𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Wanda És Az Elmeolvasás

Szétrobbanó fejjel fordultam meg az ágyban, azonnal átölelve a férfit, aki felmorranva simította meg a hátamat.

-Mennyi az idő? - kérdeztem óvatosan, nyakába fúrva a fejemet.

-Hat - sóhajtott fáradtan.

-Francba - húztam magunkra a takarót.

-Raven, mennem kell... - mondta fáradtan.

-Csak még egy kicsit maradj... - simogattam a vállát, mire halkan felnevetett.

-Steve vár.

-Igen, Steve tud várni tovább is - mosolyodtam el.

-Raven... - nógatott.

-Csak öt perc... - kértem, a férfi pedig szorosan átkarolva derekamat húzott magára.

-Szeretlek - morogta hátamat simogatva.

-Én is téged - cirógattam a férfi haját.

-Igazán vicces vagy részegen - mondta, nekem pedig kipattantak a szemeim.

-Micsoda? - kérdeztem. - Mit csináltam? - támaszkodtam meg feje mellett.

-Wandával és Natashával lecsúsztatok a lépcsőn a pajzzsal, aztán szerelmet vallottál nekem... Majd Thorral eljátszottad a Rómeó és Júliát, Wanda locsolta a szobanövényt egy kis kávéval, húslevest főztetek éjjel kettőkor, matricákat ragasztgattál a kezemre, megkértél, hogy legyek a feleséged... - sorolta.

-Oh, istenem - dünnyögtem.

-A legjobb az volt, amikor valami Asgardi drámát játszottatok, aminek azóta se tudjuk a címét.

-Jó ég... - morogtam visszahajtva a fejem.

-Izgalmas volt.

-Ne haragudj - sóhajtottam. - Gondolom rád maradtam.

-Ugyan.

-Tényleg, Bucky, nem kellett volna rád eresztenem az összes terhem..

-Raven, nem vagy teher - bökött oldalamba, így grimaszolva kaptam kezéhez. - Szeretlek - csókolt meg, Én pedig mosolyogva simítottam arcára a kezemet.

Húsz perc beszélgetés és ölelkezés után viszont Bucky a vállamat simogatva nézett le rám.

-Tényleg mennem kell.

-Nemár - húztam fel az orrom.

-Sietünk, esküszöm - engedett el.

-Szívtelen!

-Szeretlek! - húzta fel farmerját, övét becsatolva.

-Persze - sóhajtottam magamhoz ölelve a párnát.

-Tessék - nyújtotta felém pólóját, Én pedig értetlenül emeltem fel a fejem, elvéve a pólót.

-Hát ez meg?

-Wanda mondta, hogy mostanság ez a divat... Ruhát adni. Az... Illat miatt - sétált a szekrényhez, Én pedig döbbenten, vidáman könyököltem fel az ágyban.

-Kérdezted Wandát?! - kiáltottam fel boldogan, mire döbbenten fordult meg.

-Hát... Talán... Mármint.. - kezdte. - Nem.

-James Buchanan Barnes - vigyorodtam el.

-Jó, oké. - kapta fel fekete pólóját. - Igen, kérdeztem.

-Miért? - vigyorogtam.

-Tudod Te jól.

-Imádlak - ugrottam a nyakába azonnal, egy szenvedélyes csókot adva neki, megsimítva arcát, mire a férfi döbbenten, de viszonozta csókomat.