𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S4 - Megpróbáljuk?

Este tizenegy, a csillagok virítottak már az égen, amikor útnak indultam otthonról. Nem cifráztam túl - Magassarkúm, egy trikó és egy nadrág volt rajtam, hajam pedig hullámosan omlott vállaimra. Elég zavarodott volt arcom, gondolataim hevesen cikáztak, ez pedig eléggé meg is látszott rajtam.

Figyelnem sem kellett, automatikusan az agyam már tudta az utat, szinte már lábaim maguktól vittek előre automatikusan. Kissé hideg volt egy júniusi estéhez képest, épp egy záporon voltunk túl, minden vizes volt. De nem érdekelt. Oda kellett jutnom. Tudnom kellett a válaszokat a kérdéseimre, tudnom kellett, hogy ez lehetséges-e, tudnom kellett... 

-Helló - akadtam meg az ajtóban, lenézve a mosómedvére. 

-Raven! - örült meg. - Jó hogy látlak. Nem hittem volna, hogy.. 

-Bemehetek? - kérdeztem reménykedve. 

-Mindig szívesen várunk - állt arrébb, Én pedig belépve siettem a nappaliba. 

Nem is kellett semmi, mind ott ültek - esetleg feküdtek, lásd Scott és Nat - egyszerre, és beszélgettek, jegyzeteltek. 

- Vendégünk van! - szólt mögülem a beszélő lény, Én pedig megtorpantam, hiszen egyszerre fordultak felém mind. 

-Raven! - kiáltott fel boldogan Bruce, ám azonnal keresnem is kellett az egyensúlyomat, hiszen Clint azonnal magához rántott és szorosan kapott is fel, megölelgetve engem. 

-Tudtam, hogy jönni fogsz! - mondta az íjász megkönnyebbülve, szorongatva. 

-Sziasztok - böktem ki. - Clint, Te is hiányoztál.. - mosolyodtam el.  

-Bocs skacok, majdnem bebrunyáltam, ezért... - hallottam meg egy már ismerős hangot, így döbbenten fordultam hátra és néztem szembe a villámok Istenével, aki ramatyabbul nézett ki mint valaha. 

-Te Jó ég - böktem ki döbbenten. 

-Raven? - vette le a napszemüveget Thor, így észre vehettem karikás, kisírt pufi szemeit. 

-Te Szent Isten, veled meg mi van? - lépdeltem felé döbbenten. 

-Ne, ne gyere ide, csak csalódni fogsz... - hátrált. 

-Te bűzlesz! - álltam meg előtte döbbenten. 

-Most is részeg - dünnyögte Rhody.

-Thor! - kiáltottam rá felháborodottan.

-Sajnálom! - mondta azonnal, Én pedig hitetlenül öleltem át azonnal. - Oh. 

-Fogd be - szóltam le azonnal, Ő pedig átölelve engem vett egy mély levegőt. 

-Hiányoztál. 

-Te is nekem, Őrült. 

-Na - szólalt fel Tony. - Most, hogy van Ravenünk is...  -csapta össze a tenyerét. - Vágjunk is bele. 

-Várj! - fordultam feléjük azonnal. - Van... Van egy kérdésem. Sőt, több is - ültem le a hempergő Scott mellé, aki azonnal átfordulva ejtette ölembe fejét, a plafont bámulva. - Nem hozhatjuk vissza valahogy Víziót? - kapkodtam a fejem, mire elhallgattak. 

-Szükségünk van Vízió kövére a csettintéshez - mondta Steve. 

-De Suri azt mondta, nem kell a kő ahhoz, hogy Vízió létezzen, emlékeztek?  - néztem rájuk felváltva. 

-Valóban - mondta Natasha. - Nem tudjuk megpróbálni... - kereste a szavakat, s ekkor Bruce és Tony összenézett. 

-Összehozhatjuk a kő nélkül. - mondta ki Tony. - Nehezen, de.. 

-De van rá esély - mondta Scott. 

-Van - mondta Bruce is. 

-Na, haverok... Én zúztam szunyálni. Keltsetek fel, ha valaki meghalt - indult az emeletre Thor. 

-Talán, ha... - kezdett gondolkodni, Én pedig körbenézve láttam boldogan, hogy ötletemet mind díjazták. Aztán arra gondoltam, miért ne dobhatnám be ezt is...

-És Lokit? - kérdeztem, mire elhallgattak. 

Azonnal csend ült a nappalira, amit megértek. Míg Thor itt volt, nem kérdeztem rá hiszen tudtam mekkora fájdalom gyötri a férfit. Azonnal bele olvastam elméjébe minden kérdés nélkül, nem akartam még ezzel is nyaggatni. 

-Tudom, rossz ember volt és sokunkat hátráltatott - néztem körbe. - De sokunkat meg is mentett. És kétségtelenül megérdemel még egy esélyt - mondtam. 

-Thanos ellen is próbált segíteni. - mondta ki Bruce. - És bár nem a szívem csücske...

-Egyikőnknek sem az - szólt Tony ironikusan. 

-De, nekem igen - mondtam. 

-Neked ki nem? - nézett rám szemüvege mögül Tony. 

-Te - vágtam rá csípőből, mire felnevetett. 

-Fair pont, Holló. 

-Valami megoldás csak van erre is - ráztam a fejem. - Nem hagyhatjuk. 

- Igazad van - mondta Nebula, így hálásan ránézve mosolyodtam el. 

- Ez az arc nem meg akart ölni mindenkit? - nézett fel rám Scott.

-De. Sőt, engem leszúrt - vontam vállat. - De megváltozott. Nélküle nem lennénk itt - néztem Natashára. 

-Igaz - bólintott. - Tényleg segített - nézett Starkra. 

-Rendben, de ezt még is hogyan gondoltátok? - kapkodta a fejét. 

-Elraboljuk - vigyorgott Scott. Aztán, mindenki csendben maradt. -Skacok, csak vicceltem..

-Nem, nem... - intettem le azonnal. - Ez jó tervnek tűnik. 

-Ha visszamegyünk oda, ahol már ismert minket... - vetette fel Steve. 

-Beszélhetnénk vele - mondta Rhodey. - Esetleg Thor. 

-Az a lelkibeteg nem bírná - oltotta le Stark azonnal. 

-Akkor majd beszélek vele Én - vontam vállat. 

-És ha rád támad? - kérdezte Nebula, Én pedig lehunyva a szemeimet húztam el a számat. 

-Akkor használom az erőm. 

-Nem esne nehezedre? - nézett rám aggódóan Scott és Nat egyszerre. 

-Nem - ráztam a fejem. - Bármelyik pillanatban menne. 

-Hiszem ha lá... - kezdte, ám akkor a konyhapulton lévő sörös üveg azonnal a kezeim között termett. - Oké, Én hiszek neked, de le ne önts a Thor nyálas sörrel! 

-Hülye vagy - ráztam a fejem vigyorogva, majd tovább savaztuk ki a világ újbóli megmentésének témáját és terveit.