Jineális életem

20.

-Részletesen mesélj el mindent! - szólt Jimin a telefonba. - Mindent tudni akarok!

A szobámban feküdtem, az ágyamon és a Namjoonnak folytatott beszélgetés után azonnal felhívtam Jimint, akinek természetesen mindig mindenről beszámolok, ami az életemben történik. Nem biztos, hogy a bélpanaszaimra is kíváncsi lenne, de hát ő a legjobb barátom, ennyit kötelessége elviselni.

-Szóval - kezdtem. - Az úgy volt, hogy megkérdezte elmegyek-e vele moziba, én meg igent mondtam - "fejtettem ki".

-És? - hangzott fel a vonal másik végéről.

-És mi?

-És aztán mi történt?

-Mi történt volna? Bement a szobájába.

-Ennyi? - kérdezte, és hallani lehetett a hangján a csalódottságot. - Azt hittem legalább behívott magával, vagy valami.

-Dehogy hívott - vágtam rá azonnal, mintegy tiltakozásul, mert nem akartam holmi hímringyónak tűnni, vagy ilyesmi, de azért mélyen belül igenis csalódott voltam, amiért nem így történt. - Teljes titok övezi a szobáját. Még sosem jártam bent, mióta beköltözött - böktem ki.

-Ez fura - szólt Jimin. - Várj egy pillanatot - kért, és csak annyit hallottam, hogy elindult valamerre, majd pár lépés után megáll, és kiabálni kezd, ami miatt el kellett tartanom a fülemtől a telefont, mert majdnem kiszakadt a dobhártyám. - MINSEO, MIT DOLGOZIK NAMJOON? - valami tompa zajt, ami lehetett motyogás, de emberölési kísérlet hangja is, majd Jimin újra beleszólt a telefonba. - Sajnálom, de Minseo sem mondhatja meg.

-Nem is kérdeztem, de nem baj - röhögtem el magam.

-Mindegy - nevetett fel ő is. - Ez egyébként annnnnyira romantikus - áradozott a telefonba.

-Mi, hogy elhívott moziba? - kérdeztem értetlenül.

-Hát, az annyira nem. Inkább az, hogy végre elhívott. Már ki is találtam a ship neveteket. NamJin - jelentette be büszkén.

-Na, álljunk csak meg egy pillanatra! Miért az ő neve van előbb?

-Mert a JinNam hülyén hangzana - vágta rá.

-Jó, ebben igazad van - nevettem fel. - De lehetnénk akár SeokJoon is, és akkor az én nevem van előbb.

-Maradjunk inkább annál, hogy NamJin - szólt bele pár másodperc hallgatás után.

-Hát jó - sóhajtottam.

-Azon gondolkoztam, hogy a mi ship nevünk mi lenne...

-JinMin, mi más? - vágtam közbe.

-Nem a miénk, bár nem rossz név, tetszik - nevetett fel. - Úgy értettem a miénk, Minseoval - fejezte be az előzőleg elkezdett mondatot.

-Jimin - mondtam.

-Igen?

-Jimin - ismételtem.

-Figyelek, mi az?

-Úgy értem Jimin lehetne a ship nevetek - válaszoltam.

-De hát ez csak az én nevem - motyogta.

-Nem, nem. Gondolj csak bele. A te neved eleje, meg a fel...pfuj, szóval az ő nevének első fele. Az egyben Jimin.

-De ez így nem igazság - szomorodott el egy pillanatra, és látni véltem magam előtt, ahogy lebiggyesztett szájjal bámul maga elé.

-Ez van - mondtam, miközben a háttérben felhangzott egy hang. Mármint Jiminnél.

-Hyung, bocsi, de most mennem kell, mert Minseo megkért, hogy segítsek eldönteni, melyik babakocsit vegyük meg - jelentette be lelkesen.