Jineális életem

12.

1. nap a költözés után

Youngjae a nappalim szőnyegén ült már jó fél órája, teljes csendben és az önző macskámat nyomorgatta aki meglepő módon zoknyávogás nélkül tűrte ezt. De mivel szépen elvoltak és én is jóllaktam Hoseok hűtőjéből, úgy döntöttem ideje kipakolnom a dobozaimból. 

Rendesen belaktam a szekrényemet, konkrétan egy gombostűnyi hely sem maradt benne, miután bepakoltam a ruháimat. És igazából végeztem is. Másom nagyon nem volt. Végül a kanapéra lehuppanva tartottam szemmel Partvist és Youngjaet, mert ha netalántán mégis baja esne, akkor nekem is. Valójában annyit ültem egy helyben, meredten bámulva magam elé, hogy teljesen elzsibbadt a fenekem. Így nagyon megörültem, mikor végre csöngettek és szélesen vigyorogva kinyitottam az ajtót, hogy beengedjem a pénzelőmet, vagyis Hoseokot. Csakhogy...csakhogy az ajtó előtt nem Hoseok állt. Nagyon nem. Hanem Jimin barátnője. 

-Hát te meg mit keresel itt? - fagyott le a mosoly egy pillanat alatt az arcomról.

-Bemehetek? - toporgott az ajtóban.

-Nem - néztem rá rezzenéstelen arccal.

-Azt akarod, hogy a küszöbödre pisiljek? - vonta fel a szemöldökét.

-Mi vagyok én? Nyilvános wc? 

-Na, ne akadékoskodj - tolt arrébb diszkréten és egész egyszerűen kérdés nélkül berongyolt a fürdőbe.

-Ch - ciccegtem, mert ép ésszel fel nem bírtam fogni, hogy mégis mi a fene folyik itt. És mit keres nálam egyáltalán A barátnő. 

Visszatértem a nappaliba és a homlokomat dörzsölgetve figyeltem tovább a macskát, meg a kissrácot. A barátnő két perccel később kilépett a fürdőből és a nappali ajtajában megtorpanva döbbenten figyelte azt, amit én. 

-Jézusom, Jin! - kapta rám a tekintetét elkerekedett szemekkel. - Honnan van gyereked? A tied? És eltitkoltad? - záporoztak felém a teljességgel abszurd kérdései, én pedig a fejemet csóválva válaszoltam.

-Dehogy! Pénzgyerek - vázoltam fel röviden és széles vigyorral felemeltem a gyereket a földről, aki viszont erre szirénákat megszégyenítő hangerővel visítozni kezdett, úgyhogy gyorsan vissza is raktam, mire azonnal elhallgatott. Hah.

-Hogy micsoda?

-Pénzgyerek. Hoseok megkért, hogy vigyázzak rá. Pénzért. Szóval ő pénzgyerek. 

-Nem szép dolog így hívni egy kétévest - guggolt le mellé Jimin barátnője. - Szia, kismanó - kezdett neki gügyögni.

-Te jó ég! És még csodálkoznak, hogy a gyerek kamaszkorában drogozik és transzvesztita lesz - motyogtam, mire A barátnő értetlenül pillantott rám.

-Nem tudom ez hogy függ össze, de inkább nem is akarom. 

-Mindegy. És megtudhatnám végre, hogy mégis mit keresel itt?

-Ja, hát Jimin anyja teljességgel kiállhatatlan.

-Tudom. De ez még nem ok arra, hogy itt vagy!

-Dehogynem - állt fel nyújtózkodva. - Éppen városnéző sétán voltunk, amikor már nem bírtam hallgatni a véget nem érő csacsogását, meg azt, hogy téged szid, ezért azt mondtam sétálok egyet egyedül. És most itt vagyok - vont vállat, majd leült a fotelba. Rá a díszpárnámra. Hát, kösz.

-Mi az, hogy engem szidott? - akadtam meg egy bizonyos résznél. 

-Hát, tudod, csak a szokásos, ahogy tegnap.

-Aha. És ez téged miért is zavar pontosan?

-Hát mert.... - harapott az ajkába. - Nézd, Jimin legjobb barátja vagy, és be kell valljam én is egészen megkedveltelek. Úgyhogy nem fogom eltűrni, hogy a hátad mögött szapuljanak. Jiminnek muszáj elviselnie, hiszen az anyja. De nekem nem.