𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Döbbenet És Harc

NÉGY HÓNAP MÚLVA
- NOVEMBER VÉGE.

LONDON

A hajamat felkontyolva csináltam meg az ágyamat. Az eső kopogása verte az ablakokat, a függönyt elhúzva meredtem az eső függönyön keresztül az utcára. Néhány ember a lépcsőházakba rohant menedékként, néhányuk pedig az üzletekbe, fák alá. Kezdett az időjárás a télhez hasonlítani, néha ónos eső zúdult a városra.
A lakásban a fűtést feltekerve bújtam bele egy pulcsiba, majd erőmet használva vettem ki egy bögrét a szekrényből és álltam neki azonnal kávét főzni. A lakásom egyedüli magányában és sötétségében néha csak erőm lila fénye villant fel, ám akkor kopogtak.
Az ajtót mosolyogva kinyitva köszöntöttem szomszédomat, aki csak egy bögre tejért jött, hiszen a főzés közepén fogyott el neki az összes.
Mosolyogva nyomtam pár másodperccel később a bögrét a kezébe, majd egy hálás köszönöm után ment vissza lakásába.

A kezeimet felemelve, erőmet kihasználva tekertem fel a rádión a hangerőt, majd a konyhába csoszogva, mosolyogva elővéve a recepfüzetet, az erőmnek hála több dolgot is tudtam egyszerre csinálni.

Addig, amíg rám nem törtek.

A konyha ablaka egy szempillantás alatt tört ripityára, így döbbenten odakapva a fejemet néztem támadómra, aki fém ujjait nyakam köré csavarva tolt fel a falra. A férfit püfölve próbáltam leállítani, majd a pulton lévő borssal teli üveget markoltam és törtem össze a fején, így döbbenten hátratántorodva kezdett el hangosan köhögni, erőmet használva pedig a fegyvert azonnal a kezeim közé kapva biztosítottam ki a ravaszt, ám az megragadta fém kezével a fegyvert és az összes lövés fikarcnyit se ért.

Döbbenten lelökve magamról a férfit kaptam fel a serpenyőt és a kezemet meg lendítve kevertem le egy óriási csattanással végződő pofont a férfinek, és késemet felkapva a fiókból indultam meg a férfi felé, de esélyem sem volt, azonnal visszaütött, így az orromhoz kapva estem a falnak.

-Oh, basszus - szorítottam az orromhoz a tenyerem, térdre bukva, de az illető a fejemet megragadva lökött el és lábaim közé térdelve fonta nyakamra ujjait. Döbbent, kikerekedett szemekkel kaptam a férfi karjaihoz, megpróbálva lefejteni ujjait rólam, de a kést hirtelen a férfi vállába szúrva értem el, hogy elengedjen és fájdalmasan felkiáltson, az ereimben pedig azonnal megfagyott a vér és döbbenten meredtem a gyönyörű kék szempárba.

-Bucky - suttogtam remegő hangon, és a férfi elméjét megbabonázva kapartam fel magam a földről, míg Bucky ziláltan térdelt, maga elé meredve, ám a combomba nyilaló fájdalom azonnal térdre küldött engem is.

A konyhába kúszva húztam fel magam a pultban kapaszkodva. Törött tányérok, poharak mindenütt, az ablak darabjai pedig szanaszét szóródva, a vihar szele jéghideg levegővel telítette meg a szobát azonnal. 

Remegő kezekkel megragadva a telefonomat emeltem a fülemhez azonnal.

-Igen, tessék? - hallatszódott a férfi érdes hangja.

-Stark - suttogtam a levegőt kapkodva. - Nagy baj van.

Bucky körül sétálva, remegő kezekkel próbáltam minnél tovább elterelni a figyelmét. Wanda tanított meg kihasználni az erőm összes kis titkát. Ám A Tél Katonája erősebb volt ennél.

A kést megragadva rántotta ki a vállából és felém hajítva azt szedte össze magát azonnal, ám Én a kést megállítva a levegőben küldtem vissza hozzá, de profibban kapta el, mint bárki akivel eddig valaha dolgom volt. Az öklömet meglendítve próbáltam meg neki behúzni, de a kezemet ügyesen elkapva gyűrt megint maga alá.

-Bucky! - ragadtam meg az arcát riadtan, folyamatosan tolva el magamtól, minden erőmet beleadva. - Bucky, Én vagyok az! - kiáltottam fel felrántva a térdemet, aminek köszönhetően fájdalmasan felnyögve gyengült el, így kigurulva alóla ragadtam meg a földön heverő pisztolyt és kibiztosítva fogtam rá. - James Barnes, kezd nagyon nem vicces lenni a helyzet - suttogtam döbbenten.

-Ki a francról beszélsz - vette elő kését, és megindulva felém, de Én kezeimet fellendítve értem el, hogy fém karja használhatatlanná váljon.

-Bucky, Én vagyok az! - meredtem rá.

-Fogalmam sincs arról, hogy ki vagy! - kiáltott rám dühösen.

-Raven! Én vagyok Raven! - próbáltam megfékezni, de feltápászkodva a földről indult meg felém, így a földről felkaparva magamat rohantam az ajtó felé, felkapva a földön heverő zsebkést. Ami az övé volt.

A kés története rövid volt, de egyszerű - akkor kaptam tőle, mikor Loki támadást indított ránk Wanda és Én miattam. Mert mi kellettünk neki, de nekem az ég világon semmim nem volt csak az erőm. Amit nem tudtam használni.

A levegőt kapkodva rohantam le a lépcsőházban, Barnes pedig utánam hajolva nyitott tüzet rám, így a kezemet a fejem fölé kapva rohantam le, és a bejárati ajtót kilökve estem ki a paneltömbből.
A lábaimat szedve fordultam fél vállal hátra, akkor még nem volt a nyomomban, ám másodpercekkel később a puska lövésének hangja újra felcsendült, de előttem Vízió és Wanda jelent meg.

-Fuss! - kiáltottam hisztérikusan. - Fuss! - legyeztem, ám nekik eszükbe sem volt megállni. Sőt.

Wanda a kezeit felemelve próbálta megbénítani a bedühödött férfit, Én pedig fáradtan, kissé sokk alatt állva zuhantam Vízió karjaiba, aki engem faggatva próbált megtudni bármit is a történtekről, de összeszedve magamat fordultam meg és próbáltam segíteni Wandának.

Bucky bármennyire is erősködött, kettőnkkel nem tudott annyira elbánni, mint egymagammal - ugyan nem véglegesen, de a földre rogyott és fejéhez kapva próbált meg tisztán látni, de ekkor a mellettünk lévő kocsiból kiszálltak, és Kapitány Buckyhoz sietve ütötte le azonnal, így a férfi ájultan dőlt a koszos, vizes betonra.

Vizes hajamat eltűrve arcomból hagytam, hogy Wanda szoros ölelésbe húzzon és megpróbáljon elcsitítani, Amerika Kapitány pedig végig nézve a kifeküdt férfin - fordult felénk.

-Vigyétek Starkhoz! - mondta, Wanda pedig megragadva a kezemet vezetett ki a város széléről.

-Gyere, vigyázz a lábadra - mondta a lány kedvesen, míg Én remegő kezeimmel meredtem magam elé.

-Hogy van? - sietett hozzánk Natasha, kiszállva a helikopterből.

-Sokkos állapotban és eszméletlenül pánikolva - mondta Vízió, Én pedig döbbenten néztem fel a helikopterre, ahonnan egy erős kéz nyúlt felém. Apró, hideg tenyereimet a férfiéba csúsztatva hagytam, hogy felrántson a gépbe.

-Raven - szólongatott. - Raven? - fordította maga felé arcomat.

-Várj, elkábítom - hallatszódott Wanda hangja, a szemeimet pedig elöntötte a sötétség.