𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S2 - Nagy hír

Másnap reggel őrült hangzavarra keltem, ami egyenesen a konyhából jött. Az őrületesen hangos zene elérte, hogy egy óriásit grimaszoljak. Stark.

-Istenem, Stark, megöllek - dünnyögtem a párnámba, majd a szobában körülnézve vettem észre, hogy Barnes eltűnt mellőlem. Legalább hajnali négyig beszélgettünk, utána elaludhattam, Ő pedig kapva az alkalmon - és hogy senki ne lássa meg, hogy itt van - lelépett.

-Jó reggelt - sántikáltam le a lépcsőn.

-Jó reggelt Feketeholló! - kurjantott fel Stark.

-Kérsz fánkot? - vonta fel a szemöldökét Clint.

-Csendet akarok - dünnyögtem. - Steve is pihenni szeretne, azt hiszem.

-Jó reggelt Raven - biccentett az asztalnál ülő Amerika Kapitány, mire döbbenten kaptam fel a fejem.

-Steve? - kérdeztem vidáman, azonnal átölelve Őt, a férfi pedig mosolyogva ölelt át.

-Raven! - kiáltott fel boldogan Thor. - Ezt nézd! - rakta elém a tányért, amin két fánk pihent.

Az egyik fánkon, mintha lila áfonya dzsem lett volna, lila cukorkákkal és csillagocskákkal, míg a másikon azt hiszem... Én voltam. Mérgesen, tekintve hogy szám lekonyult és szemöldököm, arcmimikám is egy mérges bácsiéra hasonlított.

-Köszönöm! - néztem rá meghatódottan. - Mostantól mindig ilyen reggelit kérek.

-Ezer örömmel - vigyorgott rám. - Szerinted lerajzoljam Natashának Hulkot? - röhögött a saját poénján, mire a szemeimet forgatva mentem ki az újságért, ám akkor Barnesba botlottam bele.

-Bucky - döbbentem le, a férfi pedig elhúzva a száját mosolyodott el.

-Raven - biccentett kitárva a karjait, így azonnal átölelve mosolyodtam el.

-Visszajöttél - néztem vidáman rá, megsimítva haját.

-Visszavártak - simította meg a hátamat, majd elengedett. - Beszélni akarok Starkkal.

-Maradsz? - csillant fel a szemem.

-Már ha nem adtak a fejemre körözést - mondta végignézve az épületen.

-Jó kedve van, hidd el. - intettem, majd az újsággal a kezemben indultam vissza Buckyval beszélgetve.

-Kötve hiszem.

-Stark! - kiáltottam fel. - Tony! - hívtam magunkhoz, mire a férfi levéve a szemüvegét nézett Buckyra.

-Katona - szólt, majd pár másodperc múlva a jobb kezébe csapva rázta meg. - Maradj.

-Hát.. Ez könnyebben ment mint gondoltam - csukta be maga után a bejárati ajtót. - Mi ez a hangos zene? - nézett rám a szemöldökét ráncolva.

-Nem tudom.

-Stark! - szólt Bucky. - Minek örülünk?

-Oh, még nem is mondtam? - fordult körbe. - Pepper és Én megházasodunk.

A nappaliban hirtelen mindenki megállt, már senki nem beszélt, senki nem pakolgatott, és mindenki egy emberként fordult Starkhoz. 

-Tessék? - rázta meg a fejét értetlenül Clint. - Eljegyezted? 

-Igen. 

-És igent mondott? - lepődött meg döbbenten, mire hangos nevetésben törtünk ki, majd egyszerre zúdultunk a férfihez gratulációnkat kifejezni. 

-Ja, és - kezdte, hangosabban, hogy mindenki hallja. - Természetesen mondanom se kell, hogy bulit szervezünk - vigyorgott, Én pedig a szememet forgatva mosolyodtam el és mostam el a koszos kávés bögréket.