Jineális életem

2.9

Jiminnek valószínűleg semmiféle fogalma sincs a 'szórakozás' szó jelentéséről. Lehet, hogy karácsonyra meglepem egy értelmező kéziszótárral.

-Ez mi? - kérdeztem, a kezemet napellenzőként használva, hunyorogva bámulva a nagy kapura, ami előtt megálltunk.

-Park - felelte Jimin vidáman.

-Park...Jimin - motyogtam magamban. - Gondolhattam volna.

-Most mi van? - nézett rám, az arca fintorba torzulva.

-Ugyan, semmi, semmi - legyintettem, majd összecsaptam a tenyereim. - Bemegyünk, vagy itt döglünk meg kint?

-Szerintem nagyon szép park, Jimin - lelkesedett Hoseok. Mint mindig.

-Elmegy - bólintott Yoongi. - Én mondjuk jobban élveztem volna a másik parkot a perverz szobrokkal, de ezek a bokrok is nagyon faszák - fejtegette.

-Ez nem csak egy sima park - kezdett bele Minseo.

-Nem hát, hanem ütődött - motyogtam Jiminre nézve.

-Hogyan? - nézett rám Minseo értetlenül.

-Semmi. Mondom gyönyörű az a fűzfa - intettem hanyagul balra.

-Az egy pálma - köszörülte meg a torkát Namjoon.

-Miért csak ma Pál? Holnap Béla lesz? Vagy Rozália? - kérdeztem vissza felháborodva.

-Minseo, folytatnád kérlek? - nézett egy kissé könnyes(?) szemekkel a húgára.

-Aha. Szóval, ez egy arborétum. Mellesleg egy nagyon szép arborétum.

-Nekem mondjuk jobban tetszene, ha nem 40 fokban kéne bejárnom - izzadta ki magából a szavakat Yoongi. Szószerint. Szegény gyerek egy merő izzadságfolt volt.

-Egyetértek - helyeseltem gyorsan.

-Indulhatnánk már? - nyafogott Jimin.

-Csak tessék. Ki tart vissza? - néztem rá felvont szemöldökkel, és Namjoont a könyökénél húzva elindultam a poklok pokla felé. Mondjuk szerintem itt melegebb volt, mint a pokolban.

-Várjatok már! Szeretnék egy szelfit a kapuban - kiáltott utánunk Hoseok.

-Namjoon, még egy ilyenbe belerángattok, letépem a tökeidet - néztem rá kedvesen.

-Már miért csak az enyémet? - kérdezte ijedten, pechére meg Hobi pont akkor fotózott, így a képen mindenki bájosan mosolyog, kivéve őt. Ő úgy fest, mint egy megveszekedett őrült. Haha.

-Nagyon jó kép - könyvelte el Yoongi, Namjoon arckifejezésén röhögve. Majd homlokráncolva hozzátette. - Az meg mi? - bökött a kép jobb sarkába.

-Nekem egy hetven kilós táskának tűnik - tűnődött Minseo.

-Neee, ez most komoly? - csaptam a homlokomra, mikor közelebbről is megvizsgáltam a képet.

-Mi az? - néztek rám mind kérdőn.

-Ez Jungkook. Bármikor felismerem ezt a hülye fejet.

-Itt van Jungkook is?! - visított Hoseok. Pár madár fel is reppent a szomszédos erdőből, de sebaj.

-Légyszi ne keressük meg - nyöszörögtem, de már késő volt. Hoseok szószerint elszaladt és közben üvöltött, hogy "Jungkook, Jungkookie, gyere vissza, egyetlen drága Jungkookiem!".

-Most féltékenynek kéne lennem? - bámult ki Yoongi a napszemüvege lencséje mögül.

-Ha ő nem izzad egy hetven kilós táskával a hátán, akkor igen - veregettem meg a vállát. Nem kellett volna. Csuromvíz lett a tenyerem.