Jineális életem

31.

-Május 28 - kiabáltam be a nappaliba Namjoonnak, miután feljöttem a postával.

-Április 30 - kiabált vissza.

-Mi van? - kérdeztem, belépve a nappaliba.

-Április harmincadika van - felelte.

-És?

-És nem május huszonnyolc.

-És ez most hogy jön ide?

-Hát te mondtad - vont vállat.

-Jó, de én csak azért mondtam, mert megjöttek a meghívók - dobtam az ölébe egy borítékot. - Yoongi és Hoseok esküvője - tettem hozzá, miután felváltva bámult rám és a borítékra is értetlenül.

-Jaaa - esett le neki. Mostanában kicsit lassú szegénykém.

-Ja - bólogattam. - Mondjuk meglepő, hogy még csak most küldték ki a meghívókat - morfondíroztam.

-Ja - értett egyet Namjoon. - Nekünk nem kéne...?

-Azt mondtuk kis esküvő lesz. A meghívókat majd odaadjuk személyesen.

-Jó, de akkor sem kéne...?

-Mire akarsz kilyukadni, Namjoon?

-Nem kéne....?

-Befejezel akár egy mondatot is ma?! - förmedtem rá, erre meg Partvis, aki addig a pillanatig mellesleg sehol sem volt, rám fújt. Én meg visszafújtam rá. Hát már azért na.

-Úgy értem terveznünk kéne - nyögte ki végül.

-Oké. Akkor most engedd meg, hogy felvázoljam a kapcsolatunkat - köszörültem meg a torkom. - Először is, tök hirtelen bukkantál fel az életemben tavaly augusztusban. Váratlan volt, de kellemes, nem tagadom. Nagy nehezen összejött a dolog, erre másnap leléptél hat hónapra. Váratlan volt, és kicsit sem kellemes. Aztán visszajöttél, járni kezdtünk és konkrétan három hét után megkérted a kezem. Igent mondtam, de ezt te is tudod, ott voltál. Pedig konkrétan max két hónapot töltöttünk együtt előtte összesen. Most már hármat. Ha azt vesszük, semmi nem volt megtervezve, és bár néha a nyakunkba ömlött a szar miatta, azért ez így volt jó - vázoltam fel, Namjoon meg csak bámult rám bambán. - A lényeg az - sóhajtottam -, hogy majd minden alakul, ahogy kell. Nem kell rágörcsölnöd, minden menni fog, mint a karikacsapás. Fájdalmasan és köröket futva - mondtam. - DE! A végén minden nagyon fasza lesz - fejeztem be.

-Tehát nem kell meghívó? - bámult rám Namjoon. Én meg csak kedvesen, az őrület szélén állva mosolyogtam vissza rá.

-Nem ezt mondtam.

-Hát?

-Hogy majd lesz meghívó, ha lesz! Na - pattantam fel a kanapéról, és inkább elvonultam a konyhába.

Őszintén szólva, rohadtul ideges voltam. Én nem is értem Yoongi és Hoseok mégis hogy a fenébe tudták ezt végigcsinálni. Mert ebbe bele kell bolondulni. Mondjuk könnyebb a helyzet, ha már eleve bolond vagy. Akkor nem fáj annyira.

Fáradtan sóhajtva ültem le a konyhaasztalhoz és a kezeim között forgattam a fehér borítékot. Majd kinyitottam, hogy újra megnézzem a meghívót és esetleg kicsit inspirálódjak belőle. Egy krémszínű kihajtható lap, "Meghívó" felirattal, és egy aranyozott virágmintával.

-Micsoda giccsparádé - forgattam a lapot a kezemben mosolyogva, tudván, hogy ez egészen biztosan nem Yoongi ötlete volt.

Ha kihajtottad a lapot, egy képpel találtad szembe magad Hoseokról és Yoongiról, ami bevallom engem először eléggé megijesztett, mert hát hirtelen két nagy fejjel találtam szembe magam. A lap szemközti oldalán pedig a szöveg "Kedves Seokjin..." blablabla. Alatta pedig egy idézet: "Kövesd az álmaid - mondta a pszichológusom. Úgyhogy elvettem."