Jineális életem

2.1

1 évvel az esküvő után

-Nézd, Namjoon, én nem szeretnék veszekedni. De mégis fogok.

-Most éppen mi nem tetszik? - nézett rám a szemüvege lencséje mögül, felvont szemöldökkel.

-Jimin azt mondta elmentetek csempét nézni a fürdőbe - kezdtem.

-Igen, így volt. És?

-És véletlenül megemlítette, hogy neked a csiszolópapírszínű tetszett a legjobban.

-Így volt - bólogatott, visszamerülve a papírjaiba.

-Komolyan, Namjoon?! Csiszolópapír?

-Mi a baj a csiszolópapírral?

-Ha ezt meg kell kérdezned, akkor ott már súlyos problémák vannak - fújtattam. - Mondd csak, nem hallottál véletlenül a híres "csempe-incidensről"?

-A miről?

-Aha - szorítottam össze a számat, és kényszeredett mosolyra húztam a számat. - Mielőtt még belemennénk....mit szólsz a homokszínhez?

-Homok? - pillantott fel csupán egyetlen másodpercre a jegyzeteiből kérdőn. Feszengve vártam a válaszára. - Jó, nekem mindegy. Úgyis van még egy csomó időnk eldönteni.

-Szuper, akkor fel is hívom a tervezőt, hogy írja be a homokszín csempét, mint biztos tételt - vigyorogtam.

Azért volt jó ilyenkor megbeszélni a jövőbeli házunkkal kapcsolatos dolgokat Namjoonnal, mert rohadtul nem ott volt fejben és így mindenféle nagyobb megerőltetés nélkül érvényesíthettem az akaratomat. Éljen.

-Ja, izé, Jungkook szólt, hogy menj majd át, mert akar valamit - szólt Namjoon utánam mielőtt kiléptem a nappali ajtón.

-Remek - sóhajtottam a szememet forgatva.

Jeon Jungkook. A halálom az a gyerek, de komolyan. Ő a pultos, akit felvettek Jimin helyére, és akit tavaly meg kellett figyelnem Namjoonnal, ráadásul kapcsolati tanácsokkal is ellátott, pedig nem kértem. És ha az nem volna elég, hogy akárhányszor a kávézóba mentem, ott volt ő is, még a télen be is költözött Hoseok régi lakásába. Természetesen Hoseok ajánlotta fel neki egyik alkalommal, mikor a kávézóban töltöttük a szabadidőnket, hiába rúgtam tizennégyszer bokán az asztal alatt. Nem vette a lapot. Viszont utána kaptam tőle egy gyógyszert kényszeres rángás ellen.
Szóval a lényeg, hogy a gyerek most a szomszédunk és állandóan rajtam lóg. Aminek nem örülök. Pfuj.

Úgy döntöttem minél előbb túl vagyok vele a beszélgetésen, annál jobb lesz, úgyhogy fogtam is magam, és kiléptem a fülledt nyári meleggel telt folyosóra. Nagyot sóhajtva álltam meg az ajtaja előtt, és emeltem kopogásra a kezem, mikor kinyílt az ajtó, de Jungkook helyett egy ijedt tekintetű lány állt velem szemben.

-Hello - köszöntem neki döbbenten, mire a lány lesütött szemekkel elsietett. - A modortalan rohadt élet - néztem utána fejcsóválva, majd kopogás nélkül besétáltam a lakásba. - Mi van, Jungkook, miért akartál beszélni velem? - álltam meg a nappali ajtóban, magam előtt összefont karokkal, cseppet sem zavartatva magam azon, hogy Jungkook éppen akkor csatolta be az övét.

-Neked is szia - nézett rám a hajába túrva.

-Aha, hello - intettem le, jelezvén, hogy nekem erre nincs időm, illetve nem szeretném, ha lenne. - Szegény lány nagyon rémült volt, mivel ijesztgetted?

-Szerintem csak tőled rémült meg - mondta azzal az önelégült hülye mosollyal az arcán, amit mindennap magán viselt afféle morbid kiegészítőként.

-Kérlek. Elmondanád végre, hogy miért kellett idejönnöm?

-Nem kérsz egy pohár vizet?

-Nem. MIért hívtál?

-Van kekszem is. Azt se kérsz?

-"Van kekszem kérsz?" - imitáltam gúnyosan. - Nem kell a kekszed, Jungkook.

-Pedig eddig még senki nem panaszkodott rá - kacsintott, mire undorodva elhúztam a számat.

-Nem vagyok kíváncsi a részletekre. Miért vagyok itt?

-Mert élvezed a társaságom.

-A legkevésbé sem. Figyelj, ha nem mondod meg, elmegyek - jelentettem ki, és valóban el is indultam kifelé.

-Jó, várj - szólt utánam, mire a tőle tanult önelégült mosollyal az arcomon fordultam felé.

-Igen?

-Kellene a segítséged - nyögte ki végre.

-Az én segítségem?

-Ja.

-Mégis miben tudnék én neked segíteni? - döbbentem meg. Nem volt túl sok közös pont az életünkben. Sőt. Szinte semmi.

-A gyerek, akire vigyázol, Hyunjin.

-Igen, tisztában vagyok vele, kire vigyázok - válaszoltam szájbarágósan.

-Az anyja KIm Taehyung anyjának a testvére - vágta rá. Valószínűleg ezen szörnyen meg kellett volna lepődnöm, de Jungkook legnagyobb döbbenetére fogalmam sem volt miről van szó.

-Kinek a kije?

-Ne már, hogy nem tudod ki az a Kim Taehyung!

-Pedig nem rémlik... - ráncoltam a homlokom. - Várjunk! Nem a sarki fűszeres?

-Nem - fintorgott Jungkook.

-Akkor nem tudom.

-Ő a...

-A hentes a főutcán!

-Nem, hanem a...

-A virágboltos kisebbik fia?

-Nem, Jin, Taehyung a...

-Halat árul a piacon. Ha ez sem ő, akkor végképp nincs tippem - adtam fel.

-Az egyik leghíresebb koreai színész és énekes, jesszusom, Jin, hol élsz? - fogta a fejét.

-A szomszédban. De ezt te is tudod - meredtem rá értetlenül.

-Úristen - fehéredett el. Bár tudnám, mitől.

-Mindegy. Sose hallottam még a csávóról - vontam vállat. - Mit akarsz tőle?

-Hát csak arra gondoltam, hátha az anyja testvérén keresztül tudnál-e pár szót szólni az érdekemben? Egy casting erejéig - motyogta.

-Nekem ebből mi hasznom származik?

-Ha bejutok, lesz egy híres ismerősöd - vigyorgott.

-Nem tudom nekem ez miért jó.

-Adhatok kölcsön. Pénzt.

-Megbeszéltük. Na szevasz - köszöntem el, majd szó szerint kivágódtam a bejárati ajtón.

A lakásomba belépve azonnal a nappaliba mentem, ahol lecövekeltem Namjoon előtt.

-Namjoon.

-Hm?

-Te tudod ki az a Kim Taehyung?

-Hacker?

-Nem.

-Akkor nem tudom.

-Akkor jó. Örülök, hogy nem csak én vagyok hülye.

Rövid bevezető rész :D 

A többi hosszabb lesz :3
Remélem tetszett! <3