakam körül és reccs, nincs többé Raven...
Jó, oké, legyünk reálisak. Mivel szerelmesek vagyunk, talán nem törte volna el a nyakam. Talán. De azért kaptam volna, az bizonyám!
De...lehet annak az embernek kellett volna szólnom, aki bizony ért ezekhez. Kenyere ez a téma és minden ehhez kapcsolódó dolog. Nincs az a pénz, hogy engedte volna hogy ezt tegyem, még is aki a legeslegjobban ért hozzá...
Az nem mást mint Dr. Stephen Strange.
Aki valószínűleg jelenleg az én halálomat tervezi. Ki fog nyírni... Baszki.
Egy icipici hiba és lám mindenki ellened van...
Tehát, térjünk át a tárgyra. Remélem elég izgatottak vagytok már!
A harc, mindig mikor azt hiszed vége lesz, újra feléled és ha eszméletlen mákod van, talán még erősebben jönnek ellened, mint amúgy valaha. Ez volt velünk is!
Harctér helyszíne újra Wakanda csodás földjei, mindenki beleadott mindent, hogy Thanos seregét - reméljük - végre elpusztítsuk.
Nehéz meló volt, mindenki ott segített a másiknak ahol tudott, hol Buckyt fedeztem, hol Stevet, hol Natashát, mindenkit. Mindenki próbált beleadni apait anyait, hogy végre vége legyen.
Stark, Thor és Scott Víziót védték, míg mi a sereggel vívtunk. Még a kis kölyök Peter Parker is itt volt! Büszke voltam rá, ha eltekintettem attól a ténytől hogy ilyen fiatalon ilyen dolgokban veszt részt.
Az igazságért, értünk, a Föld népességéért harcolt, még is... Ilyen fiatal, ilyen komoly témákban, ilyen erős sereg ellen...
Aztán, a harc elkezdett átlendülni az Ők oldalára. Mi buktunk...
-Jól vagy? - zuhantam térdre, megragadva erős kezét. Bucky a földön fekve hevesen emelkedő mellkassal szorította össze szemeit.
-Soha jobban - dünnyögött.
-Védhetlek, maradj a földön... - tápászkodtam fel azonnal, körbe nézve.
-Nem, nem - mondta. - Harcolok.
- Bucky, komolyan mondtam - emeltem fel kezeimet, majd erőm segítségével az egyik fegyvert felemelve ütöttem le a felénk közeledő mutánst. Aztán, Barnes megragadta a kezem és magára rántott.
Döbbent tekintettel meredtem barátom kék viszonylag feszülten csillogó szemeibe.
-Ma elég parancsolgató vagy, nem gondolod? - kérdezte felvonva a szemöldökét.
-Te mindig az vagy - vontam vállat szórakozottan, Ő pedig hunyorogva simította tenyerét arcomra egy csókot nyomva ajkaimra, aztán hirtelen fordított helyzetünkön, és én maradtam alul.
- Akkor is megyek - pattant fel azonnal, megragadva földön fekvő fegyverét, majd abban a momentumban rohant is el, tüzet nyitva a mutánsokra, míg Én meglepetten ültem fel.
Aztán, körbenéztem.
A helyzet több volt, mint tragikus. Ikonikus pillanat volt, mint amilyen a filmekben van, csak lassan felálltam és körbenéztem.
Persze ha Wanda nincs ott, senki nem tudja meg mit tervezek.
Döbbenten néztem végig a terepen - Steve próbál felülkerekedni az Ő csatájában, Parkert is elkapták, Bucky úgy ahogy, de próbál életben maradni, Wanda több lénnyel próbál megbírkózni egyszerre, a Wakandaiak fogynak ahogyan az erőjük is, Bruce Sam és Rhody pedig még bírják. Még.
Aztán beugrott egy kis ötlet. Nem tudom honnan, hogyan de úgy gondoltam bejöhet. Más esélyünk nincs. Strange könyvében minden benne volt egytől egyig, mindent megjegyeztem ami le volt körmölve. Kipróbálni ki lehet, nem? Tisztán emlékeztem mindenre.
A fekete mágiára.
Egy nehéz, komoly dolog, ami akár még rosszul is elsülhet. Ötven-ötven százalék volt az esélye, hogy bejön a dolog, Én még is...
-Mit művelsz - nézett rám Bucky döbbenten kiabálva, míg Én egy mély levegőt véve néztem komoran szemeibe. - Raven? - kérdezte, Én pedig hátrálva hunytam le szemeimet.
-Raven, ne! - kiáltott fel Wanda döbbenten. Tudta. Beleolvasott a fejembe,
-Hasselhoff! - indult meg felém idegesen Bucky. Azonnal rájött, hogy valami nem stimmel és valami olyat tervezek, ami nem biztos, hogy olyan jó ötlet, mint amilyennek az Én fejemben látszódott.
-Szeretlek - hátráltam, Ő pedig léptein gyorsítva futott felém.
Aztán, egy mély levegő vétel után, kezeimet kitárva hunytam le szemeimet. Wanda és Bucky kiabálása hatolt a levegőbe körülöttem. Csak működjön a dolog.
-Mindenek Atyja, add, hogy a sötét mágia keresztül áramoljon rajtam - suttogtam, aztán az ég beborult Én pedig éreztem ahogyan ereimen keresztül végigrohan a maró érzés.
STAI LEGGENDO
𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟
Casuale𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟 "...Én pedig a kezeimet leengedve testem mellé varázsoltam egy őszinte mosolyt az arcomra. -Rég láttalak, hollókám - mosolyodott el Nat is, Én pedig felszabadultan öleltem át nevetve. - Egy ideje nem hallan...